Ennivaló kiskutya Koreából

Teszt: Kia Picanto 1.1 aut.

Winkler Róbert

2004. augusztus 6., péntek 09:46

Először röhögőgörcsöt kaptam - az első kétszáz méter kissé sokkos állapotba hozott. Idegesítő váltó, fék of hell, a világ egyik legundorítóbb kormányáról pedig az első megállásnál kiderült, hogy valójában bőr. Biztos van olyan testápoló, amitől gusztusosabbá válik, de egy tesztautóval mégse mertem kísérletezni.

Kia Picantóba nem éjjel kell beülni, ahogy én tettem, elsőre, miután a kollégák jók kipicantózták magukat, és a nap már rég lement. Hanem nappal, amikor a külső dizájn számos finomságát is értékelni tudjuk, nem beszélve a belsőségekről.

Kicsit mint a Yaris, meg a C2-es, meg még mint egy csomó Európára tervezett gusztusos kisautó. Nagy, inkább szögletes, mint cicás szemek (ez az, hajrá, csak így tovább, dizájner!), szép játékok az oldaldomborításokkal, kicsit puntósra húzott keretű hátsó oldalablak és a magasságot hangsúlyozó hátsó lámpák. Jól állnak neki a Saab 900 Aeróról lopott kerekek , igen, tulajdonképpen ez egy szép felni, jut eszembe, ezek szerint nem is utálok automatikusan minden háromküllőst.

Jól sikerült a típusjelzés tipográfiája, bár a Kiánál ezen a ponton mindig lehet egy alfejezetet nyitni a helyesírás kapcsán. Tehát a Sorentót kér r-rel kellett volna írni, olyan szó pedig, hogy picanto, nincs sem az olaszban, sem a spanyolban, a pikáns mindkét nyelven picante. Viszont valami miatt latinos autónévnek sokan szeretnek o-végződést, nyiván mert autó.

Egy ponton emelkedik ki a Picanto a gusztusos kisautók mezőnyéből, és az az orra, konkrétan a hűtőrács. Igen, igen, igen, lehet, hogy csak belemagyarázom, de szerintem itt döntötték el, hogy vállalják a koreaiságot, mégpedig büszkén. Nincs leírva sehol, hogy egy koreai piacra szánt limuzinnak ilyen rácsos-csicsás-barázdás orra kell hogy legyen, de a Daewoo is csinált már hasonlót ( Evanda), meg az interneten keresgélve láthatunk hasonló elejű, a maguk rémisztőségében is egyfajta tagadhatatlan sármmal rendelkező tepsi-limuzinokat.

Byung Yun-min mélyen Csernus doktor szemébe nézett, és bevállalta: koreai autónak koreai orrot. És esküszöm, nem néz ki rosszul; a legkevésbé sem csúnya, legfeljebb szokatlan. Az ember egy konzervatív állat, és nem szereti az ismeretlen dolgokat az ismert helyett, a legjobb, ha a forradalmat retróba csomagolják neki, mert akkor simán megeszi. Így hát azt mondom, ez a hűtőrács szokatlan, de szép és vidám.

Az anyagválasztás, hmm, érdekes. A műszerfalborításnál a Kia rájött ugyanarra, mint a Volkswagen: tulajdonképpen mindegy, miből van, ha optikailag javítunk rajta. A Picanto szélvédő alatti műanyag lemeze olyasmiből lehet, mint a Deákné vászna, viszont megrücskösítették, és így egész gusztusos tapintású és kinézetű lett. A kormány alatti, világosabb műanyag hasonlóan járt, de ez valami szálcsiszolás-féle kezelést kapott, nem sikerült olyan jól, mint a másik, de még mindig teljesen jó, főleg a kategóriatársakhoz képest.

A középkonzol ál-alumínium borítása és a gombok szépek. A szellőzőrendszer tekerőgombjai is szépek, csak akkor csalódtam, amikor azt vártam, hogy a LED-nek látszó kis piros gombócok éjjel majd világítani fognak. Így forma és funkció tökéletes harmóniája nem biztosított. A külső tükrök jó nagyok, a belsőben viszont a kelleténél többet látunk az integrált pótféklámpa hátuljából.

Az ülések elfogadhatóak, a kárpitok - ami a színt illeti - nem néznek ki rosszul, csak erről a szintetikus csillogásról eszembe jutott a Sorento egyetlen gyenge pontja, márpedig a két autóbelső alighanem ugyanott készült. Kellemetlen tapintás, közepesen rossz közérzet, de legalább az ajtó nem rázott meg minden kiszállásnál, mint a Sorentóban.

Kicsi, sőt, nyilvánvalóan kisebb autó, mint a vetélytársai, például a Daewoo Kalos. A ferde hátú (ötajtós) Kalosnál közel negyven centivel rövidebb a Picanto (3495mm kontra 3880), a tengelytáv viszont csak 11 centis különbséget mutat - a Picanto már-már elérte a gokart állapotot, főleg a hátsó tengelynél, ami épp a hátsó tetőoszlop alatt van. A kerék ki is lógna hátul, ha a lökhárító-sárvédőt fölé nem kanyarították volna.

Okos volt az építész. Ez a nagy dolog, hogy egy ilyen, dimenzióiban a Kispolákra emlékeztető városi lélekvesztőben kényelmesen üljek szerkesztőségi pókemberünk, Égő Ákos webszerkesztő mögött, aki ugyanakkor egész kényelmesen ül elöl. Na jó, ez persze csak viszonylagos kényelem, tehát egy Audi A8 kétséget kizáróan nagyobb és kényelmesebb autó, de a Picanto helykínálata mindnyájunkat megdöbbentett. Tökéletes kompromisszum városban, kis híján egy Smart helyére is beállhatunk, mindezt négy elégedett utassal. A csomagtartó mondjuk kimaradt a tervekből.

A 157 literes csomagtartó elég kicsinek hangzik, ráadásul a szám nyilvánvaló hazugság, vagy legalábbis tévedés. A Kia régebben is követett el píár-túlkapásokat, ott volt például a Rio esete a szörfdeszkával , ez most legalább annyira átlátszó. Én legalábbis elvittem nagybevásárolni, és kevesebb fért bele, mint a régi MX-5-ösömbe, ami elég nagy művészet, lévén a Mazda roadster csomagtartója 120 liter.

A Picantóéba fért egy karton gyümölcslé (12 liter), egy karton tej (12 liter) és egy karton ásványvíz (9 liter), és más semmi. Nem mertem nejloncekkert berakni, nem is nagyon fért, meg féltem, hogy összepasszírozódik. No de az eddigi mennyiség összesen 33 liter. Sok persze a leeső rész, vagy hogy is híjják, amit szabványos csomagtartómérésnél számolnak, oké, vegyük a dupláját: 66 liter. Na jó, legyünk különlegesen bőkezűek, és triplázzunk: 99. Szóval ez nem 157 liter, arra mérget veszek, hacsak nem sűrített levegőből.

A 2/3 arányban dönthető hátsó üléstámla síkolásával elérhető 882 litert már sokkal inkább elhiszem, sikerült például 8 000 darab motoros hírlevelet (3 db A4-es oldal darabja) belerakni és elfuvarozni, úgy, hogy a 250 kg rakomány le se ültette a Picantót.

Az automata váltó érdekes és butácska szerkezet; aki nem vezetett még jó automata váltós autót, annak nem tűnik fel, mindenki más viszont tajtékzik. Ha egy neutronbombával fertőtlenített elméleti nagyvárosban jönnénk-mennénk, semmi baj, a saját tempójában alkalmas a közlekedésre. Forgalom esetén viszont sajnos máshogy is kell gyorsítani-lassítani, mint ahogy a Picanto gondolná, és az elég frusztráló. Beférni egy lukba a másik sávban, amit még Trabanttal is könnyedén megtennénk, a Picanto automatájával nem fog menni.

Nem kapcsol vissza lassan, de akkorát ránt, hogy az csuda, épp azért érdekes, hogy miután a rántás alapján az ember mégiscsak számít valamire, semmi nem történik. Mármint az akceleráció frontján - üvöltés az van, gyorsulás viszont sehol. Országúton lesz teljes a csőd, ahol 80-90 felett előzni szinte reménytelen. A Picanto erősebbik 1.1-ese egyébként szépen tartja a 140-es utazót is, csak hát előzni ne kelljen. Kézi váltó a megoldás, nincs mese.

A futómű nem rossz, a rugók elég kemények, a Picanto a rángatására elég élénken reagál, de azért ezt még nem nevezném sportos futóműnek - egy Fiestával sokkal vadabbakat lehet kanyarodni. Különlegesen jónak tehát nem nevezhető, de legalább nem életveszélyes, kanyarban fékezéskor nem mutatott érdeklődést a felborulás iránt.

A fék elég idegesítő, kiváltképp városban. Adagolhatóság nincs, ez olyan, mint számítógép-billentyűzettel szimulátorozni: ha megnyomom a "B"-t, harap, de mint a kuvasz, ha ellenben nem nyomom meg, természetesen egyáltalán nem fog. Egyszóval bináris, 0-1, igen-nem állapot. Enyhébb esetben azt mondjuk, rossz a fék adagolhatósága, ez maga az adagolhatatlan. Kicsit fékezni igen nehéz. Enyhítő körülmény, hogy bár az adagolhatósága rossz, maga a fék jó, tehát nagy tempóról satuzva szépen megáll a Picanto, ahogy már a bemutató idején írtuk.

Vízhőfok-mérő a Picantóban nincs, csak egy kis kék ikon figyelmeztet, hogy hideg még a motor, de olyan hamar kialszik, hogy képteleség, hogy ilyen gyorsan üzemmeleg lenne a motor. Picanto-tulajdonosok tehát ne dőljenek be a jelzésnek, és évszaktól függően várjanak öt-tíz percet, mielőtt komolyabban kezdenék pörgetni a kis 1.1-est. És a Picantónál legalább nincs olyan árazási anomália, mint a Sorento esetében, amit Olaszországban vagy kétmillióval olcsóbban lehet kapni. A Picanto olasz induló ára 7950 euró, így tehát jöhetnek vásárolni az olasz Kia-rajongók.

Értékelés: 3.5 - drága és az automata váltó büntet