Felsőbb osztályba léphet

Teszt: Volkswagen Polo 1.4 Comfortline

2002.02.28. 10:12
Nem mondhatok róla rosszat. Nem csak mert a szép emlékű első generációs Polo közel állt szívemhez, hanem mert az új Polo jó kocsi. Az elődökkel a fapadosság miatt nem voltam teljesen megelégedve, ezzel most már végképp nem lehet semmi bajom.

Egy darabig még könnyen megy a sávváltás. Beengedik, miközben a mellette álló mikrobuszból utánafordulnak a melósok. Elérhető új autó, mindenki kíváncsi rá.

 
   
   

A külső csak nyomokban emlékeztet az előző szériára. Szemből nézve látszik a legnagyobb változás. A kíváncsiskodók szinte mindig párhuzamot vontak az E-Merci és az új Polo szemei között, pedig az ősöket inkább a Lupo háza táján kéne keresni.

Nem tudni, hová fajul a tendencia, de az elülső Volkswagen-embléma mérete mára meghaladta a fényszórók méretét. Nem tehettünk mást, tolómérőt ragadtunk, megpróbáltunk átfogó képet alkotni a Polók emblémanövekedéséről, és egy jövőbe mutató tanulmánnyal határozni meg az 5. generációs Polo emblémájának várható nagyságát.

 
   
 











Az embléma növekedése mellett maga a Polo is sokat hízott. Az új Polo a hajdani nagyobb testvér - az egyes Golf - minden paraméterét felülmúlja.

   
  Golf-1 vs. Polo-4
 
  Golf-1 1981 Polo-4 2002 hosszúság: 3815 mm 3897 mm
szélesség: 1610 mm 1650 mm
magasság: 1410 mm 1465 mm
tengelytáv: 2400 mm 2 460 mm
nyomtáv elöl: 1390 mm 1435 mm nyomtáv hátul: 1358 mm 1425 mm
fordulókör: 10.3 m 10.5 m
csomagtartó: 260 l 270 l

A méretnövekedés hatására az össztömeg is jócskán gyarapodott. (Golf 1 1.3: 780kg Polo 4 1.4: 1053kg) Sajnos ez a súlygyarapodás a dinamika és a fogyasztás rovására megy. De ne rohanjunk előre, üldögéljünk még egy kicsit az autóban.

A kormány érdekessége, hogy a markolt felület nem szabályos kör metszetű, hanem ovális. A légzsákot is sikerült a legkisebb helyre bezsúfolni, így ezzel a két megoldással a volán kecses lett, de rendesen lehet szorongatni, nem vált gagyi sportkormánnyá. A magassága állítható, ki- és behúzható, sebességfüggő a szervo.

 
   
 

A kormány mögött nem túl szépek, de jól kezelhetők a bajuszkapcsolók. Sikerült megoldani az átlátható és logikus ablaktörlő működtetést. Lefelé mozdítva egyet töröl, fölfelé pedig sorban jön a szakaszos, gyors és leggyorsabb fokozat. És kiáltsunk hurrát, miközben az "Elektromos kiegészítők gányolása személygépjárműhöz" kézikönyvet rituálisan elégetjük, mert a szakaszos működés több állásban szabályozható. Végre ez a pompás megoldás is a hétköznapi életünk része lehet, akárcsak a késleltetett, diszkréten halványuló belső világítás. Vajon miért nem kerül minden autóba?

 
   
   

A ablaktörlőről érdemes pár szót szólni. Szakítva az eddigi hagyományokkal jóval egyszerűbb, erőteljes, de a formát remekül követő, rugalmas gumilapát tisztítja a felület szinte minden pontját. Cseréje - a csatolt filmecskén látszik - rendkívül egyszerű. A magyar gyűjtögetési szokások ismeretében valószínűleg túl egyszerű. A szervizben elmondták, hogy a gyári 4500 Ft-ért kapható, és mindig van raktáron. Ha figyelembe vesszük, hogy egy hagyományos, tisztességes minőségű, utángyártott lapát ára 3000 Ft fölött van, igazán nem vészes.

 
   
 

A műszerfalon semmi fölösleg. A fordulatszámmérő, digitális óra, napi kilométer számláló, szervizintervallum-kijelző az alapfelszereltség részei. Természetesen a kék-piros fényjáték is. Számomra érthetetlen, miért ragaszkodnak hozzá ennyire. Bár pont a napokban ajánlották, hogy a mobiltelefonomat is folkszvágenesítik ha kell, négyezerért: kékre cserélik az eredeti zöld háttérvilágítást. Ha erre így szakosodtak, akkor van rá kereslet, csak nekem nincs kellően kifinomult ízlésem.

 
   
   

A szélvédő szögletes és óriási. Az új ablaktörlők szinte egészen behúzódnak a motorháztető alá, így nincs semmi zavaró a látómezőben - vagy a szélcsatornában. A belső visszapillantó tükör erős fény hatására besötétzöldül, a külső tükrök széria felszereltségként elektromosak és fűthetők. Természetesen mindkét napellenzőn tolóajtóval záródó piperetükröket találunk, amelyek fölött a tolóajtó elmozdítására lámpácska gyúl. Már maga a napellenző is feltűnően precíz, nem is csodálkoztam, amikor a Passatban láttam viszont.

 
   
 

Ötletes pohártartó-megoldásban a Polo sem maradt el. Nyomásra egy igen összetett mechanikus egység csapódik ki a középkonzolból, ami akár pohár rögzítésére is alkalmas. A tervezők sokat dolgozhattak rajta. A pohártartó kivételével minden mozgó alkatrész, a hamutálfedéltől a kapaszkodókig elegánsan, csillapítva mozog, nyílik. A csillapítva nyíló kesztyűtartóban található a jobb első légzsák kulcsos kapcsolója. A kikapcsolt állapotról a középkonzolon visszajelző tájékoztat. Az egész belsőt rendesen illeszkedő alkatrészek és a jó minőségű anyagok jellemzik. A műszerfal borítása puha, és a tekergethető kezelőszervek is kellemes tapintású gumiborítást kaptak. Plusz piros pont, hogy az egyébként szép számú rakodórekeszek mindegyikébe gumi bélés jár.

 
   
   

A beltérben rengeteg apróság emeli a komfortérzetet. Ezek nem estek a költségcsökkentés áldozatául, így a kézifékkar gyönyörű kialakítása is követendő példa. Az utastérben az eleganciát a vegyesen világos és sötét tónusú kárpitozás fokozta. A teszt első napjaiban kiváló esős időt kaptunk, így már az első percben összemocskoltam a küszöböt. Pedig nagyon vigyáztam. Feltehetően nincs rá mód, hogy a koszolódást elkerüljük. A gyári hifikre nem érdemes sok szót vesztegetni, de a tesztautóban lévő Beta biztonsági rendszere megmosolyogtató. A ceruza vastagságú kivehető előlap nélkül is simán használható a készülék, bár kicsit körülményesebben.

 
   
 

Az autó rugózása puha és kellemes, talán túlzottan is. Nagyobb sebességnél, hirtelen manőverekkor emiatt labilisnak hat. A hátsó üléssor komfortjának tesztelésekor kedvesem a sebesség csökkentésére szólított föl, rosszullétet emlegetve. Igazán akkor tűnik fel az autó bizonytalansága, amikor irányváltás közben villamossínen, útegyenetlenségen haladunk át. Ezt kompenzálandó városban, a szörnyű minőségű utakon is nagyon civilizált és kényelmes.

 
   
   Német autónak nincs párja

Az általunk tesztelt 16 szelepes, 1390 köbcentis, 75 lóerős (55kW) négyhengeres motor hangja alapjáraton nem jut el az utastérbe. Kínzás közben is alig halható. Nagy szerencse, hogy nem az 1,2-est kaptuk. A hetvenöt lóerő épp hogy elég. Ezt a motort nagyobb autóba szerelni - amilyen például a Golf - büntetés. De ne ragadtassuk el magunkat, jusson eszünkbe, miben ülünk, és úgy vezessünk - akkor nincs baj.

A fogyasztás a gyári adatok szerint 6.4-6.5 liter/100 km. Ezt az értéket még megközelíteni sem tudtuk. Sajnos a fogyasztás átlagosan alig maradt 10 liter alatt. Igaz, talán ez az egyetlen tulajdonság, ami az összességében remekül sikerült autóval kapcsolatban erős negatívumként felmerülhet.