Ha nem rossz, akkor jó?

Nehéz dolguk van mostanság szegény autógyártóknak. Mindegyik azon töri a fejét, hogyan édesgesse magához a vevőt, ami manapság – úgy látszik – majdnem annyira ritka, mint maga a fehér holló. Jobbra nézek, mit látok? Négy-öt-hatszázezer forint árelőnnyel (nem létezik ilyen szó, de az most mindegy), meg jobbnál jobb, szinte magukat törlesztő hitelekkel kecsegtetnek. Balra kétszeres áron számítják be a használt autómat. Vagy adnak hét év teljes körű garanciát.

Nehéz eladni az új autókat, na, ez a nagy helyzet. A nagy üzlet persze az alkatrészen meg a szervizen van, de előbb akkor is el kell adni egy-két új kocsit, különben egyikből sem lesz semmi. Lassan az autóértékesítésben is ott tartunk, ahol a mobiltelefon társaságok a telefonnal, minden mindegy, csak vigyük; vigyük olcsón, vigyünk kettőt, vigyük minél messzebbre, és használjuk, az ég szerelmére, hogy valami hasznuk is legyen belőlünk.

A Kia, amennyire le tudtam szűrni, eredményesen kampányol, ugyanis a hentestől a takarító néniig mindenki, aki meghallotta, hogy egy cee’d van nálam, azonnal rákérdezett: a hétévgaris? Tetszik a népnek az ajánlat, jól csengő kifejezés a teljes körű garancia, jó érzés arra gondolni, hogy az új kocsinak gyakorlatilag semmi baja sem lehet hét teljes éven át. Olyan, mintha azt mondanák: Higgyék el, ez az autó sosem romlik el. Mi már csak tudjuk, különben mi a fenéért kínálnánk hozzá hét év ingyenszervizt?

A módosított hátsó lámpáknak hála, a pro_cee'd feneke sokkal szebb, mint az ötajtósé

Az már nem mindenkinek jut eszébe, hogy új autóját nagy eséllyel lecseréli két, három vagy öt év múlva, és addig mindig márkaszervizbe kell járnia a kocsival. Oda lesz béklyózva, hiszen ha máshová viszi, elvész a gari. Márkaszervizbe járni, mindenki tudja, milyen, nem ecsetelném. Nem azt akarom mondani, hogy rossz a Kia ajánlata, csak azt, hogy csodák nincsenek, Koreában sincs kolbászból a kerítés. Mindegy, ugorjunk, nézzük inkább, mit tud a pro-cee’d.

Focus, Civic, Corolla, és még ki tudja, mire hasonlít

Gyakorlatilag ugyanazt, mint az ötajtósok, csak nehezebb beszállni hátra. Viszont sokkal szebb. Valami baj lehet velem, mert engem nem igazán fogott meg a forma, pedig a kollégák mind az egekig dicsérték. Az oldalablakok meredeken felfelé húzódó alsó vonala, meg az ajtókon kialakított domborulatok tetszettek, de valahogy nem találtam az egységet; csúnyának semmiképpen sem nevezném, de a formatervben túl sok autó köszön vissza. Pedig a Kia tényleg mindent megtett, a pro-cee’d szinte már nem is hasonlít a cee'dre.

Ha nem rossz, akkor jó?

Elöl-hátul, alul-felül szép szpojlereket kapott, kisebb a hűtőmaszkja, egész más a hátsó lámpája, és kapott csillivilli kipufogót is; míg az ötajtós szürke egér, ez sportos és lendületes, úgy néz ki, mint egy igazi hot-hatch. Pedig nem az. Semmilyen szempontból. Ha benézünk az utastérbe, azonnal szembetűnik a két sima, nyugodt haladási viszonyokra optimalizált fotel, sportüléseknek se híre, se hamva; nem véletlenül.

Ha nem rossz, akkor jó?

A pro-cee’d nem sportváltozat, egyszerű háromajtós verzió. Pedig a nevéből – to proceed angolul azt jelenti: továbblépni – arra gondolna az ember. Név van, dizájn van, továbblépés nincs. Ez egy sima háromajtós alsó-középkategóriás autó, amely úgy általában nélkülözi az extremitásokat; sem kiemelkedően jó, sem kiemelkedően rossz tulajdonsága nincs.

Se nem rossz, se nem jó. Akkor most mi van? Mindjárt kiderül, lapozzon!