Autó, ami nincs

Próbaúton a PT Cruiserrel - 2000

2000.09.25. 10:47
Kapcsolódó cikkek (1)
Hatalmas siker Amerikában, és Európában is nyolc hónapot kell jövendő tulajdonosának várni rá: a Chrysler retróból egyelőre nem tudnak eleget gyártani, olyan nagy a vásárlói igény. Javulás csak akkor várható, ha jövőre a grazi üzemben is beindul az összeszerelés. A hivatalos hazai értékesítés ugyan szeptember 1-jével indult, ám az idei évre tervezett 50-60 darabos készlet már lábon elkelt.
 
   

A múlt hétvégi tesztvezetésre német illetőségű autókat kellett bevetni: a totalcar egy kétliteres 141 lóerős Limited felszereltségű példányt hajtott - nagy-nagy élvezettel. Ezzel az autóval kapcsolatban helyénvaló az élvezet szó, hiszen az 1930-as és 40-es évek hangulatát, az akkori amerikai életérzést idéző formaterv valóban esztétikai örömöt jelent.

 
   

A tetszetős külső alatt pedig olyan műszaki tartalom dolgozik, amely amellett, hogy maximálisan kiszolgálja a retrodizájnt, nem rendelhető alá annak. A praktikum, a komfortérzet nem szenved csorbát holmi konstruktőri allűrök miatt - elég csak az utaskabinba vagy a motortérbe pillantani. A 25 féle pozícióba átrendezhető ülésrendszernek köszönhetően a PT Cruiser az egyik legmobilabb jármű utasok és rakomány együttes szállítására, magas építésének és padlószintbe lehajtható üléseinek köszönhetően pedig nagyobb méretű csomagokat is szállíthatunk benne.

 
   

Az eredetileg 538 literes csomagtér akár 1821 literre is megnövelhető, ami a felsőközép-kategóriában szinte egyedülálló. Normál üléshelyzetben a kalaptartó kihúzható piknikasztalként funkcionál, a kényelmet pedig a csomagtérben elhelyezett 12 voltos csatlakozó fokozza. (Ebből egyébként még kettő található a műszerfal középkonzoljában.) Ami első találkozásra a legmeglepőbb, hogy a PT Cruiser nem éppen országúti cirkáló, európai méreteivel a városi közlekedésben is kiválóan manőverezhető - köszönhetően a magas üléspozíciónak, a jól hangolt tükröknek és az általunk tesztelt 4 fokozatú automata váltó rugalmassagának.

 
   

Ez a váltó már jól ismert a Chrysler Stratusból, mint ahogy a 2 literes 16 szelepes DOHC-motor is onnan szerződött át, ez azonban cseppet sem von le a műszaki tartalom értékéből. A kis méretű kerek műszerek miatt automata váltóhoz nem szokott vezető számára hiányozhat a más típusokból jól ismert kijelző, amely arról tájékoztat, melyik pozícióban áll a váltókar. S ha már a műszerfalnál tartunk: apró stílustörés, hogy az egyébként ízléssel használt fémhatású műanyagborításból a középkonzolra nem jutott. A hűtőrendszer kezelőgombjait, a CD-s rádiómagnó portálját körbevevő szürke műanyagkörnyezet inkább az olcsóbb népautók megoldására emlékeztet.

 
   

Pedig az egyéb komfort-finomságok az autóban ülők tömegből való kiemelkedését szolgálják. A hátsó fotelek előtt akkora lábtér van, mint a londoni taxikban, a légkondicionálás pedig ott is állítható. Igaz, nem fokonként, viszont ez a szolgáltatás már az alapkivitelnek számító Classic felszereltségben is rendelkezésre áll. Csakúgy, mint a négy légzsák (két első, két oldallégzsák), a blokkolás- és kipörgésgátló, a magasságában elektromosan állítható vezetőülés, az elektromos ablakemelő, indításgátló és központi zár, a dönthető kormányoszlopú szervokormány és a rádióhoz tartozó hat darab hangszóró.

 
   

Ehhez a belső térhez, a megszokottnál sokkal finomabb tapintású kárpitokhoz, az egész decensen elegáns miliőhöz különösen illik a jó muzsika, melynek élvezetében a külső zajok sem zavarnak. Ilyen kitűnő hangszigetelést - ami a kerék- és szélzajra is vonatkozik - őszintén szólva csak a jóval drágább Audi 8-asban és a Saab 9.5-ösben tapasztaltam.

 
   

Mielőtt azonban teljesen elsüllyedne a külvilág, nem árt néhány szót ejteni a menetteljesítményről. A majd másfél tonna önsúlyú amerikai pite nem a sportos indulás mintadarabja, de 4000-res fordulaton már 188 Nm nyomaték tombol benne, ami - tekintetbe véve az európainál is szigorúbb emissziós normák teljesítését - mind városi, mind országúti körülmények között erőt és biztonságot kölcsönöz a járműnek. A gyári adat szerinti 10 literes átlagfogyasztás ugyan kicsit magas, ám akik ezt a modellt választják, feltehetően nem a benzinár-emelkedéstől teszik függővé a vásárlást.

 
   

Ugyanakkor - ismerve a hazai fogyasztói szokásokat - a 7,3 millió forintos alapár versenyképes, mi több a maximális felszereltségű Limited változatért sem tűnik soknak a 8,8 millió. Belekalkulálva természetesen, hogy a 2 literes motor miatt a büntetővámokkal együtt az autó közterhei értékének majd negyven százalékát jelentik. A gyártó azonban - éppen a grazi gyártás beindítása révén - ígér egy 1,6-os, a BMW-vel közösen kifejlesztett erőforrással szerelt változatot, amelyre azonban 2001 negyedik negyedéve előtt nemigen számíthatunk.