Vágyaim álma

Használtteszt: Peugeot 306 1.4

2006. december 23., szombat 01:39

Olyan, mint az a barna hajú lány a béből. Észre sem vettük, hogy a suliba jár, még a nevét sem tudta senki. A 306-ot is elég nehéz észrevenni a forgalomban, mert annyira egyszerű, hogy megjelenése önkéntelenül is rejtőzködő. Persze az azért nem igaz, hogy nem tudtam a létezéséről, hiszen a hazai ralibajnokságban is indult néhány pár éve, még Kit-Car is.

Ennek ellenére nem nagyon hagyott nyomot bennem ez a típus, ami nem is csoda, hiszen tényleg csak akkor látunk ilyet az utcán, ha direkt keressük, pedig már 1993-óta köztünk vannak. A végtelenül egyszerű vonalvezetés, a merészségtől mentes formavilág lehet az oka. Pedig ha alaposabban megnézzük a részleteket, akkor találunk finomságokat is. Például a hátsó kerekeknél kialakított domborítás - ami nagyon is versenyautós - elég jól sikerült, de most azt hiszem, mégsem találok ennél többet.

Szóval igazi kaméleon, aki nem akar kitűnni a forgalomból, és ez az erősebb változatoknál még előny is lehet, ha valakit szeretnénk megleckéztetni a piros lámpánál. Ez a példány nem ezek közül való, ez sima 1,4-es, amint látszik négyajtós, és elsősorban azt kell róla mondanom, hogy olyan autó amilyet titokban mindenki szeretne, de sosem meri bevallani.

A barna lányt is azért nem vettük észre a suliban, mert mindenki a szőkéket figyelte. Pedig a szőkék, ugye… Így van ez az autóknál is, mindenki a sportosakat nézi, azokról álmodozik, de a hétköznapi autózáshoz - főleg városban - bőven elég az 1,4-es motor. Az egyszerű, de mégsem csúnya külső, a kimondottan szép belső meg aztán annyira magához láncolja a tulajdonost, hogy nem is mondja el senkinek, mit szeret benne. Ez belülről jön.

A négyajtós 306 formája a klasszikus szedánokat képviseli. Elöl már megjelentek rajta a korai cicás lámpák, de még nem annyira magasra húzva, mint ahogy azt később tették velük, talán ettől van az a bamba nézése az autónak. A már említett szélesedésen kívül nem tudok több erényt felhozni, de bántani sincs miért. Ebben a kategóriában kimondottan jó kiállású kis járgány, kenterbe veri a manapság divatos puttonyosokat. A külön álló csomagtartóval - 463-tól 637 literig bővíthető a hátsó üléstámlák lehajtásával - pedig még cuccokat is lehet vele szállítani. Egyszerűen tökéletes.

Belül pedig tovább fokozódik a kéjes érzés. Bárhova nézek mindenhol szép vonalak simogatják a retinám. Nem találok fogást rajta sehol. A legszebb talán az első ajtók kárpitjáról induló, és a műszerfalon folytatódó ív. De a műszerfal középkonzol része sem hétköznapi. Önmagában nézve talán csúnyácskának hathat, kicsit a vezető felé fordítva még BMW-s koppintásnak is néznék. De ha az egészében figyeljük, akkor egyáltalán nem gáz.

Jó ez a kilencvenes évekbeli színes kárpitozás még ma is. Bár már nem divatos, mégsem raknék rá huzatot, hogy eltakarja. A kezelő cuccok a maguk puritánságával érik el azt a hatást, amit manapság a szükséges-elégséges eljárással hoznak létre. Vagyis itt azért egyszerűek a dolgok, mert nincs szükség komolyabbakra, egy mai autóban meg, azért, hogy spóroljanak azokon is.

Van sebességmutató műszer, mellette ugyanakkora méretben az időt mutató órát találjuk. Hát nem zseniális? Kit érdekel a fordulatszám, de most tényleg? És van vízhőfok-mérő is, ami ebben a kategóriában már ritkaságszámba megy. Megoldják egy egyszerű lámpával, ami akkor világít, ha már túl meleg a hűtőfolyadék. De az 1994-es Peugeot 306-ban láthatjuk, ahogy kúszik felfelé, télen így egyértelmű mikor érdemes bekapcsolni az utastérfűtést. Nyáron a dugóban pedig időben félreállhatunk, mielőtt - ha netalán - felforrna.

A kapcsolók terén sincs kalamajka. A kormánybajuszon a szokásos cuccok, aztán a középkonzolon az elakadásjelző, és az ablakfűtés. Slussz. Hangsúlyozom, nem is kell több egy használati tárgy autóba. A luxus az más, oda elkel még néhány, de ide ez bőven elég.

A motor a maga 75 lóerejével nem egy bivaly, a hangja meg olyan, mintha csak három hengerrel dolgozna. Nem hiányzik egy, hanem a háromhengereseknek van az a jellegzetes morgása; na ez pont olyan. Pedig soros négyhengeres, hengerenkénti injektorral, és minden jó és rossz tulajdonsággal, ami ezzel jár. A 75 ló 5500-as fordulaton jelenik meg, a 111 Nm pedig már 3400-nál megvan. Ebből az következik, hogy nem egy lobbanékony, vehemens, sokkal inkább higgadtan kiegyensúlyozott autót kapunk. És így is van.

A gyári adat szerinti 14,9-es (0-100 km/h) gyorsulás is ezt sugallja, de vezetés közben sokkal inkább azt érezzük, hogy megállt az idő. Persze a 100-at simán el lehet érni, de egyszerűen nincs rá szükség. A városi forgalomban nem gond felvenni a ritmust, sőt. Nagyon is jól mozoghatunk vele, csak figyelni kell a váltogatásokra. Ha meg kijutunk az autópályára, akkor meg tökmindegy, hogy mennyi idő alatt érjük el az utazósebességet.

És ezzel a városi százas tempó alatti autózással elérhető, hogy a - szintén gyári adat 9,1 - literes fogyasztás hihetetlenné váljon. Csak megyünk vele, csak megyünk, oda se figyelünk rá – nem is kell –, és az üzemanyagszint-mutató még mindig ott áll, ahol tegnap hagytuk a tankoláskor. Nem sikerült még kiszámolnom pontosan, de biztos vagyok benne, hogy az 5 litert is alig éri a városi fogyasztása 100 km-en. Hihetetlen. Ennek fényében aztán még tovább tisztult a képe.

Mivel a menettulajdonságai csírájában elfojtják a kockázat kereső magatartást, megnyugvás minden perc, amit az autóval töltünk a forgalomban. A szokásos McPherson első futómű és a Peugeot-nál szokásos hátsó torziós rugózás megfelelő kényelmet ad a megnyugváshoz. Persze nem lehet minden tökéletes, a váltónál lehettek volna kicsit precízebbek, de valójában nem rossz. Tényleg kikapcsolódás vezetni, és közben nyugodtak lehetünk afelől is, hogy nem véletlen, hogy nincs pillanatnyi fogyasztás-mérő sem. Arra sincs szükség.

Peugeot 306 1.4 XN

A megjelenése, és az együtt töltött néhány nap alatt megismert tulajdonságai alapján egyértelműen a jó autók „kéne” oszlopába raktam. De így ezzel a fogyasztással meg aztán a beszerzendő listára is felkerült. De tényleg. Egy francia autó, amibe nem tud senki belekötni. Még a népítéletben is dicsérő szavakkal illetik a 306-ost, mi kellhet még?

Címkék:

A Totalcar címlapjáról ajánljuk

Fillérekért osztják a családi Daciát

Fillérekért osztják a családi Daciát
A Lodgy, amelyben elég hely van hét embernek, ugyanannyiba kerül majd, mint egy Suzuki Swift.

Törésben verhetetlen

Úttalan utakon kószáltunk vele, és az összkerék­hajtást csak kíváncsiságból kapcsoltuk be. Volt még benne tartalék, csak a raklap hiányzott a platóról.

Gonoszabb lett a 7-es BMW

Csaknem a teljes motorválasztékot lecserélték, most már van háromturbós kivitel is.

Négyes BMW jön, már jövőre?

Nem pont olyan, ahogy korábban gondoltuk, de sportos lesz, és nem is nagy.

Meghalt a vétlen motoros

Előzött, pedig jött a motoros: a miskolci
férfi belehalt sérüléseibe.