Teszt: Peugeot 307 2.0 Premium

Jogos a hisztéria

2001. július 27., péntek 11:13
A 205-öst lecserélve vékony jégre merészkedett a Peugeot: minden idők egyik legkarizmatikusabb kisautója után nehéz okosnak lenni. Aztán a 206-os úgy, ahogy volt, bejött. A 306-ost szinte észre se lehetett venni, az utóda viszont a külsejével tarol. Legalábbis másodsorban: mert először a példátlan felszereltségen hűl el a nép.
 
   
   

Néha kifejezetten nagyobb autó benyomását kelti, miközben szinte minden külső eleme a 206-osból következik. Egy kicsit magasabb, nyúlánkabb, de az arányai, és főleg a fényszórók, meg a kétoldalt túlnyúló hátsó lámpák egyértelműen mutatják a generációs azonosságot. A 307-es 20 centivel hosszabb, mint a 306-os elődmodell, de kicsit keskenyebb, magasabb, és tök máshogy néz ki.

 
   
 

Már-már hisztériába hajló jelenségnek lehettünk tanúi a 307-es bemutatója idején; rég nem látott barátok, ismerősök, fiktív rokonok érdeklődtek szerkesztőségünkben belterjes információk után, hogy például a Peugeot nyílt napon hol lehet a legtutibban kipróbálni az autót. Zazi, a kiváló retusőr el is ment, de neki csak a formák élvezete jutott: küldött egy lelkes SMS-t, de a próbakör-sort már nem bírta végigvárni.

 
   
    A kiváló retusôr

Zazi kórtörténetéhez tudni kell, hogy Zazi a tökéletesség megszállottja. Ez igen jövedelmező tulajdonság az ő szakmájában, főleg, ha valakinek ügyes keze is van, és a színes magazinok címlapjaira kerülő hírességeknek egyesével távolítja el a szeplőit, a "grugyvát" (ez valami cellulitisz-szerű bőrhiba Zazi szerint), vagy finoman levesz fél millimétert a kissé hódosra sikerült metszőfogakból. Zazi és a tökéletesség oly' intim viszonyig jutottak, hogy a frissen vásárolt, ezer sebből vérző öreg 7-es BMW-hez az első dolga volt szép (és hiteles) küszöbdíszléceket vásárolni a Wallisnál (!!!), á.: 12 000+Áfa /db.

 
   
 

A kis mellékszál csak annak fényében érdekes, hogy a Peugeot új családi autóját övező általános lelkesültségből még maximálisan családmentes, ámde tökéletesség-megszállott retusőrök sem vonhatták ki magukat. Zazi hetente háromszor-négyszer telefonált, el ne felejtsek szólni, ha megvan a tesztautó. Végül elmentünk nagybevásárolni, Zazi vezetett.

A külseje már a nyílt napon nagyon tetszett neki, csak ott a reménytelenül hosszú sorok miatt nem jutott tesztvezetéshez. Most, hogy nem hajtotta a tatár, vagy tíz perc elégedett fészkelődés után fordította el a slusszkulcsot.
-Nagyon jók a pedálok: a legtöbb új autóban szokni kell a gázt, féket, kuplungot. Ebben egyből jó. Mintha, khm khm, már lenne benne tízezer kilométer. Mmm, mmmm, csendes, kényelmes, meg is kedveltem.
(A teljességhez tartozik, hogy Zazi még csak annyira tért meg, mint egy, a Hit Gyülekezetével kacérkodó notórius kábítószerélvező rockmuzsikus: a szupermarketben egy régi 5-ös BMW szerelési könyvet vásárolt.)

 
   
   

A kétliteres benzines kifogástalanul megy, valószínűleg jobban is ki lehetne hegyezni a motort, de akkor odalenne a városban is 9 liter körül tartható fogyasztás. Állítólag az 1.6-os alig észrevehetően megy gyengébben, ördög tudja, mi azt nem próbáltuk, de van ez akkora autó, hogy megérdemeljen egy kétliteres motort. Jó is a kétliteres, de a PSA alkothat zseniálisat a benzines műfajban, az a HDI mellett úgyis másodhegedűs lesz - itt érdemes sznobnak lenni: ha Peugeot, akkor HDI.

 
   
 

Jó, nagyon jó a futómű, többé-kevésbé a civilizált kompromisszum táján. Egy leheletnyit talán a sportoság felé tendál; egy kényelmes családi autó nem lehet keményebb, de nem is kell. Szépen fekszik az úton, akár kicsi, akár nagyobb ívű kanyart veszünk vele gyorsan.

A sebeségfüggő szervokormányt kicsit nehezebbre vették, mint a 607-esben, engem aztán végképp nem zavar, de az új autók szervóihoz szokott vásárlók talán kicsit puhábbat szeretnének. A kormányzás a futóműnek köszönhetően is finom, stabil a gép, nem lehet elbizonytalanítani. A sebességváltó sem jár túl könnyen, de a legnehezebb az indexkart visszakattintani- a kapcsolók egyébként áttekinthetőek, szépek, jók, az ember észre se venné őket, ha az indexkarnál nem csodálkozna el minden alkalommal: azannyát, de nehéz, és milyen a többi?

 
   
   

Nagyobb fordulatszámon történő váltásnál az autó ugrik egyet, a kuplungot igen finoman kell visszaereszteni.

Történelmi a pillanat: a 307-est jegyző csapat jött rá először, hogy elenyészően kevesen telefonálnak kihangosítóval, ellenben rengetegen nyomják headset-tel. A telefont középre, a műszerfalra szerelni viszont csak kihangosítás esetén érdemes, jamesbond használatakor kifejezetten veszélyes, hogy sebességváltáskor, vagy egyéb, középtájt alkalmazott motoszkáláskor beleakadunk a telefon madzagjába, ami bizony balesetveszélyes. A 307-esben az első ülések aljának ajtó felőli részére rakták a telefontartót.

 
   
 

Az ezüstszürke, finoman avantgard tipográfiájú műszerek szépek, az áttekinthetősséggel sincs baj, ezt a fazont remélhetőleg oktatják majd az autódizájner iskolákban. A beltér egyébként is kifejezetten minőségi benyomást kelt, látszik ám, hogy a Golf-osztályban vívandó konkurenciaharcban nem akartak hibázni. Könnyen kezelhető az automata légkondícionáló, nem túl zajos, viszont olyan hatékony, hogy nagy önfegyelmet kíván: már a teszt első napja kétpaplanos, neocitrános-gyógyteás izzasztásos kúrával végződött.

 
   
   

A (hűthető) kesztyűtartó hatalmas. Az ajtókon két ugyancsak jókora bödön, ez az evolúció egy alacsonyabb fokán térképzseb volt, ma már jóval több navigációs eszköz is belefér. Az ülések alatti tárolórekeszek a praktikum csomag részei, a Premiumban széria, egyébként érdemes megrendelni, mert van még hozzá rakodórekeszes hátsó kartámasz és hátsó elektromos csatlakozó. Jól kihasználja az egyébként semmire sem jó teret a belső visszapillantó tükör feletti szemüvegtartó. Mindkét első üléshez jár kartámasz, de sajnos nem a 607-es stabil, vendégszerető platója, hanem a 406-os vékony, textilborítású karfája.

 
   
 

A 307-es csomagtartója jó közepes (420 l), ez pontosan egy huszonötezer forintos nagybevásárlást befogadó űrtartalom. Széria a csomagtérháló, de anélkül is teljesítette a dunsztosüvegtesztet: a csörömpölés nem hallatszik az utastérbe.

Az automata világításkapcsoló alagútba érve tökéletesen működik, azonnal fel -és lekapcsol, borongós, esős időben viszont lehet vele vitatkozni, érdemes-e már felkapcsolni a lámpát. Az esőérzékelő tökéletesen veszi fel a tempót a csapadék intenzitásának megfelelően, az ablaktörlők elegánsan, középről kaszálnak.

 
   
   

A rádiót slusszkulcs nélkül is be lehet kapcsolni, ami fontos, ha az ember kiül a folyópartra, botot dobál a kutyának, de közben nem akarja nélkülözni az új Henry Rollinst. A kulcs viszont nem az igazi: a központi zár gombjai egy síkban vannak, úgyhogy nyomáskor mindig oda kell nézni, ráadásul olyan erővel kell nyomni, mintha macskát fojtogatnánk.

Nagyon jó az elöltöltős ötlemezes CD-tár, nem kell a csomagtartóban tárazni, ami majdnem mindig úgy fest, mint ha az ember egy parkolóházi kábítószerátadásra készülődne, főleg ha közben körül is nézünk, aztán berakunk még két CD-t. A hangszórókat sajnos azonnal upgradelni kell, mert a hangerőt nemigen bírják, se mély, se közép, se magas.

 
   
 

Ami határozottan nem tetszik: a belső terek választéka. Illetve maguk a változatok egyesével gyönyörűek, de jobb lenne, ha felszereltségtől függetlenül lehetne vcálogatni. Ha például a fullos felszereltséget választom, nem kaphatom meg a szerintem legszebbet, a polírozott alumíniumosat. Csak a fabetétest. Jó, az is szép, és bár az autókban már egy műbútorasztalos is nehezen igazodik el, ez mintha valódi fa lenne. Legalábbis a középkonzol felső részén: akármiből van is, ennyire faszerű fabetétet még nem láttam. De akárhogy is, a polírozott alu csak alacsonyabb felszereltségi változatoknál jár. A színek, vonalak, bátran húzott ívek, anyagok, színek a kategóriában kiugróan stílusos autóvá teszik a 307-est.

 
   
   

Az ülésállítás valami karos pumpafélével történik - pompás szórakozás, nagy választék a peckes kakasülő-testhelyzettől a Forma 1-es hempergésig. A 307 kicsit alacsonyabb, mint egy Xsara Picasso, de városi közlekedéshez így is elég magas, ha feljebb állítjuk az ülést, elég jól belátjuk az utat a többi autó felett. A kormány is állítható, fel-le-ki-be.

Hátul nem sok hely van, bár középtermetű szülők mögött azért elférnek a gyerekek. Négy felnőttből álló családok válasszák inkább a 607-est, az árkülönbözetet úgyis fedezi majd, hogy több az aktív kereső. A középső kartámasz kar támasztására kissé alacsony, tálcának viszont pazar, lehet rajta enni-inni-gyurmázni.

A külső-belső formákat, futóművet, motorválasztékot, és főleg a felszereltséget tekintve nagyon meggyőző darab.

A tesztautó adatai:
Teljesítmény: 138 LE
Bruttó ár: 4 300 000 Ft

   
  A fapados 307 ("Profil") szériafelszerelései (többek között)
 
  ABS
villanyablak elöl
hővisszaverő szélvédő
központi zár
rádiómagnó
pirotechnikai övfeszítők överőkorlátozóval
pollenszűrő
sebességfüggő szervokormány
fékasszisztens
vezető -és utaslégzsák
két irányban állítható kormány

(a legolcsóbb 307-es az 1.4-es, Profil felszereltséggel, 3 150 000 Ft)
fogyasztás városban (ECE): 10.9 l/100 Km (tesztautónk érdekes módon sokkal szolídabb volt, valahol 9.5-10 l. között, pedig hajtottuk, és a klíma is sokat ment)
gyorsulás: 9.8 s
teljesítmény: 138 LE
nyomaték: 190 Nm
fordulókör: 10.7 m
tengelytáv: 2.608 mm
hosszúság: 4.202 mm
tömeg: 1209 kg
légellenállás: 0.32

Címkék:


h i r d e t é s

Totalcar áruház

vezetőkar fej
PEUGEOT EXPERT 1.9 TD alváz 1996-2013
4498 Ft
gumiharang készlet, hajtótengely
PEUGEOT 307 Break 2.0 HDI 90 Kombi 2002-2013
5006 Ft
olajszűrő
PEUGEOT 306 1.9 DT Ferdehátú 1993-2001
3546 Ft
További termékek »

Totalcar Magazine

It's not the money
You don't have to spend a fortune on your car to have serious fun.