Volt néhány franciás baja. Az esőérzékelős ablaktörlő bénázása miatt kicserélték az érzékelőt, aztán végül a teljes vezérlőelektronikát. A légzsák kábelei, amik a kormányagyban futnak, megunták a jobbra-balra tekergetést, és légzsákhibát kezdtek jelezni, ebből is csere lett. Egyébként így 60 ezer kilométernél az autónak nincs baja. Na jó, a váltó, illetve a kuplung, vagy mindkettő. A rükvercet nem szívesen vagy nem mindig szívesen veszi be elsőre. Előrelátó francia extra, hogy tolatáskor pittyegő hang figyelmeztet, hogy hátramenetben vagyunk, és ha nem találtunk bele a fokozatba, el se kezd pittyegni.

A legtöbb 307-es tulajdonosa a Népítéletben panaszkodik , hogy az autó néhány év után eléggé nyiszog. Ez se panaszmentes, de úgy látszik, süketülök, igénytelen vagyok, vagy a kellemes beltérben túl jól érzem magam, esetleg mindhárom, mert én ilyet nem hallok. Nagyobb úthibákon a futómű nem ad valami kellemes hangot, egyébként nagyszerű.

2001-ben azt gondoltuk, inkább kényelmes, mint sportos, bár a 307-es elég jól kanyarodik. Aztán kiderült, hogy övé a kategória legjobb futóműve, és egzakt, stopperes-trafipaxos teszteken jobban szerepelt a szlalomban, mint a sportosabbnak gondolt Ford Focus. Így, hogy ezt utólag már tudom, még jobban tetszik a futóműve, tényleg fantasztikus, hogy valami egyszerre legyen kényelmes és ennyire agilis.

Az 1,4-es motor épp elfogadhatóan megy - a mi szakmánkban már nem vár csodát az ember egy szívó 1,4-estől. Az ergonómiával nincs baj, minden jó helyen van, leszámítva, amit már el is felejtettem, hogy mennyire zavaros a klíma vezérlése és mennyire hülye a hifié. A szélvédő közepe alatti pluszkijelző jó helyen van, a színe is kellemes. A váltó se vészes, ez ebben a kategóriában még pont tolerálható. Ezt a lötyögősséget egy 407-esben már hosszasan pocskondiáznám, egy 60 ezer kilométeres 307-esben viszont csak a rend kedvéért teszem szóvá. Valószínűleg a kuplung se teljesen homológ, elég nehéz vele simán váltani kettesbe-hármasba.

Motorikusan rendben van. Fékikusan és kasztnikusan is, nem is beszélve a kárpitikusságról. Egyedül váltóikusan problematikus. A fék jól adagolható és hatékony, a klasszikus autóalkatrészek közül inkább csak a rugókra-lengéscsillapítókra panaszkodnak a 307-es-tulajdonosok. Akik alapjában véve boldogok, csak néha egy kicsit szomorúak, bizonyos esetben a márkaszervizek és a gyári alkatrészellátás hiányosságai miatt emberölést vagy ámokfutást fontolgatnak, de a többség alapvetően boldog.

Az autóipar egyik legszebb formai kontinuitása, hogy annak idején a 307-es a 206-osból következőnek tűnt, ma pedig az új 207-est nehéz megkülönböztetni a 307-estől. Akár bravúr, akár nem, ez már nem jött be a gyárnak. Annyira jól sikerült a hasonlítás, hogy a 207-est az utcán észre se lehet venni.

Rá is merném mondani, hogy érdemesebb használt 307-est venni, mint új 207-est. Az első franciás nyűgökön már túl van, a férgese már elhullott, kicserélték gariba' vagy sok pénzért. Az időtálló szépség, a kényelem és a kellemes vezetési élmény viszont szinte jobb, mint újkorában.