Fő a nyugalom

Peugeot 307 Break 1.6i Premium

2002.11.04. 11:21

Amikor bő egy héttel a gépátvétel előtt megtudtam, hogy egy 307 Break-et vezethetek, hirtelen beütött a zöld Trabant-effektus: eleddig láthatatlan nagyfenekű 307-esek tömkelege bújt elő varázsütésre az aszfaltból, megelőztek, visszaelőztem őket és ott voltak mindenütt. Hogy eddig hol bujkáltak, nem tudom, de nem véletlen, hogy ennyire kelendő a típus.

 
   
 







Mert a Peugeot 307 nagyon jó autó. Ezt tanúsítja a 2002. év autója cím is. A 307 Break pedig még jobb. Ezt tanúsítom én. Ha márkakereskedő lennék, a 307-eseket kizárólag orral kifelé állítanám a kirakatba. A csak kicsit cicás, szépen formázott szemek között a ragyogó krómoroszlán, a mélyre húzott spoiler, a vigyori alsó, a komoly felső légbeömlő és a domború, elegáns motorháztető szinte már el is adja az autót.

 
   
   

Mosáskor perverz autóaddikt egyénekben kéjes örömöt kelt a lemezek lágy, szemmel alig érzékelhető konvex és konkáv íveinek és az egyes felületeket határoló erőteljes éleinek simogatása. Én háromszor mostam le együttlétünk nyolc napja alatt 8-) Tesztjószágunk ezüstszíne még inkább kiemeli a karosszéria vonalainak szépségét és egy-egy oktávval lejjebb, illetve feljebb gyönyörűen rímelnek rá az ötágú alufelnik és a krómemblémák. Ha Pöpike az enyém maradna, ízléses krómkipufogóvéget is kapna.

A Totalcar már tesztelte a 307-es család SW elnevezésű kombiját, mint ott is leírtuk, a Peugeot-nál az SW a személyszállítás-orientált, a Break pedig a klasszikus, teherhordó jellegű kombi elnevezése. A Break tehát egy kissé hosszabbra nyúlt 307-es, nagy kufferral. Ez a csomagtér a rövidebb verzió 420 literével szemben alapból 513 literes - az ablakok szintjéig. Ha előrebuktatjuk a hátsó üléstámlákat, kivesszük az ülőlapokat, és felhajtogatjuk a hál'istennek merev, terhelhető kalaptartót, akkor csaknem két köbméteres, 1805 literes, sík padlójú teret kapunk.

 
   
 

Ez a tér tele van a gyári csomagháló, vagy töméntelen gumipók beakasztására való kapoccsal, én 10 darabot számoltam össze. Van két kis hálós és két kis műanyag zseb a miegymások számára, továbbá a csomagtér aljába süllyesztett üregekben búvik meg diszkréten az elakadásjelző és a mentődoboz. A (teljes értékű) pótkerék sem itt fogja a helyet, hanem a padlólemez alatt, kívül rejtezik, helyes kis hőpajzsokkal elválasztva a kipufogótól. Nagyon debil módon viszont a pótkerék leengedésére szolgáló csavarhoz csak a csomagtér bal oldalának kipakolásával férhetünk hozzá. Szimpatikus dolog a lökhárító tetejét burkoló fémbetét: nagyobb dolgok (esetemben pl. egy kétméteres beltéri ajtó) bepakolásakor nem hagyunk örökké fájó, csúnya karcokat.

 
   
   

Az óriási csomagtér (és a tesztautó XXX-807 rendszáma) mellett az utastér is hozzájárul ahhoz, hogy a 307 nagyobbnak tűnjön kategóriájánál. A hatalmas fejtér és négy személy számára bőven elegendő hossz- és szélesség mellett az általunk kipróbált, "Premium" felszereltségű jószág négy elektromos, szívet bizsergetően egy nyomásra le-felhúzódó ablakkal (igaz, a hátsó pár nem széria), elektromos tükrökkel, ötlemezes CD-s és magnós, kormányról vezérelhető hathangszórós Blaupunkt rádióval kényezteti utasait.

Automata klíma is került az autóba, ami kiválóan szabályozható és egyszerűen kezelhető, viszont nappal, világítás mellett a kijelzője szinte láthatatlan. Ez a világítás egyébként a Premiumban "follow-me-home", azaz késleltetett lekapcsolás szolgáltatást nyújt a garázs nyitásának-zárásának megsegítésére és sötétedésre magától is bekapcsol, mint ahogy az ablaktörlő is üzemeltethető esőérzékelő AUTO módban. Igazi csemege a böszme nagy ablaktörlőlapátok ellentétes, régi nagy Mercikre emlékeztető mozgása.

 
   
 

A kormány fel-le és tengelyirányban egyaránt mozgatható, a gyár figyelmessége, vagy inkább ennek hiánya folytán ki-be még reteszelt állapotban is. Ha tehát ráültünk telefonunkra, azt ne a kormányba kapaszkodva végzett húzódzkodással igyekezzünk megkaparintani, mert így csak újra visszaesünk rá. Hogy eme apró bizonytalanság mellett mégis az anyaméhben érezhessük magunkat, kapunk övfeszítőt és hat légzsákot - az utasoldali lufik a kézifék mögötti kulcsos kapcsolóval inaktiválhatók.

Amerre nyúlunk, tárolórekeszek: minimális memóriámnak hála gyakran kerestem fejvesztve a reményvesztetten csengő telefont. A hatalmas és hűtött kesztyűtartó kialakítása teljesen profi: külön pöckök tartják a napszemüveget, a tollat, a szervízfüzetet. Jó ötlet a visszapillantó előtt elhelyezett lenyíló napszemüvegtartó: én alapértelmezésben szemüveges lévén ezt inkább a napellenzők közötti rés kitakarására használtam ellenfényben.