Amikor bő egy héttel a gépátvétel előtt megtudtam, hogy egy 307 Break-et vezethetek, hirtelen beütött a zöld Trabant-effektus: eleddig láthatatlan nagyfenekű 307-esek tömkelege bújt elő varázsütésre az aszfaltból, megelőztek, visszaelőztem őket és ott voltak mindenütt. Hogy eddig hol bujkáltak, nem tudom, de nem véletlen, hogy ennyire kelendő a típus.

hirdetés

Mert a Peugeot 307 nagyon jó autó. Ezt tanúsítja a 2002. év autója cím is. A 307 Break pedig még jobb. Ezt tanúsítom én. Ha márkakereskedő lennék, a 307-eseket kizárólag orral kifelé állítanám a kirakatba. A csak kicsit cicás, szépen formázott szemek között a ragyogó krómoroszlán, a mélyre húzott spoiler, a vigyori alsó, a komoly felső légbeömlő és a domború, elegáns motorháztető szinte már el is adja az autót.

Mosáskor perverz autóaddikt egyénekben kéjes örömöt kelt a lemezek lágy, szemmel alig érzékelhető konvex és konkáv íveinek és az egyes felületeket határoló erőteljes éleinek simogatása. Én háromszor mostam le együttlétünk nyolc napja alatt 8-) Tesztjószágunk ezüstszíne még inkább kiemeli a karosszéria vonalainak szépségét és egy-egy oktávval lejjebb, illetve feljebb gyönyörűen rímelnek rá az ötágú alufelnik és a krómemblémák. Ha Pöpike az enyém maradna, ízléses krómkipufogóvéget is kapna.

A Totalcar már tesztelte a 307-es család SW elnevezésű kombiját, mint ott is leírtuk, a Peugeot-nál az SW a személyszállítás-orientált, a Break pedig a klasszikus, teherhordó jellegű kombi elnevezése. A Break tehát egy kissé hosszabbra nyúlt 307-es, nagy kufferral. Ez a csomagtér a rövidebb verzió 420 literével szemben alapból 513 literes - az ablakok szintjéig. Ha előrebuktatjuk a hátsó üléstámlákat, kivesszük az ülőlapokat, és felhajtogatjuk a hál'istennek merev, terhelhető kalaptartót, akkor csaknem két köbméteres, 1805 literes, sík padlójú teret kapunk.

Ez a tér tele van a gyári csomagháló, vagy töméntelen gumipók beakasztására való kapoccsal, én 10 darabot számoltam össze. Van két kis hálós és két kis műanyag zseb a miegymások számára, továbbá a csomagtér aljába süllyesztett üregekben búvik meg diszkréten az elakadásjelző és a mentődoboz. A (teljes értékű) pótkerék sem itt fogja a helyet, hanem a padlólemez alatt, kívül rejtezik, helyes kis hőpajzsokkal elválasztva a kipufogótól. Nagyon debil módon viszont a pótkerék leengedésére szolgáló csavarhoz csak a csomagtér bal oldalának kipakolásával férhetünk hozzá. Szimpatikus dolog a lökhárító tetejét burkoló fémbetét: nagyobb dolgok (esetemben pl. egy kétméteres beltéri ajtó) bepakolásakor nem hagyunk örökké fájó, csúnya karcokat.

Az óriási csomagtér (és a tesztautó XXX-807 rendszáma) mellett az utastér is hozzájárul ahhoz, hogy a 307 nagyobbnak tűnjön kategóriájánál. A hatalmas fejtér és négy személy számára bőven elegendő hossz- és szélesség mellett az általunk kipróbált, "Premium" felszereltségű jószág négy elektromos, szívet bizsergetően egy nyomásra le-felhúzódó ablakkal (igaz, a hátsó pár nem széria), elektromos tükrökkel, ötlemezes CD-s és magnós, kormányról vezérelhető hathangszórós Blaupunkt rádióval kényezteti utasait.

Automata klíma is került az autóba, ami kiválóan szabályozható és egyszerűen kezelhető, viszont nappal, világítás mellett a kijelzője szinte láthatatlan. Ez a világítás egyébként a Premiumban "follow-me-home", azaz késleltetett lekapcsolás szolgáltatást nyújt a garázs nyitásának-zárásának megsegítésére és sötétedésre magától is bekapcsol, mint ahogy az ablaktörlő is üzemeltethető esőérzékelő AUTO módban. Igazi csemege a böszme nagy ablaktörlőlapátok ellentétes, régi nagy Mercikre emlékeztető mozgása.

A kormány fel-le és tengelyirányban egyaránt mozgatható, a gyár figyelmessége, vagy inkább ennek hiánya folytán ki-be még reteszelt állapotban is. Ha tehát ráültünk telefonunkra, azt ne a kormányba kapaszkodva végzett húzódzkodással igyekezzünk megkaparintani, mert így csak újra visszaesünk rá. Hogy eme apró bizonytalanság mellett mégis az anyaméhben érezhessük magunkat, kapunk övfeszítőt és hat légzsákot - az utasoldali lufik a kézifék mögötti kulcsos kapcsolóval inaktiválhatók.

Amerre nyúlunk, tárolórekeszek: minimális memóriámnak hála gyakran kerestem fejvesztve a reményvesztetten csengő telefont. A hatalmas és hűtött kesztyűtartó kialakítása teljesen profi: külön pöckök tartják a napszemüveget, a tollat, a szervízfüzetet. Jó ötlet a visszapillantó előtt elhelyezett lenyíló napszemüvegtartó: én alapértelmezésben szemüveges lévén ezt inkább a napellenzők közötti rés kitakarására használtam ellenfényben.

Sajnos igazi francia autóként a Peugeot ördöge is a részletekben lakozik. Nem ártott volna, ha a gyártósor BE gombjának megnyomása előtt Wolfsburgban körbeszalajtják a prototípust egy végső ellenőrzésre. Ha ez megtörténik, bizonyosan nem tört volna le a 15000 kilométert futott autó háttámlájának műanyagborítása a könyöklővel együtt (nem én voltam), a középső hátsó öv csatja nem akadna be az ülés billentése során a zsanérok közé, a kalaptartót nem kellene ököllel ki-és bepattintani a helyéről illetve helyére minden kiszerelésnél.

Nem látszana át az első ülések csupasz váza a huzat résén, nem dörzsölődött volna ki a kalaptartó sarka és a pótkereket sem egy műanyagfejű, gyorsan erodálodó csavarral kellene leengedni a földre defekt esetén. Furcsa, bizonytalan érzést kelt a Peugeot-felhasználókban a teljesen elektronizált kiegészítők "spét"-je: a gombok, kapcsolók, karok határozatlanul, svédes-németes kattanás nélkül működnek, a relék lustán húznak be, az elektronika sokat számol.

A kürt, az ablakmosó, a reflektor: mindig hagynak egy század-tizedmásodpercnyi "Na, ez is megdöglött!"- gondolatot átsuhanni szegény júzer fején. Az irányjelző működését hang egyáltalán nem jelzi, de kb. minden tizedik kattintásra nincs is mit jelezni, mert az index egyszerűen nem kapcsol be - ??? Jobb lett volna kiküszöbölni ebből az autóból a franciás feeling negatívumait, elég lett volna csak a fényűző kényelmet és szeretetreméltóan filantróp viselkedést bennehagyni.

Az 1587 köbcentis, egy mai évautójánál kötelezően 16 szelepes, DOHC-vezérelt, hengerenkénti befecskendezéses motor 110 lóerőt ad le 5800 1/min fordulatszámon és 147 Nm forgatónyomatékot szolgáltat 4000-nél. Ezek az értékek számokban elegendőnek tűnnek, a valóságban azonban nem igazán látszanak. A Peugeot 182 km/h-ban jelöli meg az autó végsebességét, nálam 180-ig tartott a türelem és a szabad kifutó, meg kell viszont jegyezni, hogy a kilométeróra különösen pontos: 120-nál 8 kilométeres távon alig 1,5 %-os csalást tapasztaltam. 100-ig az autó gyorsulása elfogadható, sőt, már a folyamatos 40 is tartható ötödikben, de ha előzésre kerül a sor, még országúton is inkább harmadikba váltsunk vissza, mint negyedikbe. Jó-jó, de nem az igazi: vezettünk már meggyőzőbb egyhatost is.

Persze azok nem voltak ilyen nehezek. Csaknem 1400 kiló, amely 1860-ig pakolható - alsó középkategóriában ez nem mindennapos. Házon belül maradva: a Xsara 1.6-os kombija 1166, de a súlyosabb egyéniség Golf Variant 1.6 is csak 1232 kilogrammot nyom. Ez a tömeg a fogyasztásnak is ad egy pofont: kell a 60 literes tank, mert autónk az első, 540 kilométeres, kb. 2/5-2/5-1/5 arányú sztráda-országút-város tesztidőszakban 9,18, de kissé több országút és mérsékeltebb, 100-120-as tempó mellett is 8,83 liter 95-öst szürcsölt be 100 kilométerre vetítve. A 90 lovas, de nyomatékosabb HDI félmillióval kerül többe, ez ugye 2000 liter benzin, azaz bő 20.000 kilométer üzemanyagköltsége. Tessék választani!

Változó erejű, alapvetően lágy kormányszervo, puhán működő, kissé határozatlanul fogó elöl hűtött, hátul sima tárcsafékek, kényelemre hangolt, de az ESP-vel mindig biztonságosan viselkedő futómű: az öreguras motor mellett ezek határozzák meg a 307 Break célközönségének vezetési stílusát. A Premium 205-ös, 16 collos Pirelli abroncsai, a sajnálatos módon kikapcsolhatatlan ESP, az alapfelszereltség részét képező ABS és az EBD ebben az autóban nem a padkán való előzéseket, vagy a csúszáshatáron vett hajtűket támogatja, hanem esetleges krízisekben segít úton tartani a gépet. Mindez együtt illeszkedik a 307 karakteréhez: ez egy nyugodt, békés családi autó elegendő erő- és biztonsági tartalékokkal, de alapvetően a 100 körüli országúti és 140-150 körüli autópályatempóhoz, beszélgetésekkel, zenehallgatással, vagy biztonságérzetben elszunnyadt utasokkal, csendes, biztos haladással az úticél felé. A motor, a szél és a futómű együtt sebességtől függetlenül valami nagyon finom, biztonságot sugalló, monoton hanggal nyugtatja a 307-es lakóit.

Bár jómagam sem vetem meg az úttal együtt rohanó, a géppel együtt lélegző, a kipufogóval és a körülöttem örvénylő orkánnal együtt üvöltő autózást - elnézést a giccsparádéért, de hát értik, mire gondolok -, mégis, higgyék el: a 307-es nyújtotta kényelmes biztonság érzete sem rossz dolog!

Értékelés: Az itt-ott gyenge alkatrészekkel és az óvatos természetű motorral együtt 4 3/4, azzal a kitétellel, hogy ennél többet egyetlen mai alsó-közép, kényelemre hangolt kombinak sem tudnék adni. A 307 Break etalon a kategóriában.