hirdetés

Nehéz eldönteni, jó vagy rossz a307-es legújabb
karosszériaváltozata. Az biztos, hogy
nem olyan egységes, egyértelmű (vagyis jó), mint a
206 CC, amiről
első látásra azt mondta az ember, gusztusos kis gombóc. A 307-es
formaterve kevésbé jó, de még mindig messze van a rossztól, legfeljebb
ezt egy kicsit szokni kell.

Az eredeti, rendes,
ötajtós 307-es nagyon jó
forma, nyugodtan mondhatjuk, a kategória egyik legszebbje.
Az effajta holmikhoz nyúlni veszélyes, mert épp eleget reszelték
az egyes vonalakat, csak hogy jó legyen. Itt meg azért elég radikális
változtatásokat eszközöltek.

A szélvédő számomra szokatlanul benyúlik a fejem fölé, de ez
csak egy roadster-kasztni (
MX-5) után szokatlan;
efféle négyüléses utazókabriók körében bevett szokás a nagy,
tornácszerűen fölénk nyúló szélvédőkeret. Az elejét még valahogy kisebb
feltűnéssel gyurmázhatták át, a hátulján viszont már nem lehetett
himi-humizni. A tetőív oldalról valahogy furcsa, és szerintem ezt a
furcsaságot érezték a formatervezők is, csak nem nagyon volt más
választásuk, ha lenyitható kemény tetőt akartak. A csomagtartót is meg
kellett nyújtani, hogy elférjen benne a hosszasan ívelt hátsó
szélvédő.

A tető formája tehát nem tűrt sok dizájnt, úgyhogy
ősi trükkhöz folyamodtak: a figyelemeltereléshez. Pheidiász
sisakot rakott Periklész szobrára, mert nem tetszett a modell magas
homloka, Hitler pedig hagyta, hadd röhögjenek a hülye bajszán, ha
cserébe nem veszik észre terjedelmes orrát. Na, a 307 CC meg érdekes
hátsó lámpákat kapott.

Álló helyben el lehet nézegetni, hogy a
rendszám felőli oldalakon kis
méhsejt-szerű karikákból áll, melyek a széleken dinamizmust sugározva
mennek át elfolyt ellipszisekbe.
A csomagtartó egy erősen jamesbondos nyomógombbal kívülről is
nyitható (a 307-es szám nullájában közepébe kell ujjaznunk), de a külső
nyithatóságot egy retesszel meg is szüntethetjük. A csomagtartó nyitott
tetővel 204, csukottal 350 liter.

	2x25 másodperc

Összességében a külső dizájn csukott állapotban
kis megszokást igényel, de ebben a padlizsánmetálban ha furcsa
is, de jó. Nyitott tetővel pedig nagyon szép, kedvencem a
csomagtartó vonala és az övvonal háztető-szerű találkozása
oldalnézetben. A kabriókkal szemben támasztott egyik legfontosabb
követelményt maradéktalanul kielégíti a 307 CC: bitangul bámulják a
népek.

A beltér nagyon rendben van. Már nem is emlékeztem erre a
pihe-puha műanyagra.
A műszerek hátlapja fehér, a mutatók pirosak, és nem
emlékszem ilyenre, de jó ötlet: a háttérvilágítás narancssárga. Ami
egy az egyben a 307-esből van, az sem csúnya, sem ergonómialiag nem
lehet rossz, egyedül a kézifékkar műanyag borítása méltatlan az
autóhoz - remélem, a felelős már nem rontja a levegőt a
PSA-konszernnél.

Az ülések már ránézésre is olyanok, mint az új
Honda Civicben, szép
forma, ízléses kárpit, határozott ölelés arra az esetre, ha a sportos
gumikon szlalomozni támadna kedvünk.
Az egész autó sportosabb és alacsonyabb lett, mint az
alapmodell, és bár a tetőt jóval alacsonyabbra kanyarították, csukott
állapotban is marad fejtér, mert az üléseket 40 milliméterrel lejjebb
rakták.

A hátsó üléseket a gyártó teljes értékűnek nevezi, és a 206 CC-éhez
képest azok is. De
már két kistermetű csóka mögött sem könnyű elférni - a 406
coupéban például sokkal több hely volt hátul. Persze, hiszen a
csomagtartót befelé hosszították, a tető és a mozgató egység mind a
hátsó utasok rovására helyezkedik el. Az üléstámla hátlapját egy kicsit
bemélyítették, hogy jobban el lehessen férni, de sem a vezető
lapockájába vájt térdekkel, sem francia spárgában nem a igazi.

Ennyiért ebben a kategóriában nem vártam volna, de a becsatolt
utasokat boruláskor automatikusan kiugró bukókeret védi. A biztonsági
vasak a hátsó fejtámlák mögött várakoznak a fellépésre, és nem
boruláskor lépnek működésbe, hanem már akkor, amikor az elektronika
stabilitásvesztést érzékel. Mindez azért is fontos, mert egy állandóra
kiépített bukókeret gátolná a kilátást hátrafelé, így viszont elég jól
lehet tolatni a 307 CC-vel, legalábbis tető nélkül.

De
mindenképpen érdemes tolatóradarral venni CC-t, mert csukva
azért nem sokat látunk hátra - a lökhárítón egyébként ott az érzékelők
helye, tehát későbbi felszereléskor sem kell összefurkálni. Az
oldalablakokat a kilincs érintésére lejjebb húzza az autó, ilyenre is
csak jóval drágább autókból emlékszem; így védi a tető gumiszigetelését
az odaragadásos letépéstől.

Az autó egyébként hatalmasnak érződik;
ha ilyet vennék, biztos először bójákkal gyakorolnám ki, hol
húzódnak határai, mert belülről sokkal nagyobbnak tűnik, mint amekkora.
Persze nem is kicsi, hosszabb, mint az ötajtós 307-es és néhány kiló
híján másfél tonna. Brutális egy szekrény, de nemhiába: sikerült a
kasztnit elég merevvé tenni.

Ha úthibákon áthaladtunkkor alkarunkat a szélvédőkeret és az
ajtó közé ékeljük, nem érzünk csavarodást, ez egy igen merev autónak
sikeredett. Szinte már az
Audi A4 kabrióra
emlékeztet, de az effajta szentségtörő kijelentésekkel nem árt óvatosan
bánni.

A (180 lóerős motorhoz) alapfelszerelésként járó 17 collos gumikon
jókat lehet kanyarodni, de én már az alap 307-e futóművét is szerettem.
Sportosnak nem sportos, de
kényelmes haladókabriónak tökéletesen megteszi. Automata váltót
csak a gyengébbik kétliteres benzineshez kérhetünk, ez az újabb
fejlesztésű, kézzel is kapcsolható szerkezet nem bírná a
206 RC-ben
megismert változó szelepvezérlésű tasmán ördög 180 lóerejéhez társuló
nagy nyomatékot. A kézzel kapcsolhatóság előny, egyébként azonban ez
nem olyan jó automata, lassan kapcsol oda-vissza, és nem palástolja
valami ügyesen, hogy mikor váltott fokozatot.

És a Peugeot javára írandó, hogy a Mercedesnél előbb jött rá, milyen
hasznos a kemény tetőt domború felével felfelé csúsztatni a
csomagtartóba. Így sem gigászi persze a hely, egy nagy vagy két kis
bőrönd, ha tetőt is akarunk nyitni.
Ha már tető, Mercedes és németek, a 307 CC tetőnyitó mechanikája
Németországban, a CTS-nél készül, ugyane firma szállít a Mercedesnek is
(SL és SLK). Mindez annak segít a döntésben, aki a beázó, vagy
összegabalyodó 206 CC-történetek hatására nem merne a nagyobbik
kabrióba ugrani (a 206 CC teteje Pininfarina gyártmány).

A 206 CC a legnagyobbat az árával tarolt: nem volt a piacon
konkurens, és a célközönség nem a vezetési élményt nézte, hanem hogy az
MX-5-öshöz képest ebbe négyen ülhetnek, könnyebb szívvel hagyja az
ember az utcán és lényegesen olcsóbb is. A 307 CC már keményebb
árversenyben indul, és nem a Mercedes CLK miatt. Fő vetélytársa, a
Renault Mégane coupe cabriolet rendelhető olcsóbb benzinmotorral és
dízellel is - bármennyire szörnyű kimondani, a mai vásárlók egyáltalán
nem borzadnak el egy dízel kabrió puszta gondolatától, épp
ellenkezőleg. Ennek ellenére a 307 CC biztosan hasítani fog, mert az
ára így is nagyon jó, szép, és rendesen összerakott benyomást kelt.

Értékelés: Értékelés: 4 és fél (levonás a nem egyértelműen lelkesítő forma miatt)