Fényterápia

Teszt: Peugeot 307 SW 2,0 HDI

2002.08.29. 09:12
Első hallásra fura ötletnek tűnt a 307 SW. Kombi üvegtetővel. Jó. És? Tájékozódjak a csillagok állása szerint? Aztán megláttam az út szélén, annyira megtetszett a tető kétharmadáig hátrafésült szélvédő, a kiegyenesített púp, a vállas hátsó lökhárító és a kerek sarkú, trapezoid hátsó szélvédő, hogy a turistaszextánsomat még este magamhoz vettem.
 
   
   

Szélesebb és tetővonalban alacsonyabb - a tetősínekkel 3,4 cm-rel magasabb - lett az ötajtós változatnál, így a kombi forma ellenére dögösebben néz ki annál. A hátsó túlnyúlás 12 cm-es és a tengelytáv 10 cm-es meghosszabbítása áramvonalasabbá tette az eredetileg kissé orrszarvú-külsejű 307-es púpját. A kidomborított oldalsó ajtók a belső tér szélességén is érződnek.

A növekedés ellenére nem lett ormótlan a 4,42 méter hosszú kombi. A Golfnál játékosabb, nem annyira sarkos, mint egy Focus, szellemesebb, mint egy A4 Avant, de mondjuk a Corolla Versonál is szebb. A buszlimuzinok közül pedig igazán egyénisége talán csak a Voyagernek, a Multiplának és a Picassónak van.

 
   
 

Utóbbiak úgy jönnek a képbe, hogy az SW-be kaphatunk két plusz ülést, darabonként 75 000 Ft-ért (nem része az alapcsomagnak, a csomagtartóban rögzíthetjük). Hétüléses kombit csinált már 20-30 évvel ezelőtt a Peugeot (az 504-es és 505-ös típusokból), de az SW-t most többre predesztinálták.

Egy újabb nehezen kategorizálható autó. Mini-egyterű, kombi, fényhangár: ezeket mind magában foglalja az SW jelölés, ami lehetne a Station Wagon (kombi) rövidítése is, mégsem az. Alors, c'est un SW, compris? Ez egy SW, érted, he?

 
   
   

Kívülről az üvegtető hasznára nem kapunk magyarázatot, de tagadhatatlanul látványos. Beülve kerülhetünk közelebb a megoldáshoz. A minden oldalról, összesen 5,34 m 2-nyi üvegfelületen beáramló fény nagyon feldobja a belső tér hangulatát. A sötétített és hővédő üvegezés meggátolja, hogy a napsugarak túlzottan felmelegítsék a foncsoron kívül gyors és hatásos automata klímával is felszerelt utasteret.

Elegáns krómkilincsek, markáns krómozott tetőcsomagtartórudak, a tető 2/3-ad részét képező 1,33 m 2-es üvegtető, egyedi felszereltség és az említett két ülés rögzíthetősége különböztetik meg az SW-t a sima kombi, Break verziótól.

 
   
 

Az autó MPV jellege az utastérben ücsörögve domborodik ki. A szélvédő messze előretolva, elöl-hátul bőséges a fejtér, és a sofőrülésből hátrapillantva meglehetősen távolinak tűnik az autó hátsó sarka. Az elülső két ülésen levő kartámaszok és a beltér szélessége tovább erősítik ezt a benyomást.

Az ülések variálhatósága inkább buszlimuzinos, mint kombis: a 108 féle lehetséges ülésrend kialakítása közben 137 liter és 2,3 m 3 között változik a csomagtér térfogata. Pompás dolog a sokoldalúság, ugyanakkor bejön a képbe egy kellemetlen fogalom, a kompromisszum. Egy papa-mama-három gyerek felépítésű család választhat, hogy a nyaralásra vagy két nagyszülőt és hitelkártyát visz magával, vagy a szokásos módon nyaral, de akkor a nagyszülők otthon maradnak. Mindent azért nem lehet.

 
   
   

Az üléshelyzet majdnem hibátlan. Autós viszonylatban foteles formájúak, ugyanakkor elegendően keményre tömöttek a három irányban állítható első székek, fekete cirmosmintás halványzöld plüssborítással. Az oldaltámaszok nem engednek kiesni az ülésből, a kormánykerék 6 centis fel-le és 5 centis tengelyirányú állíthatóságával lehet végleg ideálissá tenni a vezetői pozíciót.

Kicsit zavaró a középkonzol szélessége, a gázpedálon nyugvó jobb láb folyamatosan a barázdált műanyaghoz súrlódik. Ennek ellenére a pedálok lábra esnek, benyomásukhoz nem kellenek focista combok, de nem is a lötyögős, ellentartás nélküli fajtából vannak.

 
   
 

Kézre esik a kormánykerékkel megegyező bőrözésű, krómgombos váltókar, lehajtott könyöklővel is könnyen elérhető. Az egyes és kettes fokozat közötti váltóút 16 centi, nem kevés, a kapcsolások érzete kicsit nyúlós.

Műszakilag talán a váltó az autó leggyengébb pontja. Nem nagyon gyenge, de az autó egésze van annyira jó, hogy feltűnik a kapcsolások elnagyolt jellege. A manuális szerintem nem is illik túlzottan az autó karakteréhez, a hamarosan érkező négysebességes Tiptronic automata valószínűleg jobban illeszkedik majd a rajtam pavlovi reflexként megjelenő hátradőlős stílushoz.

 
   
   

A belső tér burkolatai jó és nagyon jó minőségű anyagokból állnak. Nagyon barátságos az alu-körgyűrűs Sagem sebesség-, fordulatszám- és egyéb mutatókat árnyékoló puha, zöld, szivacsos anyag. Tapintása annyira ingerlő, hogy az embernek kedve lenne beleharapni, hátha finom is. Kár, hogy az ajtókon folytatólagosan húzódó, ugyanilyen mintájú zöld burkolaton már lehet kopogni.

A bőr váltószoknya és a bőr bevonatú kormánykerék szintén nagyon jó minőségű, utóbbi fogása jó, öltései - bár mutatósak - kicsit talán nagyra sikerültek. A műanyagok ebben az autóban is csak műanyagok, de az elemek illesztései precízek, a különböző színű panelek harmonizálnak egymással, és egyelőre még nem adták nyomát a zörgésnek.

 
   
 

Az 1,6-os és 2,0 literes benzines egységeken kívül kétezer köbcentis közvetlen befecskendezéses, közös nyomócsövű turbódízellel kapható az SW. A miénkbe ebből a motorból az erősebbik, 108 Le-s és 250 Nm forgatónyomatékú vátozatot szerelték. A gyengébb verzióban nincs töltőlevegő-hűtő, így 90 lovas. Ehhez a változathoz részecskeszűrő sem jár.

A 108 Le-s motor mackós dinamikát biztosít az 1 421 kg-os autónak. A 100 km/h-s sebesség eléréséig tartó 14 másodperc nem csak leírva hosszú idő, az autóban ülve is éveknek tűnik mire a nehéz kasztni lassú cammogásból tempós loholásba fog. Az SW jellegéhez úgyis sokkal jobban illik a laza, türelmes krúzolás az üvegtető alatt a napfényben. A cirkálás állítólag 140-150-nel is komfortos, és öt személlyel sem érződik, hogy különösen megterhelő lenne a motor számára. A gyár által megadott végsebesség 183 km/h. A motor ereje összességében kielégítő a mindennapi használatban, de aszfaltszaggatásban nem érdemes gondolkodni.

 
   
   

A 307 SW amúgy is a kényelem autója. Hátul három ember számára nyújt elhelyezkedési lehetőséget, a középső hely hajszálnyival keskenyebb a szélsőknél. Fej- és lábtér szempontjából azonban egyenlő a mérce, és a tervezők bőkezűen bántak mindkettővel. Mivel a hátsó ülések külön síneken mozognak és támlájuk dőlésszöge is külön szabályozható, három felnőtt számára sem lehet probléma a hátsó pad elosztása.

A hatodik és hetedik ülőhellyel kapcsolatban az az igazság, hogy csak kisnövésűek, gyerekek és kutyák számára nyújtanak elegendő helyet. Inkább csak rövid utak megtételére ajánlható, de ezek alkalmával is megnyugtató, hogy a kiegészítő ülésekhez is teljes értékű biztonsági öv jár.