Álmatag dinamizmus

2005.05.03. 08:00

Adatlap Peugeot 405 Gl - 1987

  • 1580 cm3-es,soros 4 hengeres benzines
  • 92 LE @ 6000 rpm
  • 134 Nm @ 2600 rpm
  • 5 seb. kézi
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    12.1 másodperc
  • Végsebesség:
    175 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    8.5 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    10.0 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    7.0 l/100km
Tizenöt év egy autó életében nagy idő. Hibátlan külsőt várni tőle pont olyan botorság, mint a hetvenéves matrónától diáklányosan üde arcbőrt. Akad kivétel, de ilyenkor ügyes plasztikai sebész vagy különösen kíméletes életvitel áll a háttérben.

A bemutatott járműnél az autók ráncfelvarrójának, a lakatos-fényező párosnak a ténykedése eddig ismeretlen tényező. Marad(na) a gyöngéd bánásmód: kevés kilométer, sok gondoskodás, a kellemetlen időjárás viszontagságai helyett a langymeleg garázs. Találunk-e valami hibát az előbbi gondolatmenetben? Először is: 15 év alatt 140 ezer kilométer azért nem olyan kevés. Másodszor: igaz, sokat babusgatják, de például tető legfeljebb a fák lombjaiból állhatott felette. Tehát valami nem stimmel.

A menetpróba adja meg a választ. A kímélő helyett a lelassult életmód a megfelelő kifejezés. A 92 lóerősnek mondott 1,6-os benzinmotor akkora vehemenciával mozgatja külső burkát, mint az utódok világrahozatala okán partra mászó óriásteknősé (Dermochelys coricacea coricacea). Komótosan bandukol; minek siessen, a föveny úgyis megvárja, hadd lazítsák fel előtte a túlbuzgók. Így van ezzel a 405-ös is: száz fölött jajveszékelést hallat a motortérből, kinek van szíve nagyobb tempóval vagy hosszabb utakkal gyötörni? Az utóbbi öt évben húszezer kilométert futott, természetes hát, hogy a '90-ben készült Peugeot állapota meghazudtolja a korát.

Számmisztika


A Peugeot azon ritka gyártók egyike, amelyek az adott modellt a csak neki fenntartott kódjellel látja el. Becsülendő, hogy nem kell koptatnunk a szánkat, hogy "jó-jó 000 vagy Abcde, de melyik sorozatból?" Ha 405-ös, akkor 1987-ben dobták piacra, és Európában '95-ig (a kombi '96-ig) készült, punktum.

Az új modelleknél 1929-től következetesen alkalmazott számozás pompás eszköz a gyárnak a márkaidentitás növelésére. A rendszer, állítják, egyenesen szent nekik; kár hogy a gondosan felépített logika itt-ott rogyadozik. Például azt mondják, az első jegy a jármű méretére utal. Ez igaz, mármint jelenleg, de például a 405-ös semmiképpen sem a 404-es utóda, hisz' abból az utolsó darab '78-ban hagyta el a gyárat. Annál gyanúsabb a 305-ös, melyet méretei és gyártási ciklusa alapján sokkal inkább tekinthetünk elődnek.

Az utolsó karakter a generációra utal. Kacagnom kell: rég bezúzták a 309-es gyártósorát - hogy átadja a helyét a 306-osnak. A többinél is hajlamosak a soron következőn átszökkenni, ami nem baj, de ne költsenek hozzá utóbb bibliai mélységű történetet.

A semmiből előbukkanó 1007-esre pedig érdeklődésemre a hivatalos magyarázat: "Tisztelt Uram! Tájékoztatom Önt, hogy a számozás oka a következő. A Peugeot gyár piacra dob egy új modellt, a 107-et. Az 1007 ezen kategória, illetve ezen típus luxus változata. Mivel a két típus ugyanabban a kategóriában szerepel, ezért kellett megkülönböztetni őket egymástól. Az 1007 pl. a Mercedes-Benz A Classe vetélytársa. Üdvözlettel: Peugeot Hungária Kft." Hallani vélem a szerkesztőségi szobában visszhangozni: muhaha! (Muhaha, bizony! - a szerk.)

A 405-ösről sokan állítják, hogy csúnyácska, szögletes fémtömeg. Nem tudok meggyőző érveket hozni cáfolatukra, hacsak azt nem, hogy hasonlítsák össze a kombival. Mindjárt jobb a helyzet, ugye? A látszat ellenére a légellenállási tényezője egyáltalán nem szégyenteljes: 0,31. A kortársak közül az összehasonlíthatatlanul gömbölydedebb Audi 80, a Vectra és a Passat egy-két századdal jobb ennél. Az ék alakzat hasítja a levegőt, és még jobb lenne a helyzet, ha kevésbé tömpe orrot faragtak volna.


Amikor tervezték, még találkozhatott szerény törésvonallal a motorház és a szélvédő, illetve nem volt muszáj lecsapni a csomagteret. A 405-ös tehát hagyományos szedán formájú; még erősen illuminált állapotban sem téveszthető össze az eleje a hátuljával. Ennek gyakorlati előnye is van: késői utódjánál 27 centivel rövidebb, mégis 63 literrel több csomagot cipelhetünk magunkkal. Igen, manapság snassz 1. autóval nyaralni menni; 2. de ha mégis, önellátásra berendezkedni. Kezdek gyanakodni, hogy a tervezők egyetlen megkötése a csomagtartónál, hogy egy darab tenisztáska (a közepes, amiből divatosan kikandikál az ütő nyele) beleférjen.


Ha a külső nem is ad sokkal több esztétikai élményt, mint a T72-esé, a franciás belsőben vigasztalódunk majd. Nos, ez volt a pozitív előítéletre hozható legerősebb példa. Tegyük fel, váratlanul kiderül, hogy létezik egy vagyonos nagynéném Svájcban, de annyira dúsgazdag, hogy első számú célpontjává válnék egy bűnbandának. Becserkésznének, zsákot rántanának a fejemre, majd belöknének egy 405-ösbe, hogy elrekkentsenek valahol a váltságdíj kifizetéséig. A daróc fojtogatásában elővenne az allergiám, és a kemény szívű emberrablók rájönnének, hogy a holtan kevesebbet érek, mint élve, ezért levennék rólam a csuklyát. Biztonságuk veszélyeztetése nélkül tehetnék, mivel kiszabadulásom után a rendőrök kérdésére tétován vakarnám a fejem: "hát, fekete és szürke volt minden, kemények az ülések, és semmi extra; csak valami német autó lehetett."


Bizony, a Peugeot 405-ös nélkülözte a legendává vált franciás kényelmet, ráadásul körös-körül fantáziátlan fekete plasztikokat alkalmaztak. Hozzuk fel mentségül, hogy a piacot letaroló germán népautóhordák belseje is a fényt legkevésbé visszaverő színt hordozta; ez tűnt a növekedés biztos zálogának. Egyetlen jellegzetesség (a '92-es év modellfrissítéséig) az utasülés felől látható alienes műszerfal-kitüremkedés. Tökéletesen öncélúnak látszik, bőséges mennyiségű por marad rajta az átlagos törlő mozdulatok után. A második változat nélkülözi a púpot, viszont majdnem ugyanabban a fröccsöntő sablonban készült, mint a Passaté.