Nagy kár érte

2003.05.29. 07:28
Mi készteti a több "év autója" díjjal büszkélkedhetõ, komoly hagyományokkal rendelkezõ, kisautóival sikeres olasz autógyárat arra, hogy az egyik legnépszerûbb modelljének frissítésekor egy jónéhány évvel korábbi német kisautó formájához térjen vissza?

 
 

A második generációval a Punto eljutott arra a szintre, ahonnan már valóban nehéz lenne a kijelölt irányba, a karizmatikus megjelenést fokozva, tovább lépni - de azért törekedni kellene rá - úgy, hogy azért a tervezõn kívül is legyenek olyanok, akiknek tetszik a mû. Sokkal egyszerûbb, ha az új formához új ideológiát is gyártanak. Ezzel a mostani VW Poloval akarom mondani Puntoval egyáltalán nem fordultak rossz irányba, semmi baj nincs az autóval, csak úgy érzem a korábbi karakteres, fiatalos megjelenés most feláldozásra került a konzervativizmus oltárán, valószinûleg piaci okok miatt.

 
   
   

Az orráról teljesen eltûntek a szögletes formák, helyüket a kerekded idomok vették át, még a lámpákon is. Ez önmagában nem rossz, az autóhoz viszont szerintem nem illik. Nagyon trendi a magasra húzott lökhárító-szpojler együttes, mely egészen az index-rész közepéig tart. A teljesen egyszerû, középre helyezett hûtõrács már nem annyira trendi, és az alsó légbeömlõk sem érdemelnek több szót. Viszont van olyan felszereltség, ahol igazán ütõsek a sokkal nagyobb légbeömlõk. Ott még maradt nyomokban némi egyéniség, csak azt nem értem miért nem lehetett ezt a vonalvezetést használni a többinél is.

 
   
 

A visszapillantó tükrökhöz szerencsére nem nyúltak, ahogy a hátsó részhez sem nagyon. Az már más kérdés, hogy a gömbölyödõ archoz mennyire passzol a szögletes oldalablak és a hátsó lámpák. De ez végül is nem probléma, hiszen elég ritkán látni az autó elejét és hátulját egyszerre. A háromajtós változatnál annyiban módosul a farkép, hogy kétoldalas ragasztószalaggal - bár ez nem bizonyított tény - odanyomtak még két kis lámpát a csomagtérajtóra. És persze innen sem hiányozhat a germán majmolás, mivel a Fiat emblémát a VW modellfrissítéseinél megszokott módon megnövelték.

 
   
   

Beülve olyan érzés fog el, mint amikor tudom, valami nem stimmel, de nem tudom, mi. Itt minden stimmel, az nem ugrik be rögtön, hogy miben tér el az elõdtõl a dizájn. Ugyanazok az anyagok, ugyanazok a színek, ugyanazok a vonalak. Az igaz, hogy a bevált, szép formákon - egy darabig - nem szabad változtatni, és úgy tûnik ez történt a Punto 2003 esetében is. Továbbra is bõven elfér a kisbárány a kesztyûtartó folött, a meztelen hajóskapitánynak is jut hely, és a két kiskutya is megtalálhatja a legkényelmesebb utazó pozícióját.

 
   
 

A mûszerekért felelõs fejlesztõ korábban valószinûleg a Füles rejtvényújságnál dolgozott: az elõdhöz képest annyi a változás, hogy a fordulatszámmérõ és a kilométeróra helye felcserélõdött, ahogy a vízhõfok, és az üzemanyagszint is. És ez a két utóbbi mutató nem fentrõl-le, hanem lentrõl felfelé dolgozik. A felületes szemlélõnek ezek valószinûleg csak akkor tûnnek fel, ha a megfejtést beküldve nyerhet egy hangszórót. És ha már van hangszórója - bár alapban is kap a verdához - akkor akár MP3 zenéket is hallgathat a 100 W-os Blaupunkt hifi toronyból, ami ebben a kategóriában igencsak kirívó extra. Ahogy az elektromos szervókormány - a City fokozatot ugye nem kell bemutatni - és a két zónás klíma is.

 
   
   

Mivel a beltérben nem sok változott, ezért úgy gondolom, felesleges fejtegetni a fejtér-lábtér fogalmát. Akár az elsõ, akár a hátsó szakaszról beszélünk, mert bárki megtapasztalhatja ha beül egy Punto2-be. Azt viszont szeretném kiemelni, hogy az üléskárpitok nagyon jó minõségûek, és a színek is kifejezetten harmonizálnak a mûszerfal fekete-szürke világával. Cserébe az utasülés elõtti lábtámasz benevezhetne az "autókba valaha beépített legrondább, legfunkciónélkülibb dolog" díjra.

 
   
 

A fészlift változásait nem csak a szemmel látható dolgokban kell keresni. Nem arról van szó, hogy a 4 csillagos töréstesztet tovább fejlesztetették volna láthatatlan, érezhetetlen bukócsõvek beépítésével, hanem a szellemiség, ami megváltozott. Mert komolyodó arculat ide, hajóskapitány oda, a lényeg mégis az, hogy ez teljesen új autó. Ehhez a Puntóhoz 8 féle motorból választhatunk, amelyek 3 féle üzemanyaggal tudnak mûködni, 4 féle váltóval.

 
   
   

A motorok közül öt korábbról már ismert, a másik három azonban teljesen új fejlesztés eredménye. Az 1.4 16V Fire nevû motor a régi Fire motorok továbbfejlesztése, melyre a Steve Martinhoz hasonlító mérnök azt mondta, tuladonképpen csak a nevében utal a régi Fire motorra, a belsõségek teljesen mások. A másik két újdonság az 1.3-as, és az 1.9-es MultiJet befecskendezéses dízel. Van még egy új fiú a csapatban, ez azonban nem pusztán a motorságával hódít, hanem a mûködéséhez szükséges üzemanyaggal. Mert az 1.2 8V motor kapható benzin+földgáz hajtással is. Így válik a vásárlók számára az új Punto olyan kisautóvá, amelyik felszereltségét tekintve tulajdonképpen bármelyik kategóriában megállná a helyét.

 
   
 

Tesztünk során az 1.2 16V motoros verzióval szaladtunk egy kört. Be kell vallanom, a Zsigulis idõk már lejártak. Az 1.2-es kereklámpások harmatos menetteljesítményeit messze felülmúlja a 80 lóerõvel bíró motorocska; pont kellõen erõs, hogy anya hazahozza a srácokat az oviból, és közben a bevásárlóközpontban vett vacsit is föl tudja gurítani a hegy tetején álló házukba. Ennél többet viszont ne várjunk tõle, cserébe valószinûleg keveset fogyaszt - ezt sajnos a néhány kilométeres tesztút során nem tudtuk még csak megsaccolni sem.

A tesztpéldány másik okossága a Duallogic nevû váltó volt. A Stilóból már ismerõs Speedgear, és a hagyományos 5-, illetve a motortípustól függõen rendelhetõ 6 sebességes kézi váltók mellett ez az elektronikusan mûködõ automata mutatja, hogy cég belügyeiben forrongó vihar ellenére minden téren folyik a fejlesztés.

 
  Lapzárta után érkezett:
 
  A Duallogic váltót csak az 1.3 MultiJet, és az 1.2 8V motorokhoz lehet rendelni. Ezek alapján foglamunk sincs, milyen típusú volt a tesztautónk, mivel a "miben ülünk?" kérdésünkre kapott 1.2 16V Duallogic válasz a sorban a harmadik volt, ezt is egy füzetbõl kereste elõ a helyszíni megmondóember. Az elõzõ két választ mezei, autóhoz kísérõ munkások adták, így inkább ez utóbbinak hittünk. Késõbb kiderült, hogy kollégáink alatt marha jól ment még 3 személlyel is az 1.3-as dízel, számszerûen a 200 km/h-t is elérték. Késõbb õk legalább megkapták a rejtély kulcsát. Nem 1.3-as volt, hanem 1.9-es. Mi viszont most itt ülünk a teljes tanácstalanságban, és gõzünk sincs, hogy milyen autót vezettünk. Ahogy a Punto 2003 árait sem tudjuk, pedig a sajtótájékoztatón feltett konkrét kérdésre az volt a válasz, hogy mindenki megtalálja majd a saját országában érvényes árakat, a sajtóanyagban. Én nem találtam még csak erre utaló jeleket sem.

 
   
   

Ez a váltó valami borzalom. Nagyjából egy túlbiztosított Windows operációs rendszerhez lehetne hasonlítani. Minden mûveletre legalább kétszer rákérdez, megerõsítésképpen, biztosan ezt akarjuk-e. Aztán ha végre sikerült meggyõzni, akkor - hangulatától függõen - vagy elvégzi amit kértünk, vagy azt mondja, hogy ezt nem érti, és próbáljuk meg újra elölrõl. De abban az esetben sem kell túl boldognak lenni, ha megteszi a feladatát, mert mire az autó megmozdul, eltelt nagyjából 3 másodperc, ami poros utcácskából a forgalmas fõútra kikanyarodáskor pont olyan hosszú idõ, mint a mobilszolgáltatónál, aki - mint tudjuk - csak annyit számláz, amennyit beszéltünk. A többször is hangsúlyozott "Hill Climb" nevû rendszer mûködését pedig nem találtuk, annak ellenére, hogy elméletileg automatikusnak kellene lennie. Ez a kuplungcsúsztatás modern neve: emelkedõn állva, a váltót egyesbe rakva elengedett pedálokkal sem gurul hátra az autó. Nekünk hátragurult.

 
   
 

Ezek után már csak egy dolog marad: jól megdicsérni az Off Board Navigation rendszert. Lényege, hogy nincs szükség térképet tartalmazó CD-re és ennek rendszeres frissítésére, a különbözõ országok verziókról nem is beszélve. Az ugyanis egy központi diszpécser irodában van, ahová az autóból a beépített rendszeren keresztül telefonon közölve úti célunkat, megküldik a személyre szabott pontos útvonaltervet, amit a kijelzõrõl a már megszokott módon kapunk az arcunkba. Továbbá ha konkrét célt jelölünk meg - pl. egy éttermet -, akkor megkapjuk annak rövid ismertetõjét és telefonszámát, így az odautazás közben akár asztalt is foglalhatunk. Egyszerûen kiváló, bár azt nem tudni, jelenleg mely országokban mûködik.