Magyarázzuk az öszvért

2007.02.09. 08:22
Program: délután vezettünk egy jó autót, este kaptunk egy véget nem érő magyarázkodást a vacsoraasztalnál. A Nissan Qashqai bemutatóján a gyári PR-gépezet úthengerként temette maga alá érveinket. Még a Nissan sem tudja, hogy a Qashqai hova tartozik, ezért kitaláltak neki egy új kategóriát. Autónak azért nem rossz.

Étienne Henry mosolya még akkor is őszintének tűnt, amikor a harmadik pohár Rioja fölött tizedszerre próbálta bebizonyítani, a Qashqai új kategóriát jelent. Szemvillanásra sem esett ki a szerepéből. Egy tucat ilyen hithű harcossal bevenném én Wolfsburgot is.

Egyszerű újságíró vagyok, az istenért sem fér a fejembe, hogy néhány centi különbség miatt miért kell még tovább osztani egy eleve baromi szűk autószegmenst? A Qashqaira ugyanis minden autóhoz valamicskét is értő rávágja, az egy SUV (szabadidő-autó, hobbiterepjáró). Őrá csap le azonnal a nissanos PR-gépezet egy erre a célra rendszeresített, hordozható agymosó-készülékkel, hogy nem SUV, hanem crossover - átmeneti faj. Annak ismeretében, hogy a legtöbb mai autósnak komoly gondot okoz a terepjáró és a szabadidő-autó megkülönböztetése, sőt megkockáztatom, utóbbi kategóriát a többség nem is ismeri, egy ilyen játszadozás abszolút öncélúnak tűnik.

Miért SUV, nem terepjáró?

Terepjárónak manapság az olyan autót hívjuk, amelynek rendes felezőváltója, nagy kitérésre képes futóműve, legalább egy, néha két zárható differenciálműve van. A szabadidőautó viszont csupán némileg megerősített és megemelt, de nem különösebben hosszan rugózó személyautó-futóműre támaszkodik, egyszerűbb, kevésbé strapabíró felépítésű összkerékhajtása pedig nem arra való, hogy mély homokban, meredek siratófalon elboldoguljon, csak hogy havas, sáros, latyakos közutakon biztonságosan továbbvigye az autót. Viszont relatíve könnyű, ezért finomabban utazik, dinamikusabb, kellemesebb a vezetése.

Hiába hoztuk fel Subaru Forestert , Suzuki SX4-et, Kia Sportage-ot a hasonló, ám SUV-nak elfogadott autók közül, a hivatalos ideológia közénk férkőzött prókátora hajthatatlan maradt. Mindenre akadt ellenvetése: az hosszabb, emez meg rövidebb, és az utolsó, hát az meg magasabb. Ő is, mi is tisztában voltunk, hogy a Nissan a Qashqaijal dupla vagy semmit játszik. A cég kivonja a forgalomból a klasszikus személyautóit - adieu Almera, so long Primera, long farewell Maxima. Csak a Micrát és a 350Z-t tartja meg, hiszen az utóbbi években kiderült, hogy személyautó-palettája a Micrát leszámítva elaggott. A Primera sohasem fogyott jól, az Almerával az elején sok baj volt, amikor pedig a modellfrissítés után jó lett, már öregecskének tűnt a konkurenciához képest. A fő vonulatot ezért mostantól kizárólag ezek a batárok képviselik; a Murano, az X-Trail, a Pathfinder és a Qashqai.

Amennyiben a vevők azt mondják, a fenébe ezekkel a nagy dögökkel, lesz nagy pofára esés. Ha viszont elhiszik, hogy a Golf dimenzióin túl egy jobb világ következik, alig érezhető felárért magabiztos, páncéltörős fellépéssel, akár be is jöhet a merészség. Ám a kategóriáktól való eszelős függetlenedési vágy meglehetősen emészthetetlenné teszi a modellpolitikát. Én nem is látom át, ezért készítettem egy fotót a hivatalos besorolásokról. Böngésszék kedvükre!

Ha valaki egy autóból a dCi-feliratot látja meg először, a Renault ugrik be. Nem véletlen az egybeesés, hiszen amióta a franciák bevásárolták magukat a Nissanba, mind erősebb az áthallás a modellek között. A Qashqaiban például francia eredetű az 1,5-ös, 106 lóerős, valamint a kétliteres, 150 lóerős dízelmotor is, a padlólemez pedig a közeli jövő Lagunájáéval azonos.

Továbbá a sajtótájékoztató során egyetlen japánt sem láttunk, viszont egy kivétellel az összes előadó francia akcentussal nyomta az angolt. Pedig régebben, az önálló Nissanok idején csak úgy feketéllett a pódium a sok japán frizurától, a dobhártyánkból fröcskölt a vér a "Háró, ájmügred tümíccsű, ájm Tanaka, endo dzisz idzü á-á bjűtihürü bürando nyű ká"-jellegű (Hello, I'm glad to meet you. I'm Tanaka, and this is our beautiful, brand new car) vég nélküli japano-angol beszámolók hallgatásától.

Minden dCi-séget félretéve azért jól néz ki. A Qashqai pontosan olyan, mint az állatvilágban hasonló keresztezéssel létrejött rokona, az öszvér. Eminnen nagynak tűnik, amonnan kicsinek, de azért egész pofás, és van egy-két kiváló szög, ahonnan kifejezetten kellemes nézegetni. Egyik ezek közül a kicsit oldalról, hátulról, a másik majdnem pont szemből, felülről.

A maszk például egyértelműen terepjárós, masszív, van benne krómbetét meg krumplinyomó-rácsozás. Naná, egy hobbiterepjárónak is fenyegetnie kell a tükörből. Aztán oldalról egy az egyben Murano, ezzel pedig két legyet ütöttek egy csapásra: létrejött a márkán belüli rokonság, a nagyobb Nissan szépen is fogy, nem árt tehát egy kis hasonlóság. A fara a legjobb, innen már tényleg inkább a személyautó dominál, a szélvédő formájában kis jóindulattal meglátjuk az Alfa 147-et, a süllyesztékekből kidudorodó lámpák a Tokyo Hype jegyeit viselik.

Érezni azért rajta egy kis öszvéres aránytalanságot, a teherautó-alapra rádobott személykarosszéria minden báját. A kerekek nagyok, a hasmagasság is, az egész autó ettől elég magas, viszont az oldalablakok alacsonyak, az első szélvédő gonoszul lapos. Játék következik: takarják le a Qashqai képén az alsó, fekete sávot! Egész tetszetős sportkombit kaptak, ugye?

Bent is ugyanilyen a hangulat. A váltókar, a kormány, a középkonzol magasan van, tisztára, mint valami Audiban. De a lábak lelógnak a mélybe, a szék igen magas, az ülőlap rövid, testünk deréktól lefelé teherkocsinak érzi, a szemünk autónak mondja a Nissant. Az utastérből most még fura jószág ez, majd szokjuk.

De a névvel is meggyűlhet a baja a Nissannak. A japánoknak alapvetően mindegy, ott úgyis minden autónak idegen nevet adnak, amit aztán tökéletesen rosszul ejtenek. De Európában az egyik legnagyobb piac a német után a francia lesz. Márpedig a franciák pusztítják a legtöbb q betűt a nyelvükben, és amióta világ a világ, náluk mindig jön utána egy u is. Ezek szerint az egyik legfontosabb piacon nem tudják majd jól leírni a kocsi nevét. Ügyes.

Honnan e név?

A kaskájok dél-nyugat Iránban laknak, a Zagrosz-hegység lábánál. A világon ma ez a legnagyobb, egy csoportban élő nomád törzs. A qashqai valószínűleg egyenes átirat a perzsa nyelvből, ezért nincs a szóban sehol a q után u betű, pedig azt még a mi, magyar szavakon edződött szemünk is odakívánja.