Hölgyek öröme

Teszt: Toyota Rav 4

2001.09.17. 10:34
Az ember azt gondolná, a hobbiterepjáró egy bizonytalan egzisztencia, a járműre minduntalan a legkülönfélébb veszedelmek leselkednek, és ha figyelmünk a pillanat törtrészére kihagy, már el is akadtunk az első, nem is túl mély tócsában.
 
   
   

Azt mondják, a RAV 4 igazából a városba való, ami annyiban igaz, hogy a magas építés és a négykerékhajtás csodálatos parkolásokat tesz lehetővé. A legjobb üres parkolóhelyek ott vannak, ahol a járdaszegély legalább 30 centi magas. Tehát már ki sem teszik a megállni tilos táblát, mert fel sem merül bennük, hogy oda valaki feláll. Nos, oda a RAV 4 kecsesen szökken, akár előre, akár hátra.

 
   
 

Belülről nagyon nehezen érzékelhető a jármű hátulja. Magas az ablak, abból is sokat kitakar a pótkerék. Nagyon elkelne egy tolatóradar, mert teljes horror egy Suzuki felé tolatni - nem tudjuk úgy eltalálni, hogy ne nyolc napon túl gyógyuljon. Általában sokkal nagyobbnak érzi az ember, ezért a kocc rendszerint elmarad, de tényleg érdemes birtokba vétel előtt bójákkal gyakorolni.

 
   
   

Végül csak nem bírtuk megállni, hogy ki ne vigyük a terepre. Kellemes meglepetés a forgalmazói mentegetőzés után átzúgni az első mélyebb kátyún, aztán felkaptatni a kavicsos meredélyen. A RAV 4 elég magas és erős, hogy egy normál földutas session-t bármikor gond nélkül teljesítsen.

 
   
 

A somogybabodi off road-osok nem ezzel tarolnak a versenyen, de általánosságban kijelenthető, hogy a törvényadta lehetőségeken belül tökéletesen használható. Amibe előreláthatóan belebukna (toronyiránt a sárban egy napraforgótáblán át, vagy egy UAZ-okkal intenzíven kivályúsított erdőgazdasági dűlőúton, hóolvadáskor), azt általában tiltja is a törvény.

 
   
   

A kétliteres VVT-i motor váratlanul harciasan nyomja. Induláskor szokni kell, hogy az ember óvatosan engedje a kuplungot, különben ugrás következik, rossz esetben arra a Suzukira, melyet nagy körültekintéssel hagytunk életben, amikor beálltunk parkolni. Az erő terepen is velünk marad, meredek, sáros kaptatókon gondtalanul csörtethetünk, még a flaszterre halkított, városi gumikkal is.

 
   
 

Az erő a jellegzetesen terepjárós sebességtartományban, 90-100 körül kezd fogyatkozni, amikor a torony légellenállása már komoly tényező. A RAV 4 légellenállása jobb, mint a hagyományos mosóporé, de csodák nincsenek. Leszámítva talán, hogy az ablakok egy nagyon picit lehúzva fantasztikusan fütyülnek, padlógázokkal és satufékekkel kis gyakorlattal dallamosan hackizni (Tamás) is lehet. Ha megszüntetjük az egymilliméteres rést, elég nagy csend lesz.

A fogyasztás városban szellőlábbal 11, teli talppal 12 liter körül jár.

 
   
   

A négy független kerékfelfüggesztés önmagában még nem indokolná, hogy ennyire szépen menjen az autó, de ez négy tökéletesen komponált és összerakott felfüggesztés. Már egyszerű egyenes gurulásnál is érezni,milyen precíz darab a futómű.





 
   
  Szerzô a csomagtartóban

A csomagtartóba nem csak csajok férnek, a hátsó ülések pedig összehajthatók, kivehetők, és ami talán a legjobb, előre-hátra csúsztathatók. Van kutya-előremászás-gátló háló, már ha valaki a csomagtartóban fuvarozná az állatokat, elég gyorsan fel -és leszerelhető. Ugyanitt kétszintesen állítható kalaptartó, mely kis PT Cruiser-tuniggal akár piknikasztallá is fejleszthető.

 
   
    Webszerkesztô a hátsó ülésen

A hátsó ülések állíthatósága miatt lábtérről, mint fizikai állandóról nem beszélhetünk: annyi, amennyit akarunk. A biztonsági övek alsó csatlakozói besüllyeszthetők az ülésbe, így az épp használaton kívül álló csonkok nem végeznek kéretlen prosztatamasszázst, ami néha oly' kellemetlen tud lenni egy-egy hátsó ülésen.






 
   
 

A csomagtartó padlószőnyeges alján a tépőzáras fenekű, piros tartozékos táska tartja magát, mint Szevasztopol erődje; elegáns rögzítési ötlet, hogy ne hánykolódjanak a cuccok odaát, túl a kutyagátlón. A támlák hátoldalára pedig nejlonzacskók aggathatók.

 
   
   

Kényes kérdés, de megkerülhetetlen, hát vágjunk bele, minél előbb, annál jobb: a RAV 4 női autó. Hogy pontosan mitől, nem tudom, izé, a formája, meg valami... az anyagok, talán. Női, és kész, bár a gyártó ilyet soha nem fog állítani, hiszen akkor a férfivásárlók mellett elveszthetné a férfiasabb autókat kereső nőket. Akik ragaszkodnak a kissé agresszív megjelenéshez, de nem néznek az autó alá, így nem látják, hogy a vaskos kipufogóvég a lökhárító takarásába érve pánikszerűen megy át szívószálba.

 
   
 

A pótkerék fedele hátul kis lakattal zárható, ami nem egészen szerencsés. A lakat már kisebb pajszerral is könnyen eltávolítható, a tulajdonos (nő) viszont nem biztos, hogy olyan könnyen megbirkózik a nyitással, mint a születése óta dolgokat szétszedő és összerakó Égő Ákos webszerkesztő. Persze a női vezető segítséget is kérhet a kerékcseréhez, nincs presztízsveszteség.


 
   
   

A belső tér anyagai annyira tutik, hogy az ember hosszasan nézelődik, melyik az újrahasznosított? Valahol azt írták, ebbe olyanokat tettek, márpedig az általában ronda szokott lenni. Ebben meg minden rendben van (az újrahasznosított műanyaggranulátum láthatatlan helyeken, mint hangszigetelés játszik). A kék üléshuzatok szépek (de nőiesek), a bőrszerű, de nem bőrnek, csak bőrszerű műanyagnak látszani akaró ajtóborítás is rendben.

 
   
 

Mostanra pedig azt is kezdjük megszokni, hogy a beltérben metálfestésű műanyagok fordulnak elő, amik valószínűleg már nem is akarnak fémnek látszani. Viszont vigyázni kell rájuk, mert könnyen karcolódnak. És ahogy tördelőnk, aki egy időben ebédszállítóként tevékenykedett, tehát van rálátása az iparágra, megjegyezte: miért nem tudják igazi alumíniumból csinálni a díszítéseket, amikor egy filléres éthordót könnyedén legyártanak?

 
   
   

Hölgyek újabb öröme, ami persze uraknak sem jön rosszul: tanksapka-nyitvafelejtés jelzőlámpa, a benzinóra mellett. A belső központi zár finomsága pedig, hogy egy gombbal külön a két hátsó ajtót is bezárhatjuk. Az ajtók csukódásának hangja egyébként nem túl mély, de szép. A kormány kisebb, mint amit ekkora autótól várnánk (női kormány?), de uniszex, hogy nagyon jó a fogása. Sajnos csak fel-le állítható. A kormány barátságos fogása a kézifékkaron folytatódik.

 
   
  A napszemüveg tartóban nem fér el egy férfi napszemüveg

Hogy ez a váltó milyen finoman jár! Alighanem szándékosan nem olyan könnyű, amilyen lehetne, de nagyon egyértelműen jelzi, épp hol is tartózkodik. Sebességet váltani RAV 4-ben jó. Az ülések puhábbak a vártnál, de elég határozottan tartanak, valahogy mint mikor az ember izomból süpped egy felfújható strandbútorba, oszt' se be, se ki. A könyöktámasz csak ülésmagasság függvényében lehet jó helyen, mert ő a padlóhoz tartozik, nem a támlából nő ki.

 
   
   

A CD-t is vezérlő magnó gombjai becsületes, bundakesztyű-kompatíbilis méretezésűek. Az, hogy a napellenző tükre nem kivilágítható, már önmagában is kicsit gáz, a tépőzáras rögzítés pedig végképp méltatlan a részleteiben egyébként zseniális autóhoz.

 
   
 

Az ablaktörlő az ablak felületének zavarbaejtően nagy hányadát törli, egyszer csinálnánk egy minden részletre kiterjedő mélyinterjút a Toyota ablaktörlőfelelősével. És akkor még ott a hátsó ablakmosó kapcsolója. Jó helyen van, az ablaktörlő-bajuszkapcsoló végén, tekergetni kell. A legjobb, hogy van sima irrigátor-állása is, amikor csak a vizet nyomja, de nem kaszál, és csak akkor küldjük a lapátot, amikor már jó vizes az üveg.

 
   
   

Nem ösztönöz bunkó közlekedési manőverekre, mint sok magas építésű autó, de a női mivolta melletti legfőbb bizonyíték, ahogy az araszoló forgalomban néha látja az ember, amint egy-egy nő Apunak mutogatja, "látod, fiam, erről beszéltem, az ötajtós RAV 4, megvesszük?"

Nagyon finom kis autó.