A futómű azért inkább a rossz kompromisszumok felé tendál. Lágyan, terepjárósan billeg, igaz, nem himbállózik hosszú percekig egy-egy bucka után, mint egy igazi terepjáró, ebből a szempontból inkább a SUV-okra, vagy inkább a feszesebbre vett 4x4-pickupokra emlékeztet.
Komfort szempontjából meg a Ladákra: még egy alsóközép családi autóban se üt ekkorákat a futómű, ha átmegyünk egy-egy csatornafedélen. Jó, a Kia Sorento is merev tengelyes volt hátul, de a Rextonban a vezetőt is rendszeres gerincen veregetésben részesítik a kátyúk. Sima, amerikai utakra való.
Meg motocrosspályákra - még a quadosok is elhűlve nézték, ahogy
lassan, de biztosan végigkecmereg a bukkanókon. Hiába, Rextont egyszer
már teszteltünk, de az elsősorban az aszfaltról szólt,
megválaszolatlan maradt a gyötrő kérdés: mire megy a zabolátlan
természetben? Az alja néha panaszos krákogással ér le, de az csak
az alváz, a fellépőket ravaszul úgy szerelték, hogy csak rosszul
sikerült, billegős manővereknél érjenek le.
A terepszögekben nem igazán hittem. Az első, 28,5 fokos megegyezik a Kia Sorentóéval, amivel azért sikerült elakadni, igaz, inkább a hasmagasság meg a katalógus által ígért hátsó diffizár hiányzott. A Rexton 22 centis szabad hasmagassága már sok mindenre jó, szépen átbillegünk a geológiai törésvonalakon. A hátsó terepszög csak 25 fok, vártam is, mikor hallom a jellegzetes, irgalmatlan recsegést, ahogy a murva a fényezett lökhárítóhoz simul, de egyszer sem ért le.
Laza, enyhén nedves, homokos-agyagos talajon, büntető nyári Kumho gumikkal se süllyedt el, akadt meg. Ilyenkor még a differenciálzárak hiányát is hajlandó vagyok pozitívumként elfogadni: maga az autó testfeléápítése lehet a jó, hiszen nehéz is, utcai gumis is, difizármentes is, a hátrányos helyzetet teljessé téve ezzel a terepre végképp nem való automata váltóval. És megy, megy, megy.
Tudom, hogy nem terepjáró, a forgalmazó se állít ilyet, de mivel a többi információ (kényelmes, viszonylag olcsó, bőr, automata, lóerő, fogyasztás stb.) a prospektusból is kiolvasható, kell az autóval valamit csinálni, hogy ne legyen nálunk hiába. És így legalább elálmélkodhattunk. A vízbe tényleg csak azért kellett bevinni, nehogy már ő győzzön.
És amikor elakadt, az ötös számú dagonyajárásnál, az is csak azért volt, mert a dagonya jobb oldalába a nivások se merészkedtek. Így a lassú, óvatos behajtásnál a Rexton orra szépen feltúrta maga előtt a sarat, és a közepes viszkozitású talajban már esély se volt a menekülésre.
A mentés után megint az automata váltó szolgáltatta az érdekességet: a Rexton egy ideig egyáltalán nem volt hajlandó dombot mászni. Aztán félóra elteltével meggyógyult, és általában hajlandó volt álló helyből ugrani, csak néha nem, pont, mint amikor elhoztuk a tesztautót.
A Rexton tehát sokkal jobb, mint gondoltuk. Személy szerint csak egy problémám van vele, hogy túl nagy. De nekem már az egy számmal kisebb Kia Sorento is egy kicsit nagy volt. Aki viszont szeretné személyiségének nyomasztó vonásait hangsúlyozni, vagy úgy véli, igazi maharadzsa elefánton érkezik, nem talál jobb vételt.
