A Roomster a Skoda új kis egyterűje izgalmas külső dizájnnal, praktikus hátsó traktussal, tucatautós elülső kabinnal, gyenge, kellemetlen alapmotorokkal. A legolcsóbb változatoknál az autót kívülről nézegetni, a hátsó ülésen terpeszkedni, a csomagtartóba hatalmas dolgokat pakolni nagyobb élmény, mint vezetni.
A Roomstert Genfben mutatták be év elején,
a gyártás még márciusban megkezdődött, az autó már kapható is
Csehországban. A Skoda azonban most, június elején érezte
elérkezettnek az időt, hogy ne csak
pódiumon csillogtatva , hanem közúti forgalomban is bemutassa az
európai sajtónak. A helyszínnel nem sokat variáltak, a tesztautók hazai
földön maradtak: a prágai
Danube House
konferenciaközpontban volt a hivatalos sajtótájékoztató, a tesztvezetés
útvonalát a cseh főváros száz kilométeres körzetében jelölték ki.
Skoda-show
A Skoda nem tartotta elegendőnek az újságírói figyelem
lekötéséhez pusztán magát a Roomstert, a sajtótájékoztató
előtt, alatt és után
rettentő mennyiségű műsorral szórakoztatta a közönséget.
Felfújható Roomster várt minket a parkolóban, ahonnan
indultunk. A tesztvezetés útvonalába beépítették a
karlsteini várat (igaz, csak messziről nézhettük), a
Kafka-múzeumot
és a
prágai várat is. A szállodában Roomster alakú mézeskalácsot
kaptunk ajándékba.
Az esti rendezvényen először pantomimesek ugráltak ki-be a
kocsiba, elmutogatva, mi mindenre is jó ez az autó; tehát hogy
lehet benne biciklit, gyereket, bevásárlószatyrot szállítani,
amit
más autókban, mondjuk egy Fabia Combiban minden bizonnyal
képtelenség. Írtak egy dalt is az autóhoz (fő
mondanivalója: find your own room, találd meg a saját helyed),
ez adta a zenei hátteret a mutogatáshoz.
A pantomimesek után a Roomster zenéjére ezüstbe öltözött és
ezüstfestékkel befújt emberek ereszkedtek alá a plafonról,
hánytak cigánykereket a széksorok mellett, gurultak fel-alá
nagy vaskerekekben. Nyilván ők is a helyüket keresték.
Ezután, ha jól emlékszem, megvacsoráztunk, majd
előállott három lány hegedűvel, és eljátszották a
Roomster-nótát. Aztán lézershow következett, rendkívül
látványos és az alkalomhoz igazított. A terembe fújt füstbe
háromdimenziós, színes Roomstereket, műszerfalakat,
Skoda-emblémákat és hasonlókat vetítettek. Annyira beleéltem
magam a Star Wars-hangulatba, hogy még azt sem bántam, amikor a
túl alacsonyra állított optika időnként egyenesen a szemembe
küldte a sugarakat, ami nyilván nagyon egészséges.
És még volt dzsesszbanda is, ami nyilván a Roomster-bluest
játszotta, meg éjfélkor bizonyosan előugrott egy Roomster alakú
tortából egy meztelen lány, és elénekelte a Happy Roomstert, de
ezeket már nem bírtam ébren kivárni.
Nézem az arcát, leguggolok, lábujjhegyre állok, közelebb hajolok,
távolabb sétálok, és hirtelen rájövök.
Ez egy egyes BMW. A lámpája, a hűtőmaszkja, a lemezdomborításai,
mindene. De csak elölről!
Oldalnézetből az autó állítólag
egy repülőgép és egy családi ház párosítása, ez a különös
házasság adta az alapötletet. Készült is egy skicc a gondolatból,
amiből érzésem szerint a Skoda-PR olyasmi legendát akar kanyarítani,
mint a Saab 9³
vigyorgó emberkéje. A vázlatnak több változata is létezik, illusztrációnk
talán a legszebb mind közül.
A tervezők az ablakok formájával és méretével akarták érzékeltetni,
hogy elöl a repüléshez hasonló vezetési élmény, hátul hatalmas tér
várja a beülőket. A megoldás vicces és ötletes,
kívülről jól is néz ki, viszont belülről már nem ilyen rózsás a
helyzet. A hátsó ablak teljes leengedése után is marad vagy tíz
centi üveg, elöl viszont a kis lőrés alsó pereme kényelmetlenül,
tankszerűen magasan húzódik. Az első oldalablak nemcsak alacsony, de
nagyon rövid is, így oldalra-hátra erősen korlátozott a kilátás.
Hátulról már csak sima furgon, a kreativitás kimerült a
lámpatestek krómos hatású keretének megalkotásában. Az ajtó felfelé
nyílik, ami a kétszárnyas megoldáshoz képest nem praktikus, mert sok
hely kell kinyitni, viszont esőben jól jön, mert alá lehet állni.
A Roomster hátsó traktusával
a Skoda is megalkotta a maga karakuriját, amit csehül Varioflexnek
neveztek el. A hátsó ülések lehajthatók, felhajthatók, kivehetők,
előre-hátra tologathatók, könnyen, egyszerűen. A lábtér elképesztő, a
fejtér szintén, gyerekülés nem jelent problémát. Ha a kis középső
üléskét kidobjuk, a két szélső kissé beljebb tolható, így a Roomsterben
négy, egymástól teljesen független ülőhely alakul ki, egyenként
hortobágyi csikósoknak is elegendő méretű intim szférával. Ügyes. Ami
nem ügyes, hogy az ülésbillentő kart egy kis izgés-mozgással pillanatok
alatt le lehet törni a helyéről, ahogy ezt nyughatatlanul fotózó
kollégám demonstrálta is. Az ő nevében most hadd kérjek elnézést a
Skodától a kárért!
A csomagtartóban vannak akasztófülek, kis zugok, van fura
bepattintható biszbaszszétgurulást megakadályozó műanyag kosárka,
szivargyújtóaljzat, és vannak rekeszek.
A raktér 450-től 1780 literig változik a hátsó ülések aktuális
állapotától függően. Jól pakolható, praktikus a puttony.
Jól pakolható, praktikus a vezetőfülke is. Kéttónusú változatban még
elegáns, szép is. Az anyagokon viszont nagyon spórolt a Skoda,
minden kopog, zörög, durva. Egyszerű, logikus, igazi VW-gruppés
kezelőszervek kerültek a Roomsterbe, de nem egy az egyben valahonnan:
ez se nem Polo, se nem Fabia, ez a Roomster.
A navigáció is láthatóan olcsó autókhoz készült. Monokróm képernyő,
térkép nincs, csak nyíl, merre forduljunk.
És persze egy néni, aki néha megunta az angolt, és csehül
kezdett beszélni, mi pedig próbáltuk kitalálni a menüben, hogy mi lehet
csehül a nyelv (jazyk).
Sokáig fontolgattam, hogy ez így most voltaképpen tetszik-e, vagy
sem. Aztán egyszerre csak ráébredtem, hogy igen, tetszik, nagyon is! A
Skoda Roomster egy kívánatos, érdekes, a formai ütközések dacára is
szép autó. Egy szép kis egyterű, eddig ilyen nemigen volt a
kategóriában.
Mi is ez a kategória, mihez lehetne hasonlítani, mivel lehetne
összevetni? Elsőként a hasonló koncepció alapján született Yaris Verso
jut eszembe. Hasonló praktikum, sík padló, eltüntethető ülések (igaz,
abban az eltüntetéshez nem kell kivenni őket), a forma is érdekes, de
szépnek azt ne nevezzük.
A frissebb mezőnyből a legközelebbi versenytárs érzésem szerint a
Nissan Note. Ez is
hangsúlyozottan családi autónak készül, sok tárolórekesszel,
ötletes aprósággal, bár lényegesen szűkebb csomagtérrel. A Note
dizájnja nem sikerült olyan jól, mint a Roomsteré, viszont a legkisebb,
1,4 literes motor is elég a dinamikus, élvezetes autózáshoz: a Note 1,1
tonna alatt, a Skoda 1,15 tonna fölött kezdődik.
Ott vannak továbbá a szuperminik és alsó-közepesek közé pozicionált
fura kis egyterűek, a
Renault Modus, a
Fiat Idea, az
Opel Meriva.
Praktikusak, tágasak, nem szépek.
És persze meg kell említenünk a kisteherautókból kialakított
konkurenseket:
Doblo Panorama,
Berlingo,
ilyesmi. Ezek általában nagyobbak, tágasabbak, de iparibbak,
haszonjárművesebbek is a Skodánál.
A két legkisebb motort próbáltuk ki, az 1,4 literes dízelt, majd az
1,2-es benzinest.
A dízellel kezdtünk. A háromhengeres, Pumpe-Düse, azaz
porlasztószivattyús technológiával etetett motor elképesztően
kulturálatlanul jár, kerreg, rázza a kormányt, rezegteti a pedálokat, a
váltókart. Ha bemelegszik a motor, enyhül kicsit a traktorhang, és
újabb problémával szembesülünk.
A hetven ló nagyon küzd a Roomster nagy tömegével és még nagyobb
homlokfelületével. Városban persze nincs nagy gond, de országúti
előzésekhez nagy türelem és megfontoltság szükségeltetik. A főtengely
ötödikben120-nál 2700-at fordul percenként, ha érdekel az ilyesmi
valakit. A szélzaj, a gördülés hangja nagy tempónál sem zavaró, a
kerregés viszont sztrádán is jól hallható marad.
A kis benzineshez jóval rövidebb váltót társítottak, 120-nál
négyezret forog a háromhengeres. Lóerőből nincs valami sok, 64-et
számlál a motor.
A büszke HTP jelzés (High Torque Performance) 112 Nm-t takar,
ami a városhatárokon kívül szinte semmire sem elég. Autópályán a
legkisebb emelkedő is 140, kicsit nagyobb pedig akár 130 km/h sebesség
alá zuhanó tempót eredményez. Lassú jármű.
Vannak persze nagyobb motorok is az autóhoz, a csúcs 105 lóerő, vagy
1,6 literes benzin-,
vagy 1,9-es dízelmotorból. Tesztre majd megpróbálunk ilyet
kérni. A futómű simán elbírná a nagyobb tempót: elöl a Fabia, hátul
az Octavia felfüggesztését buherálták be a csehek a kasztni alá. A
kocsi hátsó nyomtávja szélesebb az elsőnél, ami barátságos
alulkormányzottságot és stabil úttartást eredményez. A rugók keménysége
és a csillapítás kicsit németes ízlést mutat: inkább a pilótafülke
izgalomra vágyó utasainak szól, mint a hátsó szalon puha pamlagról
álmodozó lakóinak.
A Roomster Csehországban már kapható, láttunk is párat az utakon,
mármint rajtunk kívül, persze. Németország és Franciaország júliusban
látja meg, Ausztriában augusztusban kerül forgalomba. Mi Svájccal,
Szlovákiával, a lengyelekkel, olaszokkal, britekkel, szlovénokkal és
beneluxokkal kerültünk egy rubrikába a Skoda határidőnaplójában:
szeptemberben tűnnek fel az első Roomsterek a kereskedésekben. A
finnek októberben juthatnak az új Skodához, szegény Norvégia,
Svédország, Dánia, az Ibériai félsziget, Hellász, Ukrajna és
Oroszország novemberig kell várjon.
A Roomster
magyar áráról egyelőre nincs pontos információnk, a PoHu
kommunikációs igazgatója, Dr. Vérten Sándor egyelőre csak annyit árult
el, hogy a legolcsóbb benzines árlistája három, a legolcsóbb dízelé
három és fél millió forint alatt indul majd. Az "indul majd" német
tulajdonú szövegkörnyezetben általában azt szokta jelenteni, hogy az
alapmodell felszereltségi listájára simán ráfér a hátsó ködzárófény
vagy a hárompontos középső öv hátul.
Nem hiszem, hogy ezt az autót venném, ha ebből a kis alapterületen
sok helyet kategóriából kéne családi járművet választanom. Úgy érzem,
a Roomster árának túl nagy részét teszi ki a divat, a trendiség meg
a fíling. Ezzel együtt teljesen megértem, ha valakinek épp egy
ilyen kell, hiszen minden reggel felderül majd az arca, amikor a napi
rutin mókuskerekébe belépve megpillantja Roomsterét a garázsban vagy a
parkolóban. És nem rossz dolog mosollyal kezdeni a napot.
További cikkeink
