Vele együtt kéne sírba szállni

Teszt: Rolls-Royce Silver Shadow - 1973

2007.03.30. 07:55
Elképesztő, hogy holmi villámsújtotta pocsolyából felegyenesedett, majd egymást értelmetlenül gyilkolászgató majmok kocsonyás agya mennyi precízen megtervezett luxust, erőt, eleganciát volt képes összpontosítani krómban, acélban, bőrben és fában. Ilyen kifinomult, mégis ólomsűrűen pazar minőséget az autóipar soha többé nem lesz képes adni az emberiségnek, ahhoz már túlságosan kiszipolyoztuk a Földet.

Aranybányára bukkantam. Egy dunántúli községben botlottam a kis veteránfelújító műhelyre és a csinos magángyűjteményre. A TotalCaron sorozatban mutatjuk be a gyűjtemény legjobb állapotú darabjait. Idén a tulajdonosok szándéka szerint szabadon látogatható tárlat nyílik a különleges autókból, motorokból, erről majd mindenképp hírt adunk! Addig is: köszönjük a lehetőséget az Old Chip és OldRent Kft.-nek!

Hát ez fura. Reggel, amikor felkeltem, még nem gondoltam volna, hogy estére Rolls-Royce-rajongó leszek. Úgy szálltam be, hogy jó-jó, legenda, meg luxus, de kell ilyen a fenének, majd úgy szálltam ki, hogy khm, pardon, mégis inkább NEKEM kéne. Értelmetlenül nagynak, gusztustalanul sznobnak, reménytelenül elavultnak és használhatatlanul puhánynak gondoltam, de előítéleteim sorra ledőltek: a Silver Shadow átláthatóan tágas, praktikusan kényelmes, ráadásul kimondottan élvezetesen vezethető autó.

Tesztautónk '73-as évjáratú, közeli ismerősei csak Silver Shadow I-nek emlegetik. 1965-től gyártották, 1977-ben jött egy nagyobb átalakítás, innentől mérjük a Silver Shadow II-t. A második generációt, aki akarja, a fényszórók alatti légbeömlők és az elülső kis oldalindexek hiányáról ismerheti fel, a legnagyobb műszaki jellegű változást a fogasléces kormánymű bevezetése, a pontosabb irányíthatóság hozta.

RR év- és darabszámok, könyvelőknek

Frederick Henry Royce, az ügyes brit mérnök, és Charles Stewart Rolls, a gazdag brit főnemes 1904 május negyedikén találkoztak, és elhatározták, hogy közösen fognak autókat gyártani és eladni. Az első Rolls-Royce a Silver Ghost (Ezüst Szellem) volt, 1906-tól 1925-ig 6173 darabot építettek belőle. Az autó megalapozta a márka sikerét, olyannyira, hogy az angliai üzem nem is győzte egyedül a termelést, a cég az USÁ-ban, Springfieldben (Massachusetts) is felépített egy gyárat.

A következő nagy luxusautó a Phantom, 1925 és '31 között készült az I., '29 és '36 közt a II., '36 és '39 közt a III. széria, rendre 3512, 1680, illetve 727 példányban. Ebben az időszakban a RR egy másik, kisebb kategóriában is szerencsét próbált. A 20hp 1922 és '29 között készült (2940 darab), utódja a 20/25 volt, '36-ig gyártották, 3827 készült belőle. A háború első évéig gyártották a Wraith-t (Kísértet), mindössze 491 példányban. A cég - bár, mint a számokból látszik, erős lendületvesztéssel - átvészelte a Nagy Válságot, és a második világháború előtti éveket, sőt: a gazdasági válság idején még a Bentley-t is sikerült megkaparintania, innentől e márkanév alatt adta ki sportosabb autóit.

A háború utáni évben a Silver Wraith modellel talált magára újra a Rolls-Royce. A 12 hengeres Phantom III után az új próbálkozás orrába csupán egy soros hathengeres motor került, 1959-ig 1883 kocsit adtak el. Gyártásának idején '49-től '55-ig az eggyel kisebb méretosztályban kiadták a Silver Dawn-t (Ezüst Hajnal), melyből 761 darab készült, az eggyel nagyobban pedig a Phantom IV-et - ebből '50-től '56-ig csupán 18.

A Phantom sorozat az V és VI típusokkal folytatódott (előbbiből '68-ig 516, utóbbiból 1991-ig 374 készült). A Silver Wraith pozíciója betöltetlen maradt 1975-ig, ekkor jött a Camargue kupé, melyből '86-ig 531-et gyártottak.

De kanyarodjunk kicsit vissza: időközben az alsóbb osztályban a Silver Dawn-t felváltotta a Silver Cloud (Ezüst Felhő), melyből '66-ig 7362 készült, az ő utódja volt a Mi Autónk, a Silver Shadow (Ezüst Árny), '65-től '80-ig. És most jön a baj: ebből már annyiféle változat, rövid-hosszú tengelytávú, illetve Corniche néven kabrió is készült, hogy a pontos darabszámot nehéz megmondani; mindenesetre tízezres nagyságrendben kelt el. A Shadow utódja, a Silver Spirit/Spur (Ezüst Szellem/Sarkantyú) is ilyen szerteágazó modell, 1980-tól '98-ig készült, 15-20 ezer példányban.

A BMW 1998-ban lopódzott be a márkába, az ettől az évtől 2002-ig gyártott Silver Seraphba már 5,4 literes, 12 hengeres bajor motor került. Ezt pedig 2003-ban már a ma is készülő Phantom váltotta, tavaly év végéig 2693 ment el belőle.

Zavaros? Kicsit igen, de nem baj, ha nem sikerül eltalálni egy veteránralin, vagy egy monacói kereszteződésben, mi is suhant el épp Ön előtt. Egy a lényeg: mindig minden Rolls drága és irigyelt luxusautó volt. Sőt, a felük ma is az, az immár egy évszázada gyártott Rolls-Royce-ok ötven százaléka még ma is fut az utakon.

A Silver Shadow szépségének megítélése ízlés kérdése. Nyilván akad, akinek a klasszikusabb, gömbölydedebb, még 1955-ben bemutatott szimpla kereklámpás előd, a Silver Cloud tetszik jobban, és bizonyára számos szemet ragad meg inkább a modernebb, szögletesebb, dinamikusabb utód, az egészen '98-ig piacon maradt kockalámpás Silver Spirit.

Akárhogy is, a két védjegy, amiről minden hat éven felüli, konvencionális szexuális beállítódású fiúgyermek felismeri a rojszrojszot, a Shadow orrát is éppúgy uralja, mint elődjéét-utódjáét. Ott van egyrészt a monumentális, székesegyház-szerű krómozott hűtőmaszk, a mindkét oldalon középre beforgatott lemezoszlopokkal, a rajtuk támaszkodó tümpanonnal, benne a két büszke R betűvel. Ennek tetején pedig ott illetlenkedik a menetszélnek dőlő nőalak, a Spirit of Ecstasy.

Spirit of Ecstasy

A viharral dacoló fémasszonyság 1911 óta díszíti a Rollsok orrát. Egy Charles Sykes nevű művész tervezte, modellje - úgy tudjuk - Eleanor Velasco Thornton volt. Az orrdíszt 1914-ig ezüstözték, azóta jobbára rozsdamentes acélből készül, de - természetesen - rendelhető volt ezüstből, aranyból leöntve is.

Ahogy megyünk hátra, úgy finomodik a formanyelv. A fronton a hűtőmaszk mellett megakadhat a szem a szépen tagolt fényszórótesteken, a cseppszerű indexeken, a motorháztető törésein, de profilból már csak a kis embléma, pár jelentéktelen oldallámpa és a két krómcsík marad kapaszkodónak, esetleg, ha kicsit közelebb megyünk, észrevesszük a felsőbe rejtett masszív kilincseket. Hátul pedig semmi nincs, csak két egyszerű lámpatest, egy mélyítés a lemezen, egy kétkezes kilincs és még egy logo.