2008.10.02. 06:15

Adatlap Rolls-Royce Phantom Phantom - 2006

  • 6749 cm3-es,V 12 hengeres benzines
  • 460 LE @ 5350 rpm
  • 720 Nm @ 3500 rpm
  • 6 seb. automata
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    5.9 másodperc
  • Végsebesség:
    240 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    15.7 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    23.2 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    11.3 l/100km
Mondtuk már valamire, hogy Nirvána? Totalcar Kereső: Nyolc év alatt 13 találat. Ha ez nem is tizenhárom autó minősítését jelenti, sajnos azt kell mondanom, a szót reménytelenül elkoptattuk.

Majd holnap megmondom, ha érdekel valakit a kapcsolódó posztban , hányan is olvasták e cikket, mondjuk legyen negyvenezer. Most tényleg, negyvenezer emberből hányat érinthet már csak nyomokban valóságszerűen, előfordulhatóan, hogy egy Phantomot vesz, vagy akár csak vezethet valaha is? Már csak mert időnként felvetődik, hogy minek írunk az autók külsejéről, ha egyszer ott vannak a képek.

A kép az bizony már csak olyan dolog, hogy nem ad vissza mindent. Például látott már valaki szép, képes utazási prospektusban csótányt és poloskát? Na ugye. Hát a Phantom is csak élőben adja ki az igazi formát. Láttam már Phantomot élőben, tán valami kiállításon, de olyankor az ember a hátulját, meg az oldalnézetét egyszerűen nem veszi észre.

Az eleje egyszerűen mindent elural, a Phantomot az űrből is felismeri az űrsétáló kínai űrhajós. Pedig szerintem nem lehet olyan nehéz elejét rajzolni. Olvasóink közt is van legalább száz , aki ügyes új Phantomot rajzolna – elölről. Hiszen amikor a Phantomot csinálták, már benne volt a levegőben ez a szűk, szigorú elsőlámpás trend.

Oldalról az benne a csodálatos, hogy az autókat gyakran tervezik optikailag is orrnehézre, vagy az izmos far hangsúlyozásával olyanra, minta az orrával túrná az aszfaltot. A Phantom sziluettje ezzel szemben álló helyzetben nagy erővel induló hajót mutat: az orr kiemelkedik a habokból, mert hátul olyan erővel tolja a hajócsavar.

A hátuljához viszont már formatervező-iskola kell. Annyira szép, annyira egyszerű, annyira fejedelmi, annyira árad belőle a királynő némi poggyásszal útra kel-érzet, hogy úgy képzelem, a formatervező klubban ez az igazi beszédtéma, ha szóba kerül a Phantom. Meg persze hogy Marek Djorjevic mindössze 30 éves volt, amikor ezt az egyszerre tradicionális és aktuális formát megrajzolta.

Két jellegzetes Phantom-apróság, melyekkel fitogtathatjuk műveltségünket, hogy a kerekek középpontjában látható Rolls embléma fix, vagyis mindig függőlegesen áll, menet közben is a monarchia időtlen stabilitását sugallva. A másik, hogy az angyal, a Spirit of Ecstasy gombnyomásra behúzható, ha rossz környéken parkoltunk, vagy ha nem akarjuk megkockáztatni egy gyalogos feldarabolását egy kis fennhéjázás kedvéért. Tesztjárművünkben nem működik tökéletesen, mert ha például rácsapunk az angyalra, tényleg automatikusan behúzza, de utána nem csukódik össze rendesen a csapóajtó. Oliver, a dán kereskedő azt mondja, egyetlen Phantomot se látott, amiben ez tökéletesen működött volna.


Felszállás (videó)

5834 milliméter hosszú. Ki hitte volna? Böszme egy dög, de hát az Audi Q7 még böszmébb, és az csak 5080, majdnem egy méterrel rövidebb. Derékig ér az övvonal, kinek meddig a hűtőrács, de a formaterv zsenialitását mutatja, hogy nem otromba, nem nyomasztó, inkább egyszerűen lenyűgöző.

Az Phantom és az utóbbi évtized csúcs-BMW-i belsejének közös filozófiai pontja, hogy igyekeznek egyszerűsíteni a belsőt. A BMW az első Bangle-7-essel hozta be az i-Drive-ot, hogy eldugja a sok gombot. A Rollsban annyival mentek tovább, hogy az i-Drive-ot is eldugták. A Phantom nem a technikával akar lenyűgözni – a belseje ránézésre lehetne akár ötvenéves autóbelső is. Aztán ha a műbútorasztalos könyöktámaszvéget megnyomjuk, kifordul belőle a krómegér, ezzel párhuzamosan a műszerfal közepének míves órája is tokostul megfordul, felmutatva a képernyőt. Akárcsak egy angol várkastély a normann időkből, amikor még mindennapos gyakorlati haszna volt a jól álcázott rejtekajtóknak.

Sose gondoltam volna, hogy egy Rollsnál ugyanolyan alpári szempontok és problémák merülhetnek fel, mint az előző Seat Leonnal kapcsolatban: oké, beültünk, de most hogyan csukjuk be az ajtót? Santiago Canizares visszavonult, nélküle ki vetődik ekkorát? Bizony, nagy autó, nagyra nyílik az ajtó, a becsukáshoz viszont nincs fogantyú. Van viszont egy szép, műbútorasztalos vályú végig az ablak alatt, amit bárhol elkaphatunk, ráadásul akár öt mobiltelefon is elfér benne.

Van fegyverszekrény is: a könyöktámasz, amit négy vaskos bőr felvonóhíd takar, és annyi gombot és kapcsolót rejt, hogy az már egy jó klasszikus, Sean Connery-s James Bond-arzenál. Aztán, ha jól számolom, négy nagyobb bull’s eye-levegőbeömlő, jó tömör alumíniumból, ami klasszikus Rolls-Royce-kiegészítő. A Mazda ezt nyúlta le olyan szemfülesen az MX-3-ban és az MX-5-ben, természetesen műanyagból, és szervomotoros pillangószelep-nyitás nélkül. És a pillangószelepeket a szokásos, kihúzós, szintén alumínium orgonaregiszter-tolattyúval nyitjuk.

Az egész műszerfal igazi fenséges Rolls Royce-stílusban készült, a fabetétektől a felső bőrborítás varrásáig. Vannak aztán apró túlzások, például a napellenzők, amiket annyira összevissza varrtak, hogy az már a nevetségesbe hajlik. Régi Maseratikban voltak hasonló túlkapások, igaz, azokban az enyv is rendszeresen kifolyt.

Totalcar értékelés - Rolls-Royce Phantom Phantom - 2006

100% hagyomány, 100% technika, és még soha semmiben nem volt ilyen jó utazni. Még megközelítőleg se. És az ár itt egyszerűen lényegtelen.