Wankel bácsi újra száguld!

2003.07.02. 09:39
A Mazda Olaszországban, Riminiben mutatta be új sportautóját; Bolognában szállt le a gép, a tesztautók a közelben vártak. Az első európai RX-8 flottával tettük meg a jó 100 kilométeres utat a híres fürdővároskáig. Ritkán adatik az embernek ennyire emlékezetes autós élmény.
 
 

Mi lett például azokkal, akik akik a legutolsó 626-ost tervezték? Vagy a Demiót? Levonták a megfelelő következtetést, elvégezték magukon a Japánban ilyenkortájt esedékes sebészeti-belgyógyászati beavatkozást, tetemüket és kiontott zsigereiket az illetékes szakemberek eltakarították, majd munkába álltak az új dizájnerek?

 
   
   

Mert ez teljesen más dizájn. Méltó a Mazda új korszakához, amit a 6-os széria nyitott, és amit kisebb mértékben bár, de folytat a Mazda 2. Az RX-8 úgy szép, ahogy van. Tökéletesen megfelel az európai ízlésnek, pedig Japánok tervezték, lehet, hogy a Toyotának is ideje volna leszoknia a francia riviérán elhelyezett, középszerű megjelenésű modellekre szakosodott stúdiójáról.

Huh, azok az első sárvédők! Úgy domborodnak, mintha a kerék a klasszikus, csupasz sportautók stílusában különülne el az autó testétől. Az eleje valahogy felismerhetően mazdás, pedig a kissé erőltetett, új márkaarculati elem, az ötszögletű fekete hűtőrács alig látható a német rendszámtábla mögött. És a lámpa is csak akkor hasonlít a 6-oséra, ha nagyon akarjuk. A motorháztető Wankel-dugattyú alakú domborítása pedig értelemszerűen nem is lehet más Mazdán. No mindegy, a Mazda új palettája dizájnban igen erősre sikerült, egységes az arculat, de nem úgy, mint például az Audinál, ahol majdhogynem teljesen egyforma az A4-A6-A8.

 
   
 

Elöl tulajdonképpen két Wankel-rotor van, a motorháztető-homorításon hívül tettek még egy kis fekete háromszöget a ködlámpák közé is. Oldalról szép, lendületes forma, a kis illesztési hézagok miatt a hátsó ajtót csak akkor vesszük észre, ha nagyon akarjuk, és persze kit érdekel a hátsó ajtó, amikor mindenki ezt a nagyvonalú, erőteljes hátsót stíröli; a kerekek felett öles domborítás, a csomagtartó peremén diszkrét kilépőél a légörvény meg a tekintetek leválasztására.

Készült egyébként tanulmány-RX-8-as rendes, kétoldalt felfelé meredő hátsó szárnnyal, elég könyörtelen. A hátsó lámpában meg van valami a Mazda eladási világrekorder roadstere, az MX-5-ös lámpáiból. Egyvalami hiányzik csak, egy jó nagy tolótető, de amikor szóvá tettem, azonnal közölték, természetesen van ilyen opció.

 
   
   

Újdonságként hirdetik, valójában nem az, de kit érdekel, hogy a Mazda új sportkupéja valójában négyajtós: a hátsók előre nyílnak, akárcsak a B 2500 Freestyle -ban. Szegről-végről tulajdonképpen ez is szellemi bugázás az Alfa Romeótól, hiszen a 156-os volt az első olyan autó, ami kétajtósnak nézett ki, másrészt azonban mivel a megoldás időközben megjárt egy kisteherautó-terepjárót is, egyébként is, ez fordítva nyílik, és végülis a Mazda csak szélesebb körben alkalmazza saját szabadalmát.

A beltér majdhogynem tökéletes. A Mazda formatervezői onnan lopkodnak, ahonnan tényleg érdemes: az Alfa Romeótól. Onnan vannak a szép, vezető felé döntött, ovális keretű csőműszerek. A hangsúly természetesen a fordulatszámmérőn: alul a nulla, felül a 9000, azaz kilencezer, a piros mező eleje. A csőműszert valószínűleg már az Alfa is azzal a céllal csinálta ilyenre, hogy a kilométerórára passogó és aggodalmaskodó Anyu ne rontsa el a vezetés örömét. Az RX-8-asban az utasülésről csak az aktuális fordulatszámot és a megtett kilométerek számát látni - előbbit a motorhang alapján hiába is próbálnánk leplezni, utóbbi viszont fontos, ha együtt navigál a család.

 
   
 

Elég alfás még a középső levegőbeömlő, a szögletes, meg a két szélső, kerek. És ugyancsak az Alfától lopódott a műszerfal kellemes, rücskös fekete borítása. Meg a hamarosan bemutatkozó Mazda 3-as, amit mellékesen mutogattak Riminiben, az egy az egyben a 156-os újraértelmezése. És természetesen mindez nem dorgálás, hanem egyértelmű dicséret: igen, igen, tessék jó sokat lopni az Alfától!

Szépek és jók az ülések, bár a bőrben az igazi a jó kis izzadás, a legszebb talán a piros-fekete és a barna-fekete változat. Az Alfa szellemi termékeinek eltulajdonításán kívül még egy fonts, feltétlenül üdvözlendő apróság: a rádió körüli borítás fekete bakelit, amit az új A3-asban is nagyon szeretünk.

 
   
   

A kormány nem igazán közvetlen, az Alfa GTV-nél ugye 1.9 fordulatig az út a baltól a jobb végállásig. Itt 2.9. A másik kevésbé jó hír, hogy maga a kormány ősi mazdás szokás szerint nagyobb a kelleténél, körülbelül ott kezdődik a karimája, ahol végződnie kellene. És csak fel-le állítható, márpedig mivel sokan panaszkodtak arra, hogy túl közel van, jó lenne kicsit beljebb tolni. Ennyi a rossz, a többi mind jó, a fogása, meg maga a kormányzás is, a változó erejű elektronikus szervóval, ami nagy sebességnél tökéletesen keményedik fel.

És egy jól kivitelezett kettős lengőkaros felfüggesztésű első futómű így, hogy az első kerekeket meg sem kell hajtani, a világ legjobb mulatságát jelenti - ennyire biztonságosan, kiszámíthatóan, megnyugtatóan igen kevés autóval lehet ökörködni. Meg persze biztonságosan közlekedni az unalmas mindennapokban. A fő élvezeti érték persze, amivel bármikor feldobhatjuk az ellaposodó partit, maga a Wankel motor, de erről kicsit később.

 
   
 

Mink már semmit se hiszünk el, amit sajtóanyagokban állítanak, főleg, ha ellenkezik a józan ésszel, meg a korábbi tapasztalatokkal. Tehát ha azt mondják, csókolom, a mi négyüléses sportkupénkban hátul is teljes értékű helyek találhatók, még csak nem is legyintünk; az effajta képtelenség oly' mértékben lépi túl ingerküszöbünket, hogy meg sem halljuk. Sportkupéban hátul két macskazsámoly van, ez abszolút helyénvaló, épp az benne a sport, hogy ritmikus sportgimnasztikára és dzsiu dzsicura járatjuk a gyerekeket, és hosszabb utakon az egyik szépen behajtogatja a másikat. Nissan 200 SX, hehe, Alfa Romeo GTV, haha, Toyota Celica TSport, hihi, BMW 3 Compact, ehe-ehe, persze, hogyne, négyüléses, köszönjük, tudjuk, ismerjük.

A mazdások viszont annyiszor rágták a szánkba ezt a négy teljes értékű ülést, hogy kipróbáltuk. Ezennel tanúsítjuk, hogy bár még élőben látva az autót is hihetetlen, de ezúttal igazat mondanak a hazudozás génjével (Y kromoszóma hosszabb szára, balról a második) bizonyítottan rendelkező marketingesek. Hátul tényleg el lehet férni, emberhez méltó körülmények között.

 
   
   

Hál'isten a kardánalagút miatt fel sem merülhetett, hogy ebből ötszemélyes autó legyen, az a négy viszont tökéletes kényelemben utazhat. Az RX-8 nem nyomorítja meg a gyermekeket, legfeljebb a gonosz apu a brutálisra hangolt gyári mélynyomóval, a kuffkuff zenét üvöltetve. A gyerekek játszhatnak a saját kardánboxukkal, vagy lebillenthetik a sílécalagút ajtaját, és feleleveníthetik, milyen volt kiskorában David Merlini.

<

>