Használt teszt: Suzuki Samurai SJ410

Unatkozom, mit csináljak?

2004. február 20., péntek 10:22
"Suzuki Samurai '84-es, kék színű, tökéletesen működő állapotban hobbi célra eladó. Ára: 200.000.Ft. Tel.:06..."
Mindenképpen elgondolkodtató. Az rögtön feltűnik, hogy potom kétszázezerért - amiből jó esetben még faraghatunk is - igazi, működő autót tudunk vásárolni.
csik.jpg

Négy kerék, pedálok, ülések, egy csomó megszokott holmi, amihez - érdeklődésünket tovább csigázandó - felező, merev tengely és utólag szerelt diffizár is tartozik. E mágikus szavak pedig igazi 4x4-es-re utalnak, nem holmi divatos terepjárónak tűnő, de valójában macafuvarozó, kényelmes személygépkocsira.

Ha vesszük a fáradtságot, hogy még valamelyik hozzáértő ismerősünket is felhívjuk, meghallgathatjuk, amint érzelmektől el-elcsukló hangon magyarázza, hogy a matchbox alatt vérbeli, terepre való futómű bújik meg, hogy a haverok is ilyennel versenyeznek és verik agyon a sok Cherokeet meg Land Rovert - igaz, ők egy kicsit átalakították -, és tulajdonképpen ez az egyetlen valamirevaló Suzuki, ami valaha is lejött a futószalagról. Leszámítva a motorkerékpárokat, természetesen. Csábító.

Meg is tekintjük hát, és azt tapasztaljuk, hogy ha szépnek nem is, de aranyosnak mindenképpen mondható. Sajnos csak 970 köbcenti, 52 lóerő áll majd rendelkezésünkre - ha úgy döntünk. Létezik még 1.3-as, 64 lóerős csúcs modell is, de a gazdi szerint ez sem ismer akadályt. Na, majd meglátjuk.

Állapota tökéletesen megfelel a hirdetésben állítottaknak, pöccre indul, szépen jár a motorja, nem véletlenül. Mint már annyiszor kiderült, az egyszerűség remek dolgokat szülhet. Az autó kicsiny motorterét sem tölti ki az egyliteres motor, viszont hibátlanul dolgozik, akárcsak az összes többi szerkezet: fűtés, világítás, kézi fék. Még magnót is kapunk. A kasztni sem rohad, rendesen karban tartották, szívesen ülünk bele. Az oly' sokszor emlegetett puritán szó, távolról sem fedi le a belül tapasztaltakat.

Azt hiszem, közelebb járok a lényeghez, ha azt mondom : az autó belső tere pont olyan, amilyennek egy 1984-ben gyártott japán kisterepjáró belső terét képzeljük. Szépséggel nem találkozunk, arról tökéletesen megfeledkeztek az alkotók, de az ülések használhatóak, a kezelőszervek pedig régi japán hagyomány szerint kézre esnek. Ha véletlenül négyen utaznánk, azért törekedjünk megszerezni az első helyek valamelyikét.

Egy furcsaságot azért találtam, ez pediglen a motortető nyitója, amit valamiért a kesztyűtartóba applikáltak. Műanyagból készült, napfénytetővel ellátott tetejét egy könnyed - két-három embert és kb. hét percet igénybe vevő - mozdulattal eltávolíthatjuk, és a szélvédőt előre csapva immáron egy kabrió jóbarát kacsint vissza ránk, amitől persze nyálfolyatva fizetjük ki az összeget. Még alkudozni is elfelejtünk, sőt, most már az sem tántorít el, hogy az első ránézésre ártatlannak tűnő "hobbi célra" kifejezés igenis nagy jelentőséggel bír, valójában azt jelenti, "rendszám és papírok nélkül".

Így aztán követjük a trélert boldogan, hiszen új szerzeményünkkel közúti forgalomban egyáltalán nem vehetünk részt. Úticélunk a mérhetelen szépségű és nem kevésbé dimbes-dombos Pismány, ahol - micsoda szerencse - kicsiny hétvégi házikónk található. Most már tényleg csak ketten vagyunk : S.S. úr a maga tekintélyt parancsoló 1000 köbcentijével, négy hengerével és én, aki bár autót már sokat kipróbáltam, terepen tökéletesen tapasztalatlan vagyok. Nehéz elhinni, hogy az autó a maga egyliteres motorjával tényleg szembe tud szállni a nehéz terepviszonyokkal, de ez most már perceken belül kiderül. Könnyedén beindul, és megkezdődik az őrület!

Először csak egy személyautó által is bevehető, rossz minőségű földúton döcögünk, zötykölődünk, rázkódunk. Igazából kínlódunk, de oly mértékben, a komfortnak a legapróbb szikrája nélkül, hogy először fordul meg a fejemben: lehet, hogy mégsem döntöttem tökéletesen verejtékkel megkeresett kétszázezer forintom sorsáról. Szerencsére, pont még mielőtt ezt úgy alaposan végiggondoltam volna, igazi terepre érkezünk.

Autónk úri kedvünktől függően lehet hátsó vagy négykerék meghajtású, amiből természetesen az utóbbi opciót választjuk, felezővel. Új értelmet nyer az árkon-bokron át kifejezés. Egyszerűen nem találok olyan helyet - pedig miután a kezdeti bátortalanság és a felborulástól való félelem következménye, a folyamatos tenyérizzadás és torokgombóc a múlté lesz, tényleg mindent megpróbálok - ahol a kis Suzukit el tudnám bizonytalanítani.

Mivel autónk tömege kb. 900 kg, brutálisnak egyáltalán nem mondható kis egyliteresünk ereje így is tökéletesen elegendő. Fülig érő szájjal zúzunk át olyan helyeken, ahol gyalog is megfontolnám, bemenjek-e. Olyan emelkedőkön kaptatunk, hogy már szinte fekszem az ülésben. Az autó előtt-alatt mi lehet, fogalmam sincs, de ő csak megy töretlenül és hamar bebizonyítja, hogy a borulástól való félelmem csaknem teljesen alaptalan.

Azt mondtam, csaknem, ugyanis egyszer azért mégis sikerült az oldalára fektetni. Már annyi mindenen mentünk keresztül teljes egyetértésben, hogy tényleg azt hittem, ennek a kocsinak épített terep kell, hogy baja essen, de ez nem így van. Egy olyan igazi, virágillattól nehéz, meleg , csodálatos tavaszi napon történt az eset. Anyósülésen kuporgó, nyugodtnak egyáltalán nem mondható barátomat akartam éppen elkápráztatni, és egy hatalmas kátyúba raktam a kocsi jobb első kerekét, miközben a Macskafogó patkányainak hasonló jellegű élményeit taglalalva próbáltam oldani a hangulatot.

Nem történt semmi eget rengető. Nem volt hangeffektus vagy robbanás. Az autó szépen lassan oldalra fordult és lepihent. Mivel mindez kb. hat km/h-s sebességnél történt, nem igazán ijedtünk meg, sőt, miután láttuk, hogy ép bőrrel jövünk ki a kalandból, öt percig nem bírtunk kimászni a röhögéstől. Végül, hogy utunkat folytathassuk egy a közelben tevékenykedő, félig mezítelen, de teljesen részeg segédmunkás segítségét vettük igénybe, akivel kiegészülve már könnyedén raktuk vissza a szamurájt a lábára, majd kellemesen elfáradva hazavittük, hadd pihenjen meg.

Sajnos az ablakot azóta jóval bonyolultabb felhúzni, mert az ajtó meghajlott egy kevéssé, de ez persze teljes mértékben elhanyagolható kis részlet a borulás eufóriájának árnyékában. Abba azért belegondolni is rossz, mi történt volna, ha történetesen a kocsi a hátára fordul, az a soványka kis merevítés középen ugyanis egyáltalán nem tűnik masszívnak. Eddig szerencsére azóta sem jutottam el.

Suzuki Samurai SJ410

Summázva a történteket azt mondom, hogy egy ilyen remek játékot mindenkinek csak ajánlhatok, de betonútra ne menjetek vele! A hegyek királya az aszfalton tökéletesen értelmét veszti, a nyolcvanat már csak nagy nehezen éri el, arról nem is beszélve, hogy ha megpróbálunk tempósabban kanyarodni, megbillen, és ha igazán megküldjük, könnyedén fel is borul. Nem vicc, bár ezt szerencsére már nem nekem kellett megtapasztalnom.

Címkék:


h i r d e t é s

Totalcar áruház

tömítőgyűrű, főtengely| tömítőgyűrű, vezérműtengely
SUZUKI SJ 410 Cabrio 1.0 nyitott terepjáró 1981-1988
1316 Ft
olajszűrő
SUZUKI SWIFT 1.2 Ferdehátú 2010-2013
1714 Ft
vízszivattyú
SUZUKI BALENO 1.9 TD Kombi 1998-2002
11376 Ft
További termékek »

Totalcar Magazine

Tin Lizzie’s uptown cousin
In 1927 one of Ford’s ads run like this: “Everything you want or need in A Modern Automobile”, which means that we got weak and soft by now. We’ve got to face it: not only were those Fords tough back in the day. So were our great-grandfathers.