Magaslati oxigénhiányt okozó trón, nagybani drogcsempészeknek megfelelő mennyiségű tárolórekesz és a Rubik-kockát idéző variálhatóság verseng egy kombi hagyományos erényeivel. Vajon a hatalmas csomagtér, a kényelmes üléspozíció és az élvezhető vezethetőség elegendő ellenérvet jelent?

hirdetés

A Golf fényezett lökhárítói sérülékenyek, a Scénic fekete lökhárítói viszont kifakultak

Már több mint tíz éve, hogy a Renault sikerre vitte
a kompakt buszlimuzin formulát, ami a garzonlakások
galériázásának receptjét hozta az autók világába. Persze létezett
korábban is ekkora autó buszszerű karosszériával, de a Nissan
Prairie-k vagy a Space Mitsubishik soha nem lettek igazán
népszerűek. Bezzeg a Scénic.

Adott alapterületen nagyobb hasznos teret úgy alakítottak ki
a leleményes franciák, hogy vertikálisan terjeszkedtek.
A fotel helyett karosszéket idéző üléshelyzet lehetővé teszi, hogy
még a plafont létra nélkül meszelők is normálisan beférjenek.
Nemcsak elöl, de a második sorban is, ahol a három különálló,
tologatható, dönthető és kivehető ülés sokféle belső elrendezésre ad
lehetőséget. A gyerekülést is könnyebb a Scénicbe betenni,
mert nem kell hozzá olyan deréksajdítóan mélyre hajolni. Ráadásul
a kilátás is jobban esik a magasabb ülésekből, szóval
átlagautósnak csupa kellemes többletet adott a buszosítás.

Nagyjából ugyanannyi cucc fér mindkettőbe

Autózni kedvelőként már inkább csak fanyalog az ember. Varnus Xavér
biztos örül, ha egy orgona lábpedálját fentről lefelé kell taposni, de
egy autóban a gázt, féket és kuplungot így működtetni kész
kínszenvedés. A csuklós buszt idéző kormányszög sem
a ralipilóták kedvence, mint ahogy a magas építésből,
valamint az egyszerű és puha rugózásból adódó szánalmas dülöngélés sem.
Sietni egy Scénickel nem lehet, vagy ha mégis megerőszakoljuk, mi is
vele szenvedünk.

Ugyan a Variant a hosszított kiadás, de a 4,5 métert még se éri el

Aki szeret vezetni, az válassza inkább a hagyományos,
hozzáépítéses kombi megoldást. Itt a nagyobb helyigényt hosszabb
hátsó túlnyúlás elégíti ki. Ettől hatalmasra nő a csomagtartó, de
parkolóhelyet nehezebben talál egy Golf Variant pilótája, mint egy
ötajtós kompakt vagy egy Scénichez hasonló buszlimuzin sofőrje. Viszont
nem tohonya, támolygó dobozban, hanem tisztességesen kanyarodó autóban
ülhet előrenyújtott lábakkal, normális szögben álló kormánykerékkel és
autóhoz méltó módon taposott pedálokkal. Nem lehet véletlen, hogy
a sportkombi fogalma nem tökéletes paradoxon, és a sokat
autózó területi képviselők még mindig inkább ilyet választanak kisbusz
vagy furgon helyett. Ha tehetik.

Erre a képre kattintva a Golf archív fotóinak galériájába jut

Persze árnyoldalai is vannak egy kombinak. Hátsó ülései közel sem
olyan sokféleképpen variálhatók, jó esetben aszimmetrikusan osztva
előre lehet őket dönteni, még jobb esetben ilyenkor sík padlójú
rakteret kapunk. A Golf kombi egy ilyen még jobb eset. De hátsó
üléssorát tologatni nem lehet, vezetőülésében nem tárul elénk
szemkápráztató panoráma, és nem lehet menet közben járkálni az
utasterében. Általánosságban ennyi a két kategória között
a különbség, de lássuk, ezek a tulajdonságok mennyire igazak
két konkrét tesztalanyunkra, egy 1998-as születésű Renault Mégane
Scénic 1.6-re és egy 1996-os VW Golf III 2.0 Variantra.

Széles és lapos, legalábbis a Scénichez képest

Mindkét autó az AutoCity telepén várja új gazdáját, mindkettő
benzines, klímás és az áruk is nagyjából egymillió forint körüli.
A Scénic számít modernebb konstrukciónak, viszont a Golfban
nagyobb, erősebb motor dolgozik, így a verseny egyáltalán nem
előre lefutott. Mindkét kocsin érződik, hogy nem volt könnyű életük,
a Scénicet kezdettől fogva Magyarországon használták, míg
a Golf eredetileg németországi. Utóbbi viselte jobban
a megpróbáltatásokat.

Fényes lakk, rozsdálló karosszéria

Igazából csak a karosszériája kapufás, az viszont eléggé. Az
itt-ott felvillanó rozsda és a 12 éves korhoz képest túlzottan is
csillogó lakk harsányan hirdeti: ez nem az autó eredeti fénye.
Sérülésmentes Golf III-asok ritkán rohadnak, viszont az idő múlásával
többnyire mattá, fénytelenné válik a színük, úgyhogy ez példány
biztos látott már fényezőkamrát a wolfsburgi gyáron kívül is.
Viszont a padlólemez, a hossztartók és
a karosszériaelemek illesztése nem árulkodik komolyabb törésről,
az autó legalább ebből a szempontból egyben van.

Ahogy a sötétített ablakokat, a szánalmas és
használhatatlanul picike, M3-as stílusú visszapillantókat, a Remus
kipufogóvéget és a piros toronymerevítőt nézegetem, azonnal egy
bundesliga-frizurás, zsíros tarkójú ifjú germán képe ugrik be. Jürgen
valószínűleg azért volt kénytelen imádott GTI-jét erre a kombira
cserélni, mert a helybéli kozmetikuslánnyal folytatott afférja 9
hónap után nem várt eredményt hozott. Egy kicsit frusztrált wannabe
Schumacher kínzásaihoz mérten pedig nincs nagyon szétütve az autó.

Piros toronymerevítő

Pöccre indul, finoman jár a szakik szerint elnyűhetetlen,
kétliteres, nyolcszelepes, 115 lóerős benzinmotor. A kuplung
nyomáspontja határozott, a váltó csak kicsit gatya,
a kormányzásnak sem túl nagy a holtjátéka, és a futómű
felől sem érkeznek gyanús zörejek. A fék határozott, jól
adagolható, és erősebb lassításnál sem húz félre. Az egész kocsi
teljesen használhatónak tűnik. Még a különböző kütyük is működnek,
nem nyikorog a négy motoros ablak, hűt a légkondi, és
hibátlanul mozognak az elektromos tükrök. Persze azért vásárlás előtt
alánéznék, de a próbakörön semmi olyat nem művelt, ami kizáró ok
lenne.

Fehér számlapú műszerek és fém pedálok a sportosság, fa betétek az ízlésficam jegyében

A Golf utastere is egészen jó állapotban megmaradt, bár
a kormánykerék műfa kürtgombjai és az utólagos fa váltókar súlyos
ízlésficamról árulkodik. De ez legyen a legkevesebb; mindkét
csúfság fillérekért lecserélhető, a beltér többi része pedig
rendben van. Nincs nagyon megkopva az ülések plüss borítása –
valószínűleg igényes atlétahuzat védte őket. Nem karcos vagy töredezett
a műszerfal, nincsenek kiesve kapcsolók, különösebben még
a higiéniát illetően sem fanyaloghatunk. Mondjuk
a csomagtartó szőnyegburkolatának hiánya elég fájdalmas tétel,
mivel valószínűleg nem túl könnyen pótolható.

Buborék négy keréken. Képtelenség megszeretni egy ilyen formát

A Scénic csomagtartójában is akad leltári hiány, innen
a kalaptartó tűnt el a tízévnyi használat során. De nem ez
a legnagyobb baja. A sok helyen karcos, fakuló fényezés vagy
a napszítta hátsó ködlámpabura is elég lehangoló, de az igazán
szomorú látvány a beltérben fogad. Hatalmas, szintén összevissza
karcolt műanyag felületek, tükörfényesre kopott váltógomb és szinte
foszladozó karimájú kormány mutatja, hogy előző tulajdonosai használati
tárgynak tekintették a Renault kisbuszát. A szellőzés
ventilátora éktelenül hangos, a légkondi a legnagyobb
jóindulattal is csak hűvös levegőt fúj, és a középkonzol tetején
lévő kijelző sem mutat már mást, csupán egy fekete lyukat.

Kopott karimájú és meredek szögben áll a kormány, informatív a műszerfal

Talán még hervasztóbb, hogy menet közben a mechanika is az
elhasználtság félreérthetetlen jeleivel bombáz. Az autó alapdülöngélése
még csak hagyján, de ennek a Scénicnek már érezhetően lötyög is
a nagyobb úthibákon gyanús hangokat hallató futóműve. A váltó
soha nem volt a precizitás bajnoka, de ez a „fakanállal üres
műanyag fazékba turkálás” érzet tényleg iszonyú. Legalább a fék
fog, a kormányzás is csak az alappontatlansággal büntet, de
szerintem az első szervizlátogatás után tekintélyes javítási
költségekkel számolhat az új tulajdonos.

Mind ilyen, vagy csak nekünk nem volt szerencsénk? Lapozzon, és
kiderül!

Unalmas arcok versenye

Saját Népítéletünk és a külföldi felmérések egybehangzóan
igazolják, hogy a német és a francia autókat sújtó
előítéletek a Scénic és a III-as Golf esetében teljesen
helytállóak. A Volkswagen alapvetően problémáktól mentes, de
korántsem hibátlan autó, míg a Scénicek néhány szerencsés
kivételtől eltekintve többnyire sok bosszúságot okoznak
tulajdonosaiknak. De lássuk a részleteket.

A Golf viszonylag gyorsan fogyasztja kopó alkatrészeit, ha nem
garázsban tartották, sérülésmentesen is rozsdásodhat kicsit, főleg az
ajtók kereténél. A kuplung-utánállító hibája miatt szélsebesen
elkopó tárcsa létező gond, mint ahogy a dízelek olajfogyasztásán
sem kell meglepődni. Ennél a típusnál sem ismeretlen fogalom az
elektromos hiba, négyfokozatú automatikus váltójával is lehet baj, meg
persze a többnyire csillagászati futásteljesítménnyel rendelkező
dízelmotorokkal is. Mindezek ellenére tulajdonosai zömében kedvelik
a típust, és sokkal elégedettebbek vele, mint az utána érkező,
elég megbízhatatlanra sikerült IV-es Golffal.

Kopár, fekete műanyag, műplüss kárpit és hatalmas térképzseb

Mivel a Golf németesen fekete utastere elég szomorú hely,
érdemes kivárni egy jobban felszerelt darabot, különben túlságosan
spártai élmény benne az utazás. A dízelek jobbára már
elhasználtak, és egy TD nagyjavításának számlájából elég sokáig lehet
fedezni a benzines többletfogyasztásának plusz költségeit. Ezért
szerintem jobban megéri nagyobb lökettérfogatú benzinesre vadászni
a gazdag kínálatból. Ilyenek már 600 ezer forint körül akadnak
a használtautó-hirdetések között.

Százezer forinttal kell többet adni egy 1,6-os, szintén benzines
Scénicért, pedig annak a hibalistája valamivel hosszabb. Mind az
automata, mind a kézi váltó idő előtt beadhatja a kulcsot,
gyakorta fogy el a kuplung is. Leeshet a helyéről
a pillangószelep szenzora, amitől mozgásképtelenné válik
a kocsi. A Scénic produkálja az egyik tipikus
Renault-betegséget, a hengerenkénti gyújtótrafók rendszeres
sztrájkját is. Ezek cseréjénél figyeljünk oda, hogy Bosch vagy Denso
gyártmányú legyen az új alkatrész, mert az eredeti francia Sagem záros
határidőn belül újra tönkremegy.

Minden kemény, szürke, karcos műanyag, a műszálas plüss betéteket kivételével

Gond lehet a motorvezérléssel és a nem túl jó minőségű
elektromos kábelezéssel is, ezek a legváratlanabb helyzetekben
a leghajmeresztőbb hibákat produkálhatják. A hengerfejtömítés
fáradtságát az olajsapka alatti „majonéz” buktatja le, ezt mindenképp
ellenőrizzük, ahogy a kormányszervó olajfolyását is. Napfénytetős
modelleknél keressük beázás nyomait, mert ennek javítása fájdalmasan
költséges lehet. További ismert hibaforrás az ablaktörlő motorja, amit
elég időigényes cserélni vagy javítani.

Ha mindezek ellenére a Scénicnél maradnánk, mindenképp
légkondis példányt keressünk, mert a nagy üvegfelületek miatt
klíma nélkül nyáron elviselhetetlen forróság tombol a kocsiban.
Egy – akár utólagos – tolatóradar is jól jöhet, viszont első elektromos
ablakok és központi zár nélkül nem érdemes megvenni egy ilyen családi
járgányt. A motorok közül a dízelekkel sincs jelentősen több
probléma, mint a benzinesekkel, viszont a gyenge alapgépeket
mindenáron kerüljük el. Az 1,4-es igazi siralomház, de még a 90
lóerős 1,6-os is letargikus, ha két főnél többen utaznak benne.

Nagyjából ugyanannyi cucc fér mindkettőbe

A fentiek fényében talán nem meglepő, hogy én bizony inkább
a kissé rozsdás, szörnyű színű Golffal gurulnék haza. Elsősorban
azért, mert valódi autó, nem csupán személyszállításra alkalmas
négykerekű eszköz. Persze meg tudom érteni, hogy sok családos embert
csábított el a levegős utasterű, franciás kényelmű, zseniálisan
kihasználható Scénic. Viszont a kitűnő koncepciót a pocsék
kivitelezés csúnyán hazavágta, így használt autóként csak igazolt
előéletű, keveset futott és fiatalabb példányok jöhetnek szóba. Azok is
csak fenntartásokkal.