Nászéjszakád napjára

2007.03.09. 08:28
Színt hozott a kilencvenes évek szürkeségébe. Olyan árnyalatot, amitől majd’ mindenki viszolygott. Tulajdonosát mindenki megbámulta. Egyben megkérdőjelezte épelméjűségét. Pedig egy jó autó, tizenkét évesen is.

Minél több autót vezetek, annál jobban erősödik bennem az érzés, hogy a monogámia természetellenes, a Teremtő eredeti akarata elleni vétek. Felesleges lehorgonyozni egy autónál, amikor annyiféle izgalmas akad.

Megjelenésre feminin, mint egy porcelánbaba, viselkedésre acélos, mint a tekercsrugó. Az optimális menyasszonyi autó azoknak, akik a házasságban nem a révbe érést, a boldog megnyugvást, hanem a permanens kalandot keresik.

Sokan átkozzák, kevesen áldják - dizájn

Maga a Ford is kételkedett új nagykategóriás autójának sikerében. A tervezőt nemhogy előretolták volna a reflektorfénybe, ellenkezőleg, a mai napig titkolják nevét. A szemlélők nagyobbik része meggyőződéssel állítja, hogy amerikai import, ehhez képest soha nem vitték a tengerentúlra. Ott a Taurus uralkodott, ami semmivel sem szebb az európai szemnek, a kígyófejre hasonlító orrával. Csak éppen nem lógott ki a sorból, mint a szomorú békának csúfolt Scorpio a mi kontinensünkön.

Mik is azok a jegyek, amelyeket nem bocsátott meg a közönség a régi Granada/Scorpio padlólemezére épített modellnek? Nyilvánvaló: az eleje és a hátulja. A közepével semmi baj, négy hagyományos ajtó. Az orrát sem froclizták volna, ha a fényszóró nem ez a két gülüszem, és közte a hűtőrács nem egy buta tátott száj. Épp egy kicsit kellett volna csak máshogy megrajzolni a két motívumot. Gondoljunk az ugyanígy 1995-ben megjelent E-osztályra, amellyel egy harmincéves arculati hagyományt dobott félre a Mercedes-Benz. A Ford sem volt vakmerőbb ennél, és ha beérik ennyivel, tán minden máshogy alakul.

Csakhogy a vérszemet kapott tervező úgy döntött, hogy egy sosemvolt feneket is hozzácsap még az új Scorpióhoz, hadd legyen teljes a megdöbbenés. Ezt végképp nem lehet elsikálni annyival, hogy más is próbálkozott hasonlóval. Tán egy elefántcsontból készült ékszerdoboz ragadt meg benne, amit kevés ezüsttel cizelláltak, a nyílás szélét pedig piros bársony borította. Nekem legalábbis ez jut az eszembe a hófehér tesztautóról, ahogy a krómcsíkkal díszített vörös csíklámpát nézem.

Ha a részleteket is szemügyre veszem, egyre inkább az az érzésem, mérete ellenére ez egy finom, arisztokrata nőnek készült autó. A kilincs mintha porcelánból lenne. A pici ovális tolatólámpák óarany foglalatban lévő brillekre hasonlítanak. A tükrök elölről egy kecses női kacsót formáznak. A fényszórók a férfit kitüntető figyelemben részesítő nő mesterkélten tágra nyitott, csodálkozó szemei. Még a küszöb is, egy szép női vádliról rajzolták.

Bent hirtelen helyrebillen nemi azonosságtudatunk. Fekete minden, kivéve a nyamvadt műfát. Kissé fura ez a puffasztott hatású bőrgarnitúra (ilyesmit találunk a legdrágább ügyvédi irodák ügyfélvárójában, célja a kuncsaft elbizonytalanítása), de kényelmes és tartós. A 142 ezer km-t futott tesztautóban legalábbis nagyon jó állapotban van. A Ghiában természetesen motorok mozgatják az első sor fűthető foteljeit.

A hely hatalmas, széltében-hosszában, fülkében és a csomagtartóban egyaránt. A dizájn korának divatja szerint gömbölyded formákat és rengeteg kapcsolót használ. Van is mit aktiválni: kétzónás klíma, gyári CD-táras rádiósmagnó távirányítóval, infocenter, tempomat, a megszokott dolgok mellett. Kikapcsolható a kipörgésgátló. A jobb oldali tükörlap tolatásnál lekonyul, hogy könnyebb legyen a padkához beállni. Luxus ez a javából.

Totalcar értékelés - Ford Scorpio Ghia - 1995

Iszonyú erős motor - drága hibákkal, szétnyírja a váltót, megeszi akár a 16 litert. Pazar, kényelmes belső - külseje miatt viszont sokan csak bottal piszkálnák. Jó, de költséges autó, akár lehet még klasszikus is.