Ha a helykínálatra nem is, a belvilág depresszív hangulatára már újra van panaszom. Eleve nyomasztó a mai magas övvonalú autók tankszerűsége, ezt az Altea XL-ben még egy szinte sík szélvédővel is sikerült fokozni. Tesztautónkban belül övvonaltól lefelé minden sötétszürke, innen fölfelé viszont világosszürkére vált az oszlopok, a tető kárpitozása. Fura, valakinek biztos tetszik, én inkább befordultam tőle. Van egy kis króm a kilincseken, a kézifék gombján, a szellőzök közepén, egy kicsi a napszemüvegtartón, de még ez sem bírt felvidítani. Meg a műszerfal narancsos fényei sem. Az ál-szénszál sem a kemény műanyagokon. Mintha német dizájner próbált volna latin belsőt alkotni minél olcsóbb anyagokból. Valószínűleg így is történt.

A műszerfalat sem értem. Kusza az egész. A kormány mögött semmi sem az, aminek lennie kéne. Sportos akar leni, de a fordulatszámmérő a legkisebb. Szimmetrikus akar lenni, de a bal oldali blokk, a széttagolt álkörműszer tönkreteszi a harmóniát. Rossz az is, hogy nem középen van a központi információs LCD. Értem én, hogy nem akartak még egy VW-t, még egy Skodát csinálni, de ez így nem az igazi, erőltetett és zavaros. Egy dolog azért tetszik: a függő helyzetből, hat órától induló mutatók bizsergetően izgalmasak.

A középkonzol már lényegesen jobban sikerült, ez az egyetlen hely, ahol megjelenik valami olyasmi, amire azt mondhatjuk: önálló Seat-identitás. Kézre is esik, látványos is, az ergonómia sem rossz. Van, ahol majdnem, de aztán ott sem: a gombok aprók, mégsem lehet kettőt nyomni egyszerre, mert kis kiálló pöckökkel választották el őket. Eredeti és szellemes megoldás (korábbi Seat-modellekből örökölt hagyaték), tetszik, hogy nem a könnyebb ellenállás irányába ment a tervezőbrigád, és nem importálták ide is a VW-k, Skodák klímablokkját.

Aztán a középkonzol alá érve a feltérképezésben újra kétségek kezdtek mardosni. Jó, a vészvillogó elhelyezése ötletes, tetszik, de van mellette kétoldalt két kapaszkodó, mint az A3-ban, mint az EOS-ban. Egy kapaszkodóval szemben nem lehet túl sok elvárásunk: legyen erős és jó fogású. Ezek viszont szépek, ám recsegnek, és tejfölöspohárból készültek. Jó, értem, hogy sohasem kell őket megfogni, csak a dizájn kedvéért keletkeztek, de akkor is.

És elég kevés a rakodótér is. Kicsi a kesztyűtartó, kicsi a könyöklő alatti doboz, igazán át lehetett volna csoportosítani pár litert a puttonyból az alkalmankénti teherfuvarozás örömének rovására a mindennapi komfortérzetért.

Mennem kellett az Altea XL-lel, hogy újra megkedveljem. Először is a kormány: nem tudtam eleget markolászni a jó fogású, vaskos karimát, az áttételezés is kellemesen direkt. Jó a váltó is, a gomb is, a szerkezet is. Igaz, hogy csak ötfokozatú (az új Volkswagenekben hat gang jár ugyanehhez a motorhoz, kicsinyes megmutatomkiazúr-játék a konszernen belül, mint a csak VW-ben csillapított kapaszkodó), de nem is kell több.

Jó a fék is, elöl hűtött, hátul teli tárcsák küzdenek a bő 1,4 tonnával - fél kézzel elbánnak vele. A felfüggesztés is pont olyan, amilyennek lennie kell: elég finom, hogy a család ne panaszkodjon, elég feszes, hogy megérje tempósan nekifutni a kanyaroknak. A motort is sikerült jó hátra bepasszírozni az első tengely elé, így az Altea XL közel nem olyan alulkormányzott, mint számos mai kompakt.

A motor éppolyan kellemes kompromisszum, mint a futómű. 105 lóerő manapság nem a világ, de a jól bevált 1,9 literes pédétédéi nyomatéka mindig elég. (Kivéve 1800 alatt, ilyenkor az autó teljesen halott.) Normális közlekedésre, előzgetésre mindenesetre teljesen alkalmas, igazából csak 140-150 körül kezdi sajnálni az ember, miért nem a kétliteres, 140 lovas új motor kerreg előtte.

Menet közben kevésbé érdekelt, hogy néz ki a kocsi belseje, annál inkább tetszett, ahogy körülölel. Jó helyen van minden, amit nyomkodni, húzni, billenteni kell. Az ablakemelők pont kézre esnek, a tükörállítás is kényelmes a kézifékkar mellől. A kormány gombjai egyértelműek, a klíma huzatmentesen hűt, a rádió sem túlságosan fahangú, dacára a sok rideg műanyagnak a hangszórók körül.

A fene tudja. Én továbbra is az Octaviát venném, ha dízel családi kombit kéne választanom a VW AG katalógusából, de megértem, aki vesz egy nagy levegőt, és azt mondja, bizony inkább lógjanak azok a mutatók!