Seat Leon 1,4

Teszt: Seat Leon 1,4 - 2000

2000.08.30. 10:38
A VW-konszern által nemhogy titkolt, inkább büszkén vállalt platformazonosságból egyre többet hasznosítanak a két kisebb márkánál, a Skodánál és a Seatnál. Elég, ha csak a motorpalettára gondolunk - a totalcar egy 1,4-es, 75 lóerős gépet nyúzott. A látványról egyébként csak annyit: a mediterrán temperamentumhoz sportos kupé küllemet körítettek, ami egyébként egy családinak kikiáltott autó esetében fából vaskarika.
 
   

A spanyolok - némi olasz dizájnrásegítéssel - megoldották a lehetetlennek tűnő feladatot. A karosszéria 0,31-es légellenállási tényezője mindent elárul: a kompakt kupé orrvonala vagy éppen a féklámpát is magában foglaló hátsó felső spoiler olyan elnyújtott cseppformát határolnak, amely nagy sebességnél is biztosan tapad az úthoz. A jól hangolt futómű terheletlen állapotban kissé pattogós érzetet kelt, egyéb körülmények között viszont kifogástalanul működik - mondhatnánk, ahogy egy Golfban, vagy Borában.

A biztonságos közlekedést a gazdag alapfelszereltség részeként beépített kanyarstabilizátor, ABS és szervorásegítő garantálja. A passzív védelmet az ajtókba épített kettős ütközésvédelem, a szériához tartozó két első légzsák, öt fejtámla és a pirotechnikai övfeszítők szolgáltatják. Különösen méltányoltuk, hogy a megerősített ajtók - más típusokkal ellentétben - egy három fokozatú zsanérnak köszönhetően nem vágódnak a mellettünk parkoló járműbe. Ilyen és ehhez hasonló apró figyelmességek tucatjával szolgál az új Seat modell.

 
   

Ami viszont hagyományosan felhasználóellenes, az az első két ülés környékén kialakítható tárolórekeszek szinte teljes hiánya. E téren az ibériai gyártó eddig sem jeleskedett, ám egy ilyen jó kondíciójú modellnél a dolog már égbekiáltó. Az ajtóba épitett rekeszek kicsik és nem elég mélyek, a sebváltóboxban található tér lapos és ezzek ki is meritettük a lehetőségeket. Sehol nincs hely egy mobiltelefonnak, egy napszemüvegnek, illetve ezek a terek nincsenek kitalálva.

 
   

Telefon, szemüveg- és térképmentes vezetőknek viszont nincs okuk zsörtölődésre: az elegáns színű kárpittal burkolt belső tér sok-sok kényelemmel várja utasait. A több irányban mozgatható, barátságosan kemény, mégis határozott oldaltartású első ülések, a kézbecsípődést kiküszöbölő elektromos ablakemelők, az állítható kormányoszlop, az elektromosan behajtható - bár kissé alulméretezett - külső tükrök, az esőérzékelős ablaktörlő vagy a sebességcsökkenésre lehalkuló rádió egytől-egyig felsőbb kategóriát idéző komfortelemek, amelyeket egy fedélzeti számítógép koronáz meg, amely fontos információkat szolgáltat a még megtehető távolságról, az átlagfogyasztásról, az átlagsebességről vagy éppen a külső hőmérsékletről.

A fotelszerű, osztottan dönthető hátsó ülések előtt pazar lábtér kínálkozik, mindemellett a csomagtér sem szűkös: az alaphelyzetben 340 literes tér az ülések lehajtásával 996 literre növelhető.

 
   

Néhány gondolat a más VW-modellekből már ismert motorokról: a mi 1,4-esünk szépen és sportosan húzott, bár a légkondicionáló bekapcsolásával kissé veszített lendületéből, ami normál körülmények mellett is csak 14,3 másodperc alatt futtatta fel a gépet a százas tempóra. Ehhez a megfontoltsághoz azonban visszafogott étvágy párosult - próbaútunk során a Leon fogyasztása nem érte el a 6,3 litert vegyes használat során.

A három dízel és négy benzines motor közül a márka szerelmesei választhatják akár a 20 szelepes, 180 lóerős erőforrást is, amely 7,7 másodperc alatt gyorsít százra. Aki a hazai körülményeket - útviszonyok, biztosítás, üzemanyagárak - reálisan értékeli, minden bizonnyal megelégszik az általunk is kipróbált változattal, amelynek az alapára is igen barátságos: az ötajtós modell 3 millió 610 ezer forintba kerül.