Seat Toledo második-harmadik generáció, összehasonlítás

Almát a körtével

2005. augusztus 23., kedd 06:38
A két teljesen eltérő felépítésű, súlypontú autó gyakorlatilag egyformán viselkedik. Tapadnak az úthoz, fekszik a kanyart, nem hintáznak, de nem is pattognak.

Ötajtós, szedán, egyterű. A Toledo, amely mindig egy karosszériaváltozatban készült, eddig ezt a fejlődési(?) utat járta be. Mi jöhet még? Terepjáró? Kisteherautó?

A Toledo mindig a Seat legnagyobb személyautója volt. Na, nem kell a garázs falait feszegető monstrumra gondolni, éppen csak az alsó-középkategória tágasabb csomagtartóval megáldott tagja lehetett. Így van most is, noha minden előzetes figyelmeztetés nélkül kategóriát váltott. Ne csodálkozzunk, spanyol szokás. Gyártották limuzinkülsővel, ötajtósban (1991-98). Pár évre visszasüllyedtek a konformitásba (szedán, valóban négy nyílászáróval: 1999-2004), most meg az egyterűnek nevezett nagydarabok közé lökték, hátha történik valami.


Hát, történt is, bár nem hiszem, hogy a tervek szerint. Tavaly év vége óta rendelhető a harmadik generáció, de valahogy nem árasztotta el útjainkat. Pedig a Toledót a "jól bevezetett" jelzővel illethetjük. Sok van a '91-től gyártottból, még buzgóbban vásárolták a '99-ben megjelentet. Gondolom, a vállalati autóra jogosultak szívesen választották a százezerszám futó Astrák és Focusok helyett.

Mi lehet a sikertelenség oka? Az ára gyakorlatilag ott van, ahol korábban. Minden dimenzióban gyarapodott, hogy előrelépésről lehessen beszélni. A felszereltsége is tartalmazza azokat az extrákat, amelyektől elhiszi a vásárló, hogy magasabb pozícióba kerül, mint az olcsóbbal beérő. Közismert, hogy a Toledo régóta a VW azonos méretű típusának valamivel izgalmasabb változata. Korábban a Vento, majd a Bora vevőkörében halászgatott, most a Touran és a Golf Plus helyett valami fűszeresebbet keresgélőknek kelleti magát. Műszakilag fauvé, mégsem szunnyad el az ember szemlélése közben.


Csakhogy a német részleghez képest laza szárra engedett tervezők csapongásba kezdtek. Itt egy íves vonal, ott egy letört él - ejnye, a csomagtartó de kicsi lett, hát nyomjunk hozzá még egy puttonyt. És ez az, amit nem tudott megemészteni a közönség. Egyetlen eszközével élve egyszerűen nem vesz új Toledót. Nyitott szemmel járok, de nem emlékszem, hogy valaha felfedeztem volna egy példányt. És nem csak itthon: Olaszországban és Szlovéniában kalandoztunk idén, ott sem.

Pedig az előző verzióval arattak. Mellőzi ugyan az eredeti ötleteket - nem csúnya, de nem is pihen meg rajta a szem. Persze, van kivétel. A tesztalany gazdája már évek óta ilyenre vágyott. Rajong a vonalvezetéséért, ámul kecses arányain, imádja anyagát, izgatja az érintése. Két és fél év lángoló szerelem, az elfásulás legkisebb jele nélkül.


Az új Toledo turcsi orra sokkal eredetibb, az előd homlokfala viszont oda nem illő szögletes motívumokkal rontja a képet. Semmi baj az előző Toledóval, de hogy gazdájaként fennhangon tudnám ajnározni, nem hiszem. Szolidan jó, mint az A4-es Audik, a Volkswagenek vagy a Skodák.

Valószínűleg ezért szól az utóbbi év Seat-reklámdömpingje az érzelemről, merész párhuzamot keresnek mindenféle fenevadakkal meg ördögökkel. Tényleg sokat változott az arculat, és határozottan jó irányba. A Toledóval is, mondom én, lehet, hogy magányos tébolyodottként. Pedig fényképen látva féltem a teszttől.


Aztán a közelébe érve meglepődtem. Sokkal kevésbé hasonlít egy darab lassan olvadó zsírszalonnához, mint a fotókon. Elölről kifejezetten karcsú, az élek szertelen játéka kellemes összhatást kelt. Tíz centivel alacsonyabb annál, ahol a tűrésküszöböm húzódik. Az övvonal csúszik felfelé, de nem túl meredeken. A hátára illesztett batyu tényleg rettenet, de a fölötte lévő pazar ablak miatt még ez is megbocsátható.

Dinamizmus


Hát igen, a kifejezés mostanság előkelő helyet foglal el a Seat marketingeseinek szótárában. Biztos van rá alapjuk, csak nekem a legkisebb, 1,6-os benzinmotorokhoz volt szerencsém. Eljutottunk odáig, hogy egy négy és fél méter alatti, tehát közepes autóban fitymálni kell az egyhatost. A kettes változatban 105 lóerő dukál a 12,5 mázsához. Lendületesen viszi, biztos nem fognak megtréfálni a furakodók.

Ami várható tőle, hibátlanul teljesíti, de véletlenül sem sportos. Száznál háromezret forog, így lendületes autópályás haladásnál kiereszti a hangját. A fogyasztása fővárosunkban 9-9,5 liter, országúton-autópályán a tempótól függően beéri 6-8 literrel. A váltókarját erőszakolni kell az egyes fokozatokba, és kissé hosszú úton jár; valószínűleg messzebb a vezérelt egység, mint az újnál.


Ahol ebből következőleg kisebbeket lendül a kezünk, a fogása is sportos, szóval ha az előbbi nem rossz, ez remek. Nemigen lehet dicsérni az üresen is 1400 kiló cipelésére kényszerülő 102 lóerős blokkot. Nagyon simán, könnyen indul, jól is harap - pokolian rövid egyest kapott, harmincnál súlyosan vétkezik, aki nem kapcsol felfelé. Magasabb fokozatokban aztán veszít a kedvéből. Ha nagyon erőltetjük, hatezer-ötszázig elforog, ott szakad vége a feltámadás jelzéséhez is bőven elegendő harsonaszónak.

Rugalmasnak kis fordulatról nem nevezném, és a végsebessége sem egetverő. Gondolom, képes a katalógusadatra, 181-re felgyorsulni; én nemigen erőltettem. Azért hozzáteszem, sokkal rosszabbra számítottam.


Hosszú életre számító családoknak bőven elég, és akkor a fogyasztás sem veszélyes. Nem úgy, ha sietős a dolgunk: 10-11 litert simán lenyel. 1600 kilométert mentem vele (jórészt sztrádán és főúton), de 9 alá sohasem csökkent. 10%-kal nehezebb az elődjénél, és úgy tűnik, üzemanyagból is elkéri a többletet. Vagyis ha pusztán benzinspórolásból (és nem az 1,3 millió forintos különbség miatt) vásárolná az 1,6-ost a kétliteres FSI helyett, ne tegye.


Az erőlködés a falánkságból is kitűnik, de még jobban a zajból. Száznál háromezer-háromszázat pörög. Botrány, hogy egyliteres vacakok is kisebb fordulaton járnak. Száztíznél kezd el morogni, 145-nél, kicsivel ötezer alatt harsogni. Ha ugyanezt a tempót lejtőn tartjuk, azonnal eltűnik az ordítás.

Ritkán lovagolok ilyesmin, de az új egyhatos Toledóban nincs szigetelés a motorháztetőn. A csupasz lemez veri vissza a zajt, hadd áradjon az utasfülkébe. Talán ötezer forintot spóroltak vele, de félmilliót veszítettek a minőségérzeten. A régiben van. Az új dízelben is. Tehát ismerik a problémát, csak itt nagyvonalúan kezelik.

Tulajdonképpen nem rossz ez a motor, csak kicsit alulméretezett. Sajnos, az A4-es is ezzel indul, rendesen rombolva az Audi presztízsét; abba meg bele sem merek gondolni, hogy az új Passat kombiban milyen keservesen muzsikálhat.

Komfortfokozat


A két autó belseje nagyjából azonos, elfogadható anyagokból készült. A korábbi kényelmes négy főnek, csomagjaik bőven elférnek a fél köbméternyi (bár szűkös nyílású) csomagtartóban. Fekete majd' minden; én jobban szeretném világosabb árnyalatokban, de ez van. Ülései tágasak, a lábak sem kényszerülnek zsugortartásba. Van benne minden, ami szem-szájnak ingere: automata klíma, gyári hifi 8 hangszóróval, esőérzékelős ablaktörlő, elektromos ablakok, beavatkozás nélkül sötétedő belső tükör, miegymás.

Az újról: eltántoríthatatlanul a hagyományos formákért rajongóként nem szeretem a dagadt jószágokat. Viszont hosszához képest olyan tágas, hogy ha nem is változtatok rögeszmémen, legalább értem az ilyenek vásárlóit. A tetőt akkor sem súrolná a frizurám, ha tarajos punk lennék. A kevéssé sudár alkatomra beállított ülés és a hátsó pad között félelmetes szakadék tátong.


A férőhelyek környezete mindenfelé tágas, ezért különösen érthetetlen, miért ilyen szűk a vezetőé. Szélesebb tomporral panaszkodni fognak a kemény oldalpárnákra, ráadásul a jobb oldalon a biztonsági öv csatja nyomja a combot. A műszerfal informatív, kár, hogy a kilométerórába belóg a cső alakú takaró. A beépített hifi jó közepes. Csakúgy, mint az elődnél, a tempó növekedésével magától növekszik a hangerő, kár, hogy nem kalibrálták jól.

Normális szintről indulva 130 körül minden mást túlüvölt. Még szerencse, hogy később elromlott (vagy kikapcsoltam?). Esetünkben kétzónás volt a klíma, praktikus tolatóradarral kaptuk, a belső visszapillantót sem kell facsargatni. És hát a remek tempomat: előre örültem, hogy az egyhuzamban levezetni óhajtott 600 kilométer sem okoz lábgémberedést a gázon. Hiú ábránd volt.

Alkalomszerűen működött, általában újraindítás után igen, aztán második próbálkozásra nem. Egyszer erős emelkedőn, százharmincnál döntött a sztrájk mellett, (nagy ijedtségemre) váratlan lassulást okozva. Aztán végképp megmakacsolta magát. Lehet, hogy egy apró kontakthiba, de bosszantó.

Vezessünk!


A két teljesen eltérő felépítésű, súlypontú autó gyakorlatilag egyformán viselkedik. Tapadnak az úthoz, fekszik a kanyart, nem hintáznak, de nem is pattognak. Az előzőnél ezen nem csodálkoztam, de hogy a nagy mafla új ilyen jó lesz, kellemes meglepetés. Természetesen a mostani Toledo érzékeny az oldalszélre. Főleg akkor érezhető, ha tereptárgyak vagy kamionok árnyékából lépünk ki. Én ezt vártam, mert mind így viselkedik; ezért csodálkozom, ha mások az effélékről mást állítanak. Azt feltételezem, hogy nem mentek ötvennél többel oldalirányú fuvallatban, esetleg egyszerűen hazudnak.


A hasonló rugózáscsillapításhoz teljesen eltérő kormánymű-rásegítés tartozik. A korábbi nagy erőt kíván, az új pehelykönnyű. Jobb volna egy ésszerű kompromisszum, mert az elsőt egyesek rühellik az állandó izomláz miatt, a másiknál meg semmi, de semmi visszajelzést nem kapunk az útról. Megmondom őszintén, amikor erről olvastam, mindig a rátarti szakbarbárság jutott az eszembe. Utólagosan követem meg a kollégákat, mert valóban kínos, ha kormány a megcsúszás előtti pillanatban is a biztonság csalfa érzetét kelti a sofőrben.

Seat Toledo

  • 1814
    Második generáció kéne
  • 425
    Harmadik generáció kéne
  • 1009
    Nem kéne egyik sem

A fék az előzőben észrevehetetlenül, vagyis jól dolgozik. A frissebben viszont sokkal harapósabb, megszokást kíván. Ha erősen bólogató új Toledót látunk, vezetője valószínűleg ormótlan lábbelit visel.

Képzeljük csak el, mit szól a csinos, karcsú énekesmadár hitvese, amikor nászuk után asszonya egy kövér, formátlan fiókának hordja mázsaszámra a táplálékot. Előbb kérdezés nélkül lekever egy jókora pofont, majd megpróbálja kitessékelni a zabigyereket. Pedig csak egy kakukk pottyantotta tojását a fészekbe. Talán hasonlóan értetlenkednek a Toledót messziről elkerülő Seat-vásárlók.

Seat Toledo 2004 1.6 Mpi Stylance Seat Toledo 2004 1.6 Mpi Stylance

A Totalcar értékelése:

Ezt az autót a Totalcar még nem értékelte.

Népítélet:

  • Kényelem
  • Teljesítmény
  • Megbízhatóság
  • Szerviztapasztalat
  • Fenntartási költség
  • Ennyire szerette

Címkék:


h i r d e t é s

Totalcar áruház

Támasztó-/vezetőcsukló
SEAT TOLEDO 1.9 TDI Ferdehátú 1995-1999
2978 Ft
hosszbordás szíj
SEAT TOLEDO 2.0 FSI egyterű 2004-2009
3110 Ft
csapágyazás, kormány
SEAT LEON 2.0 TDI Ferdehátú 2005-2013
9654 Ft
További termékek »

Totalcar Magazine

An embarassing drag race
Now this is embarassing. You challenge a Mercedes towing a loaded trailer and lose the drag race.