„Tippeljek, mennyi? Nem is tudom… Kétszázezer?”

Teszt: Segway i2 – 2008

2008.09.11. 07:18
Mindenki odavolt érte, még a nyolcvanéves bácsi is kipróbálta a piacon, ahová levittük tesztelni. (Idejében elkaptam.) Négyéves kislányom pedig fél perc után már simán forgolódott vele a konyhánkban egyedül. Amilyen bonyolult rendszer irányítja, olyan könnyen elboldogul vele bárki, aki kipróbálja. Volt értelme feltalálni a kereket!

Így ment a szerkesztőségben: az ember odagurul a Segway-jel valakihez, hogy próbálja ki. Az új hús kicsit szabódik, hogy á, meg nem, meg ő nem tudja, a segway-es nyugtatgatja, hogy ne aggódjon, csak lépjen fel rá, és meglátja, menni fog. A Segway-szűz fellép, esetleg egyszer rémülten leugrik, megint fellép, kicsit billeg előre-hátra. Aztán már áll is rezzenéstelenül. Picit megy előre, picit hátra, megfordul, elindul, visszajön. Megfordul, elmegy. Odamegy a haverjához, aki még nem próbálta, hogy próbálja ki. És így tovább.

Hihetetlenül könnyű ráérezni, többen is az „intuitív irányítás” szókapcsolatot emlegették, mintha nekik kéne megírni a prospektust. Csikós kolléga pedig a homlokára mutogatott, hogy: „Ez innen megy! Innen megy!” És tényleg onnan megy. Előredőlök, elindul előre, és szép finoman gyorsul. Kicsit hátradőlök, lassul, hirtelen hátradőlök, megáll. Majd elindul hátra. A kormányt jobbra billentem, jobbra fordul, balra tolom, balra fordul. Elegánsan, gyorsan megfordul egy helyben is. Egy perc elég megszokni, és utána minden félelem nélkül rábízza magát az ember. Tényleg elképesztő.

Két mikroszámítógép, öt elektronikus giroszkóp, két elektromotor, két lítium-ion akkumulátor, és persze a vezérlőszenzorok: ez a Segway lelke. Hogy ez a bonyolult rendszer hogyan képes olyan készségesen együttműködni az emberrel, ahogy teszi – felfoghatatlan. És azon is nehéz túltenni magam, hogy valami, aminek egymás mellett vannak a kerekei, állandóan változó súlypontja pedig a kerekek tengelyvonala fölé esik, megy, kanyarodik, sőt, ami a legelképesztőbb: egy helyben áll, ha kell.


Video: Fedélzeti kamerás felvételek, némi billegés, majd a Segway, amint egyedül megy.

A Segway hazai forgalmazójától egy i2-es modellt kaptunk kölcsön. Ez az alap-Segway, a mi példányunkon egy kemény elejű, a kormányra tépőzározható táska képviselte az egyetlen extrafelszerelést. (Hamar kiderült, miért kemény a táska eleje. Ha a Segwayt bekapcsolt állapotban elengedjük, elindul, és szépen elgurul vagy három-négy méterre. Ott rájön, hogy egyedül van, megrémül, kikapcsol, és pofára esik. Ez üzemszerű és hasznos, különben szegény tulaj üldözhetné az elkószált járművet végkimerülésig.)

Az irodaházban elkövetett örömködés és a piaci forgatás után komoly munkára fogtam a Segway-t. Az újpesti szerkesztőségből elgurultam a Visegrádi utcába, hogy beadjam szervizbe rakoncátlankodó fényképezőgépemet. Teljesen életszerű helyzet, remek alkalom a jármű gyakorlati tesztelésére. Kiválóan helytállt a gép.

A Segway egy töltéssel úgy negyven kilométert tud megtenni. A nyolc pálcikából már csak kettő volt meg a kis kerek, lepattintható (így a lopásvédelmet is ellátó) vezérlő kijelzőjén, mikor elindultam. A tervezett táv 6,7 kilométer, 12 perc kocsival a Google szerint. Szerintem meg a délutáni dugóban van az néha negyven-negyvenöt perc is.

Kábé félóra kellett hozzá a Segway-jel; mehettem volna gyorsabban is, de a húsz km/h-s végsebesség már kicsit félelmetes élmény, és kevéssé akadálymentes fővárosunk járdaszegélyeivel is meggyűlt a bajom itt-ott. Meg persze a Váci úti aluljárókat is meg kellett oldanom, némi szabálytalan úttesthasználattal. Begurultam a szervizbe, megkértem a meghökkent személyzetet, hogy ugyan hadd dugjam már be egy kicsit a zsinórt a konnektorba (sima PC-tápkábel megy bele). Tíz perc alatt végeztem, és kényelmesen visszagurultam a szerkbe. Még két pöcök volt a kijelzőn.

Egy teljes feltöltés kábé négy óra, de a lítium-ion akkura bármikor rá lehet tölteni. Egyre kell vigyázni: hogy ne merüljön le teljesen, ilyenkor jóvátehetetlenül károsodhat.

Nem a hölgyek öröme

A lányok valahogy kevésbé voltak oda a Segway-ért. A legtöbben eleve ki sem akarták próbálni, de akit rábeszéltünk, az is közönyösen szállt le róla némi lassú oda-vissza menet után. Itt jöttünk-mentünk, hülyültünk a Velvet orra előtt órákig, és egy kollegina se jött oda, hogy khm, szabad-e. Az utcai forgatáson is jóval tartózkodóbbak voltak a lányok, asszonyok. Fene se érti.