Miért pont Seicento?

Használtteszt: Fiat Seicento

2003. július 18., péntek 10:36
Nincs csomagtartója, gyorsulása sem kitűnő, és úttartása sem kifogástalan, mint annak idején a Trabantkönyv hirdette a letűnt kor népautójáról. Mégis: lehet szeretni, és bár vannak hibái, meg lesznek is nyilván, öt év és 95 ezer kilométer után is elindul, megáll, és úgy fest, nem akar szétesni. Hát ezért, pont.
 
 

Mert már akkor is majdnem a legolcsóbb autó volt, amikor öt évvel ezelőtt a család tulajdonába került, azóta pedig a legolcsóbb újautó cím büszke tulajdonosa lett. Mert egyszerű, nem nagyon ronda, biztosítása alacsony és benzint is keveset kér.

 
   
   

Amikor a jelenleg nálunk állomásozó Fiat Seicento 900S típusú gépjármű némi családi segítséggel 0-km-es, magyarán vadonatúj állapotában öcsém tulajdonába került, nem gondoltam, hogy egyszer még a miénk lesz. Ugyanis amikor öcs kigördült vele a márkakereskedőtől, helyből nem működött a féklámpája. A kereskedő által beszerelt hangszórók pedig olyan szarul szóltak, hogy leírni nemhogy nem lehet, nem is érdemes. Ellenben sikerült úgy szétnyomni a hangszórórácsokat tartó csavarok fejét, hogy kiszerelni nem lehet őket. Ezúton is köszönjük.

 
   
 

1998-at írtunk, amikor a család valamiért úgy döntött, kell még egy autó. Szerencsére nem még egy ember, voltunk már így is elegen. Miután az anyagi tehetség csak a legalsó kategória választását tette lehetővé, ott néztünk körül. A választás nagyjából a klasszikus püspöklila Daewoo Ticóra, vagy valamelyik más színre korlátozódott. Akkor mutatkozott be a Cinquecento utóda, a Seicento, ráadásul nagyjából ugyanazon az áron. A családi kupaktanács (nehogy má' Daewoo!) a Seicento mellett döntött.

 
   
   

A merkuros hajszát idéző nyomozás után kiderült, a gépjárműből az országban kizárólag fehér és fekete színű darabok állnak rendelkezésre, ebből automatikusan adódott a válasz: fekete. Bordó üléshuzattal. Még az 1979-es, PN 47-29-es rendszámú Daciánk üléshuzatánál is rondább bordó, de legalább nem szakadt ki, még ott sem, ahol erős dohányos öcsém, no meg én kiégettük az ülést. Szerintem ez egyszerűen ronda, ellenben nőm szerint harmonizál a szürke, fröccsöntött műanyag belsővel, és a fekete-szürke-bordó kombináció még szép is.

 
   
 

Az autó maga egyszerű. Elöl vannak benne biztos valamilyen rugóstagok, hátul pedig másmilyen lengőkarok. De nem hiszem, hogy ez lényeges lenne, hiszen épp a legdrágább autókkal futkározók fékeznek a legnagyobbat a kátyúknál, ahelyett, hogy kikerülnék őket egy laza kormánymozdulattal. Márpedig a Seicentóval simán megoldható, még szervó nélkül is. Merthogy, miután az alapkivitel alapkiviteléről van szó, nincs. Igazából a szervó is csak akkor hiányzik, amikor az ember átül a család első számú kocsijának számító Alfa 145-ből. Egyébként el lehet boldogulni vele, csak erőből kell tekerni a kormányt. Parkolásnál.

 
   
   

Viszont öcsém annak idején, amikor nem adtam neki kölcsön az akkori büszkeségemnek számító 33-as (1.7 i.e.) Alfámat, végzetes hibát követett el. Négy személlyel, csomagokkal, saját bevallása szerint ahol lehet, padlógázzal, néha száznegyvenel lehúzott Horvátországba és vissza. Ez sajnos a két hátsó szilentblokk végét jelentette. Ami a kisebbik gond lenne, más autóknál oldalanként nagyjából 5000 forintos anyagköltséggel megoldható probléma. Csakhogy. A Seicento nem minden más autó. Ebben - a márkaszerviz tájékoztatása szerint - csak a komplett híd cserélhető, külön szilent nincs. Á.: 250 ezer. Ez úgy is maradt, megszoktuk, simán le is vizsgázott. Rossz úton meg kopog.

 
   
 

Persze az sem tett jó a gépjárműnek, amikor öcsém tévedésből kénsavat öntött az ablakmosótartályba, és amikor lestukkolt egy motorost, aki a felezővonalon próbált lavírozni a belvárosban. Szerencsére mindkét eset az autó hátsó traktusát érintette, ilyenformán a hátsó ajtón viszonylag kevés a festék, ellenben ékeskedik két csúnya horpadás. (A motoros jól van, köszöni.)

 
  A Seicento és a biztonság (a szerk.)
 
  Egy Seicento és egy motoros karambolja esetén szerkesztőségünk természetesen a motorosnak drukkol, elvégre a bukósisak és a denimdzseki lényegesen gyengébb védelem az acéllemeznél. De az esendőségi verseny szorosabb nem is lehetne, a Seicento az európai független töréstesztek történetének egyik legnyomorúságosabb eredményét hozta. Csak ésszel, óvatosan!

Az autó fényezése egyébként maga a halál, ebben is emlékeztet a jóöreg PN-es Daciánkra: ahol lehet, pattogzik, ahol meg nem, lekopik magától. A legnagyobb kárt mégis az ablakon kidobott csikkek okozták, ugyanis mindkét ajtón, az ablak környékén gyanús fekete foltok akadnak, amelyeket reménytelen elüntetni. A hamutartót pedig megtalálni, merthogy sikerült a sebváltókar elé, az ember bokájának magasságában elhelyezni.

 
   
   

Van benne műszerfal is, meg helykínálat. Pont amennyit három és fél méteren el lehet képzelni. A szüzesség elvesztéséhez kevés, a mindennapi szükségletek kielégítéséhez azonban éppúgy elég, mint az elődmodell Kispolszkiban.

Mindezek ellenére átvettük a kisautót, nagyjából fél éve. Hogy miért? Keveset fogyaszt, olcsó is volt, újak a gumijai (Kormoran, de erről később), a vizsgáig még több mint egy éve van. Emellett a városban megy, ahogy kell. Igaz, ha az ember későn veszi észre a sárgát, hiába igyekszik utolérni a többieket, esélye sincs, de nem kell lemaradni. Ha sikerül elsőnek startolni, nyerő pozícióban vagyunk.

 
   
 

Sávot persze nem úgy váltunk, mint más autóval, hogy tükörbe nézünk, visszakapcsolunk, meg ilyenek; magunk mellé nézünk, látjuk, van-e három és fél méter, és ha van, az indexszel együtt már húzzuk is a kormányt. Mindenhova befér, a többi autó meg úgyis meg tud állni. Csak Kormoran gumit ne rakjon rá senki, hiába olcsó, mert vízen csúszik, szárazon meg nem tapad. Az autó amúgy sem a szerpentinek királya, hiszen a karosszéria úgy dülöngél kanyarban, mint a szerző nyolc sör vagy egy szerkesztőségi értekezlet után.

 
   
   

De a Seicentóval az ember nem a gyorsulási vagy a szlalomversenyek ásza akar lenni. Ebben az autóban az ember akkor is király, ha egyszerűen csak nem marad le, tartja a tempót. Nincs az az érzése, hogy azért győztem, mert a kocsimban több száz lóerő dübörög, meg rengeteg elektronika. Nem, én technikás vagyok, nagyon jól vezetek, koncentrálok és cikázok, a dugóban simán felveszem a versenyt bárkivel, mind a 39 lóerőmmel. (Tényleg annyi, nem vicc.) Ha meg lemaradok, ott a válasz: könnyű annyi nyomatékkal. Ilyen az élet a legolcsóbb kisautóban.

 
  Versenyszellem
 
  A Seicento ralicélokra is tökéletesen alkalmas. Magyarországon nem nevezhető túlságosan elterjedtnek, összesen egy Seicento versenyez az elsőosztályban, az A5 kategóriában. Kern Nándor hétköznap a Fiat Magyarország kereskedelmi igazgatója, és bár tudja, hogy a Seicentónál választhatott volna valami erősebbet is, azt mondja, első a klubhűség. Legutóbb Veszprémben második lett, csak Szelep előzte meg Felicia Kit Carral.

 
   
 

Persze nőm néha hisztizik, hogy az Alfában, meg az eladósorban lévő Bravában senki nem szól be neki, viszont a kisautóban rendszeres konfliktusoknak van kitéve, 'Nyomd má' bébi', meg 'Húzzá' má' bele', de én ezt nem hiszem, nekem nem szoktak beszólni, bár a múltkor egy barchettás csávó gyanúsan méregetett.

 
   
   

A 95 ezer kilométer alatt volt néhányszor szervizben is, olajcserén, meg néha futóműproblémákkal, ki kellett cseréli a fél kipufogórendszert (nem márkaszervíz, egy év garancia, 21 ezer forint), de szerintem holnap be fog indulni és haza fog hozni. Városban 6,5-7, azon kívül annál is kisebb fogyasztással, ráadásul egyszer Donovalyba is elvitt, úgy, hogy a sílécek a vállunkat verték, és még csak meg sem fagytunk. Nem úgy, mint annak idején a Kispolszkiban. Hát ezért a Seicento.

 
 

Címkék:

A Totalcar címlapjáról ajánljuk

Fillérekért osztják a családi Daciát

Fillérekért osztják a családi Daciát
A Lodgy, amelyben elég hely van hét embernek, ugyanannyiba kerül majd, mint egy Suzuki Swift.

Törésben verhetetlen

Úttalan utakon kószáltunk vele, és az összkerék­hajtást csak kíváncsiságból kapcsoltuk be. Volt még benne tartalék, csak a raklap hiányzott a platóról.

Gonoszabb lett a 7-es BMW

Csaknem a teljes motorválasztékot lecserélték, most már van háromturbós kivitel is.

Négyes BMW jön, már jövőre?

Nem pont olyan, ahogy korábban gondoltuk, de sportos lesz, és nem is nagy.

Meghalt a vétlen motoros

Előzött, pedig jött a motoros: a miskolci
férfi belehalt sérüléseibe.