Mit is mond erről az autóról a Fiat magyarországi honlapja? "Új autó született. Valójában kettő! A Fiat Stilo Multi Wagon egyszerre kínálja a kombi modelleknél megszokott tágas belső teret és kényelmet meg az egyterűek sokoldalúságát." Tehát az egyterűek szűkek, a kombik meg nem variálhatók, ugye. Ez persze hülyeség, üres, szabványos PR-duma, a Multi Wagon klasszikus kombi formájú, átgondoltan megtervezett, itt-ott picike hiányosságokat azért felmutató, nagy rakterű személyautó és kész. Meg még egy pici.
Mit nekem piros sportautók, ringatózó luxuslimuzinok, fennhéjázó SUV-ok, városi miniautók, vagy dizájnmokfutó retrójószágok. Az én személyes kispolgári jövőképem három gyerek - három szoba - négy kerék kombójában a négy kerék egy kényelmes, de könnyed, takarékos, de mozgékony, jól pakolható és csinos autót viselne a hátán. Olyat, mint a Stilo Multi Wagon. Korábban már volt szerencsém a Stilo ötajtós verziójához , benne a Fiat 1,8 literes motorjával, már akkor tudtam, hogy ez az autó kombiban és dízelben lehet az igazi. És lőn: az 1570 mm-es magassághoz és 1756 mm-es szélességhez valóban kellemesen aránylik a 4,516 méteres hossz. Az autó egy kicsit befejezettebbnek tűnik, mint az ötajtós verzió. A tetőn végighúzódó, színre fújt korlátok is jót tesznek a formának, ellenben a far kissé túlzottan játékos és gömbölyded, van benne valami vigyorgó bambaság.
A Stilót és annak sajátosságait már mindenki ismeri: a kellemesen agresszív orr, a vaskos, masszív övvonal, de még a 280 000 forintos felárral megvásárolható, szekvenciálisan nyitható üvegtető is belesimul a forgalomba. A mi Stilónk halványzöld, semmihez sem hasonlító fényezése sem rítt ki a fővárosi közlekedés szürke tömegéből. Ha olyanok vagyunk, és fel akarjuk hívni magunkra a figyelmet, kissé lendületes gázkezeléssel tehetjük meg. A tesztautó orrában nagy örömömre egy 1910 köbcentis, hengerenként csak kétszelepes de Euro 3-as turbódízelmotor kerregett - igazán szolidan, még hideg állapotában is épp csak éreztetve gázolajos mivoltát. Ez a motor derék képviselője a közös nyomócsöves turbódízeleknek, bár nagyon alacsony fordulaton erőtlen kissé: még a dízeleknél oly ritka lefulladás jelenségét is sikerült produkálnom egy-egy elrontott lámpás indulással vagy gyorsnak szánt Y kanyarral.
Ha a dízelekre nem jellemző, elindulásoknál vagy korai felváltásoknál fellépő gyengélkedésen kellőképpen felhergeljük magunkat és elkezdjük kitaposni az autó belét, hogy na akkor pörögjél, te nyavalyás, megérkezünk a JTD valódi világába. Benzinesként vezetve tekintélyes nyomaték és teljesítmény jelentkezik ujjongva, hogy hadd mozgassa fürgén azt a 1410 kilogrammot. Hosszú kihúzatásokkal, a könyöktámaszról pont tökéletesen kézre álló, jó fogású és precíz szerkezethez kapcsolódó váltókart gyakran pakolgatva élvezetes és eseménydús lehet még a mindennapi ingázás is - ezzel a jókora családi autóval.
A 205-ös, 16 hüvelykes Dunlopok és a négy tárcsafék jó partner a bohóckodásban, a kissé billegő felfüggesztés kelletlenül, de azért nyugodtan tűri a mókát. A vidám mosolyok árát a benzinkútnál sem kell súlyosan megfizetnünk: 1/3 részt a fővárosi nyüzsiben, 2/3 részt egy-két számjegyű országutak magányában döngetve 7,1-7,2 literes 100 kilométerenkénti átlagokat produkáltunk.
Hogy pontosan mekkora az a fordulatszámsáv, ahol nincs nyomaték, mekkora az aszfaltszaggató tartomány, és hol a tűréshatár, azt nem tudjuk. Persze vannak katalógusadataink: 115 lóerő négyezres percenkénti fordulaton és 255 Nm 2000 1/min-nél, de hogy mikor mennyit forog a motor a gyakorlatban, csak sejtettük. A fordulatszámmérő 0 és 6000 között magas szabadságfokon értelmezte a valóságot: néha - hamisan - 1800-as alapjáratot jelzett, néha csak 6000-nél jött a leszabályzás, ugyanakkor álló motorral is képes volt ezres fordulatot jelezni. Máskor már 300-nál megvolt az alapjárat, a kétezer körüli elváltás már kimondottan sportos vezetési stílust jelentett. Istenem, első széria, megesik az ilyen.
Az is megesik, hogy a hátsó hamutartó nem talál vissza többé a helyére, és persze az is előfordulhat, hogy a szimpla hátsó üléstámla oldaláról lefeslik a kárpit. Azért ez így együtt már nem olyan vicces egy 15 000 kilométert futott autón, az meg már különösen nem, hogy a jobb első ajtó kissé kilógott a karosszéria oldalsíkjából.
