Rangrejtett

Tartósteszt: Chrysler Stratus 2.5 LX

2002.10.09. 06:19

Vannak, akik megmagyarázhatatlan vadászösztöntől vezérelve évente késztetést éreznek, hogy kicseréljék az autójukat. Mást erre a balsors kényszerít. Vannak a normálisnak mondott emberek, akik megvesznek egy autót és addig használják, amíg széjjel nem esik, de ők épp annyira ritkán olvasnak autós lapokat, mint amilyen gyakran okoznak fejtörést az autógyártók- és forgalmazók marketingeseinek.

 
   
 







Dízelautót szerettem volna, amiben nem kell kuplungolni, nyáron hűvös, télen meleg, nem listavezető a lopási statisztikákban és a fenntartási költségek sem haladják meg a képzeletemet. Ezenkívül 1 milliós készpénz ráfordítással bele lehet ülni. Hogy izgalmasabb legyen, a feladatot teljesítésére egy hét állt rendelkezésemre.

 
   
   

Mobil- és vezetékes szolgáltatóm legnagyobb örömére teljesítettem a kiemelt ügyfelek számára kijelölt csevegési penzumot. Elég hamar kiderült: vagy dízel, vagy nem lopják. Ezután már több engedményre nem voltam hajlandó. Sok minden szóba került, de most már essen szó magáról a címszereplőről is. Szóval egy hűvös reggelen jött a telefon: - Találtam neked egy Chrysler Stratust. Ha egy rendes autót akarsz, ne hagyd ki!

Nem volt hangulatom amerikai autóba ülni, a modell sohasem keltette föl az érdeklődésemet, de elég körülmény szólt a próbaút mellett. Magyarországi üzembe helyezés, vezetett szervizkönyv, makulátlan előélet. Ezen felül előttem csupán egy tulajdonosa volt, aki hetvenesztendősen valószínűleg nem váltott pályabérletet a Hungaroring gyorsulási versenyeire. Szakállas sztori: általában minden eladásra kínált autónak (főképp a szürkeimportból származó daraboknak) egy tulajdonosa volt, aki természetesen elmúlt hatvan és csak arra használta a kocsiját, hogy eljárjon a szomszéd faluba kontrollvizsgálatra a körzeti orvosához. Történetesen a szóban forgó urat volt szerencsém ismerni és a márkaszerviz munkafelvevőjének vallomása is alátámasztotta a történet hitelességét.

 
   
 

A próbaút során a Stratus várakozáson felül teljesített. Az első pozitív benyomás a megfelelő üléspozíció keresésekor ért - nem tartott sokáig. Én koromhoz (35) képest elég magasan szeretek helyet foglalni a kormány mögött, és ülve vezetek. Tudom sokak szerint ez divatjamúlt koncepció, de én inkább más élethelyzetekben fetrengek, ha már fetrengeni van kedvem. A modern autótesztelési irányzatok egyik vezérfonala a felhasznált anyagok szilárdsága és tapintása. Nos ez ügyben lesz mit tanulniuk a jenkiknek a stuttgarti továbbképzéseken, mert a műszerfal anyaga a műanyagok kopogósabb fajtájához tartozik, viszont mentségére szóljon, hogy a látszat ellenére nem kopog. Most, négy esztendősen sem.

 
   
   

Feltűnt még a tesztút során, hogy az autó saját zajából és a külvilág hangjaiból szinte alig szűrődik be valami az utastérbe. Erősebb gázadásra villanymotorra emlékeztető sípolás szűrődött a kabinba, az autó ilyenkor aránylag szépen gyorsult. Jó, ha 1800 kilogrammos tömeget kell megmozgatnia 150 lónak, nem versenyautóról beszélünk. Nem is arra vágytam.

Automata váltó kétféleképpen tud működni. A német iskola követőit többnyire arról ismerhetjük föl, hogy a fokozatok közötti átmenetről kisebb rándulással értesít minket a szerkezet; míg az amerikai automaták többnyire nagyon simán, szinte átmenet nélkül kapcsolják a fokozatokat. Az előbbi előnye, hogy a hirtelen gyorsításokat-lassításokat jól tűri. Az amerikai váltók nem kedvelik azokat a sofőröket, akik a gázpedált kapcsolóként használják, és ezt többnyire úgy adják a vezető tudtára, hogy elég gyakran elhagyják az olajat vagy az overdrive-ot, többnyire inkább az utóbbit. Ellenben a visszafogott vezetési stílust hosszú élettartammal hálálják meg.

Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.