Cseh csúcslego

Teszt: Skoda Superb TDI

2002.05.14. 08:19
Szeretett Autódoktorunk versenyautói hagyományosan VW Golfok. A Doktor magyarázata egyszerű: a VW konszern autói a legjobban legózhatók: minden passzol mindenhez, csak össze kell rakni. Valahogy így gondolhatták ezt a Skodánál is.

A Skoda márka feltámadását elemző tanulmányt állítólag a főnixmadarak kötelező olvasmányként forgatják általános iskolában. Nyugaton, főleg a briteknél köznevetségből közcsodálat tárgyává küzdötte fel magát, rendszeresen csúcsközeli értékeket produkálva a fogyasztói elégedettségi indexeken. Ettől még a névválasztás merész.

 
   
   

A Superb kötelez. Gyatra termékkel előjönni ilyen névvel öngyilkosság volna. A Skoda magasra tette a lécet a keresztelőn. Nálunk még csak-csak rendben, hisz magyarul pont ilyen szó nincs, de angolul történetesen van. Képzeljük csak el: John és Matthew söröznek a pubban, és az időjárás és Beckham lábtörése után az autókra terelődik a szó.
- Hallom új kocsit vettél - modja Matthew - Milyet is?
- Egy Skoda Nagyszerűt - válaszol John, és zavartan kortyol egyet.

Nem reprezentatív kutatásunk alapján a Superbet mindenki kapásból felismeri: az emberek fele Passatként, a maradék Octaviaként azonosítja. Az egységes márkaarculat kialakítása olyan remekül sikerült, hogy colstok híján nem egyszerű a csúcs-Skodát a közepestől megkülönböztetni. Hátulról döbbenetes a hasonlóság, elölről pedig inkább a Fabia ívelt orrára hajaz a Superb, de pont úgy, mintha az Octaviáét görbítették volna Fabia formájúra.

 
   
 

A végeredmény egy kellemes, de távolról sem jellegzetes forma lett, a Superb olyan megszokott külsejű autó, hogy már a kémfotókon is régi kedves ismerősnek tűnt. Ha viszont mellérakunk egy másik autót, jó eséllyel feltűnik, hogy derék nagy darab. Annyira, hogy a szerkezeti donor Passatnál is jóval nagyobb, tovább nőni már nem kell. Ez hasznos dolog; képzeljük csak el, ha kijönne egy ennél is nagyobb Skoda, micsoda baj lenne a névadással. A Hiperb kacagtató, a Non plus ultra pedig grófkisasszonyok keresztnevének is túl hosszú.

 
   
   

Az érdekes részletek vadászai a Superb külsején nem fognak hosszan csemegézni. Elöl a fényszórómosó lámpatestbe integrált krómfedele tűnhet fel, oldalt a hátsó ajtó hétmérföldes hossza, hátul pedig hogy mégsem pont ugyanolyan, mint az Octavia. A forma tagadhatatlanul elegáns, a méret impozáns, az összhatás pedig annyira kihívó, mint egy középkorú német mérlegképes könyvelő munkaruhája.

A minőségi ingerek hibátlanok, de ezt egyrészt a VW csoporttól megszoktuk, másrészt ebben a kategóriában alapelvárás. Nincs más hátra, be kell ülni.

A nemrég nálunk járt Passatból a Superb-be átülve olyan érzés kerített hatalmába, mint a szút, aki szorgos munkával átfúrta magát egy matrjoska baba külsőbb rétegébe. Minden pont olyan, csak kicsit nagyobb. Azonos anyagok, azonos formák, azonos elemek, még a színe is ugyanaz a kvázi-fekete mindenütt. Ez nagy kár, mert ebben a felállásban a belső se nem otthonos, se nem szép. A szalonban és a katalógusokban láttunk rengeteg világos belsejű, bőrkárpitos Superbet, azok nagyon megnyerők. Ez nem.

 
   
 

Legalábbis nappal. Éjjel ugyanis a feketeség nem érvényesül, de a fények hangulatosak, és felbukkan egy bájos unikum: a krómkilincsek hátulról diszkrét kék megvilágítást kapnak, ami nagyon jól mutat. Szerettük volna lefényképezni, de a technika kifogott rajtunk, a digitális kamerák nem tudtak mit kezdeni a sötétben derengő kékes fénnyel. Pedig szép.

Szintén fotózhatatlan a visszapillantó tükör fészke mögötti két kis vörös lámpácska, ami látszólag egyáltalán nem bocsát ki fényt, mégis segít eligazodni odabent. Amatőr fotósoknak költséges sötétkamra helyett ideális szükségmegoldás.

 
   
   

Elöl rengeteg a hely, az ülés legalsó állásában egészen elveszettnek és gyámoltalannak éreztem magam, pedig normális körülmények között ott szeretek ülni. Minden állítható mindenfelé, de a kormány vagy beletakart a műszerfal tetejébe, vagy túl magasra került. Ezért viszont nem jár szidás, embere válogatja. Az ergonómia úgy általában hibátlan.

Hátul akkora a lábtér, hogy bukfencezni is lehet, de azt állítólag nem illik egy ilyen felnőttes nagyautóban. A fejtér kisebb, de ez szerencse: ha arányosan nagy volna, nem férnénk át a kocsival Diadalív alatt. Az uras megjelenés nagyszerű kiegészítője az ajtóban kiképzett esernyőtartó (Figyelem! Az ár az esernyőt is tartalmazza!) és az utasülésből kihajtható lábtámasz - de nem az alapmodellben. Igazán pedáns gentlemanek külön értékelni fogják, hogy az esernyőtartó a belecsurgó nedvességet akkurátusan kivezeti a szabadba, az ernyő pedig baktériumölő kezelést kapott. Tényleg.