Olcsót drágán

Teszt: Peugeot Partner Tepee 1.6 HDi 90 - 2008

2008. július 2., szerda 02:41
Igénytelen igavonó vagy stílusos bohém? Teherautó, vagy már inkább kulturált személyszállító?

Te jó ég, mekkora! – motyogtam magam elé, amikor megláttam a szerkesztőség mögötti panel-parkolóban. A körvonalai egy bő arasszal lógtak a többi autó fölé. Nem csak a magas tető lógott ki a sorból: ez tényleg túlméretes, sőt, az óriási első ajtót leküzdve a vezetőülésből is valódi hodálynak éreztem. Hamar kiderült, hogy közel sem akkora, mint amekkorának mutatja magát – lényegében nem foglal több helyet a flaszterből, mint egy átlagos kompakt – de az első benyomás dönt, ha a Mindenre Jó Autót kell eladni a népeknek.

Az új Partner megtervezése kemény dió lehetett. Kategóriateremtő modellt kellett felváltani tizenkét év után úgy, hogy ne csak az elődjén mutasson túl, de az időközben alaposan megszaporodott konkurencián is. A feladatot franciásan oldották meg, egyszerűen módosítottak az alapkoncepción. Az első generációs Partner azzal szerzett magának híveket, hogy egyesítette a korábbi furgonok praktikus kialakítását a személyautók egységes formatervével és alacsony üléshelyzetével, valamint az egyterűek térkínálatával és variálhatóságával. Ezt azóta szinte mindenki lemásolta, mire a Peugeot-nál belekevertek az eredeti receptbe egy keveset az egyre népszerűbb hobbiterepjárók karakteréből.

Viszlát, dobozos

Kezdetben vala a dobozos, az egyetlen praktikus városi áruszállító. Kellett hozzá egy bevált személyautó, mondjuk egy VW Jetta, egy Ford Escort vagy éppen e Moszkvics 412-es. A karosszériát a B oszlopnál elvágtak, a hátsó rész helyére pedig egy ormótlan doboz és nagy teherbírású hátsó futómű került. Leegyszerűsítve ennyi, olcsóbban és egyszerűbben aligha lehetett volna haszonjárművel ellátni a postásokat, zöldségeseket és mosógépszerelőket. Ugyanakkor alig láthattunk ezeknél rondább jószágokat. Először a Peugeot csoportnál jutott eszébe valakinek, hogy a szükségfurgonok helyett eleve erre a célra tervezett, elfogadható formájú autót is készíthetnének. A siker elképesztő volt: a Citroën Berlingo és a Peugeot Partner 1996-ban felfordította a haszonjármű-piacot, és arra késztette a konkurenciát, hogy kövessék az új autóépítési receptet. Így mára a csúnya dobozosok helyét csupa ilyen formásabb személyautó-haszonjármű hibrid vette át.

Már az autó külsején is tetten érhetők a jelek. A nagyméretű hűtőrács alját feltűnő, fémes színű kartervédő-utánzat díszíti, ami a tesztautón különösen szembetűnő volt – itt minden mást a karosszéria színére fényeztek. A meredek orr szokatlanul magasan találkozik a szélvédővel, a kerekek feletti széles domborítások is a szabadidő-autók masszív sárvédőíveire emlékeztethetnek.

A formával persze így sem tudtak csodát tenni. A szögletes hátsó rész a tolóajtókkal a funkció miatt adott volt, a padlólemez miatt a hosszú orron sem változtathattak. Annyit viszont elértek, hogy a Tepee – mostanság így nevezi a Peugeot a személyszállítóvá alakított furgonokat – masszív benyomást kelt. Mint egy túlméretezett túrabakancs: szépnek nem mondanánk, de kellemes barangolásokat ígér.

A Partnert persze nem a külseje adja el, a lényeg belül van. Az első ülések elrendezése elsőre szokatlannak tűnhet: közel kerültek az ajtókhoz, közöttük viszont jó nagy rés maradt. Egyebek közt ez okozza a kivételes térérzetet: a sarokból még tágasabb az autó belseje, annak ellenére is, hogy feltűnően magasan ülünk. A városban figyeltem, kikkel nézhetek farkasszemet anélkül, hogy lefelé kellene fordítanom a tekintetemet, de csak néhány terepjáró, és az egy-két számmal nagyobb furgonok sofőrjei kerültek a látómezőmbe. A személyautók, de még a többi hasonló dobozos vezetői is egy szinttel lejjebb közlekednek. Ez persze nem rossz, hiszen jól beláthatjuk a forgalmat, viszont erősíti a teherautó-érzést.

A műszerfal és a kezelőszervek nagyrészt kisautókból ismerős kemény műanyagokból készültek. Nincsenek olyan felületek, amelyeket rossz lett volna megérinteni, és semmi nem zörög vagy nyiszorog menet közben. A műszerfal egy részét borító világos – talán fémes homokszínűként jellemezhető – felület időtállóságával kapcsolatban ugyan voltak kétségeim, de semmi nem utalt rá, hogy az átlagosnál hajlamosabb lenne a karcolódásra. Sajnos a kidolgozás minősége már nem tökéletes: a vezető előtti műszeregység és a rádió-blokk között több milliméteres illesztési hézag tátong, és a középkonzol alsó részén elhelyezett apró rekeszek némelyikének belső, nem látható szélén sorjás élek maradtak, amelyek könnyen összekarmolhatják a kezet.

A műszerfal formavilágával még meg lehet békélni, bár nekem nem sikerült. Különösen a huszonéves mjúzikcenterekre emlékeztető ormótlan egység szúrta a szememet, amelyen két szellőző, néhány rekesz, valamint a szellőzés és a gyári rádió kezelőszervei sorakoznak. Az ülőlapok is feltűnően rövidek, de hosszabb távon sem tűntek kényelmetlennek. Viszont a váltókonzol bal szélének kemény domborítását sikerült úgy elhelyezni, hogy pontosan a jobb térdkalácsomba ékelődjön, ha oldalt pihentetném a lábam.

A két ülés között a padlón van két pohártartószerű mélyedés. A poharak és üdítős üvegek menet közben nem állnak meg bennük, viszont ide került egy kis zárható edény. Az a gyanúm, ez lehet a gyári hamutartó, bár erre a célra a padlón teljesen alkalmatlannak látszik, máshová pedig nem sikerült elhelyeznem. Az edénykét az oldalán alul gumírozott csíkok hivatottak a helyén tartani, elméletileg. Egy élesebb, tempósan vett jobbkanyarban ugyanis feladták a küzdelmet, és a hamvveder a fizika törvényeinek engedelmeskedve érintőirányban elindult, pontosan a lábam irányába. És ez már nem csak dühítő – nyilván az is – de határozottan veszélyes. Képzeljük el, ha a fékezni készülő lábunk sarka, vagy a pedál alá találna gurulni.

A Tepee legnagyobb erőssége kétségtelenül az első ülések mögött található. A Premium felszereltségű tesztautóban hátul 2:1 arányban dönthető ülések voltak, méghozzá három teljes értékű ülőlappal. Ide akár három gyerekülés is beköthető, vagy három felnőtt utazhat viszonylag kényelmesen egymás mellett. A lábtér bőséges, bár a legjobb dolga kétségtelenül a középső utasnak lesz, aki a két első ülés között akadálytalanul kinyújthatja a lábait. Az ülések támlája természetesen egyetlen mozdulattal lehajtható, vagy az egész összecsukott szerkezet két részletben, minimális erőfeszítéssel előre is buktatható, így gyakorlatilag kihasználhatjuk a teljes furgon-méretű rakteret. A hátsó üléseket ki is szedhetjük, ha szükséges, bár ehhez a művelethez már kell némi fizikai erő, és nem árt egy garázs sem. A szélesebbik üléspadot felcipelni egy emeleti lakásba már inkább két emberes feladat.

Főleg klíma nélküli változatoknál lehet kínos, hogy csak az első ablakokat lehet lehúzni, a tolóajtókon csak néhány centire billenthetők ki. A manuális klíma viszont hatékony, néhány perc alatt képes a 40 fokban, napon hagyott autót teljesen áthűteni, sőt, ha nem vesszük lejjebb a hűtést, hamarosan fázni kezdünk az első üléseken.

A csomagtartó mérete persze már alaphelyzetben is több mint bőséges: a praktikus, belógó alkatrészek nélküli hasábforma odúba a két részben hátrahajtható kalaptartóig pakolva 642 liter fér, amit egy öttagú család is csak többhetes nyaralásra készülve képes kihasználni. A hely nagyságára jellemző, hogy a szokásos hétvégi bevásárlás négy főre még legalább kétszer elfért volna. Aki hosszabb csomagokat szállítana, nem csak a külső tetőcsomagtartón teheti meg: belső keretrendszer is rendelhető a típushoz, amellyel a magas tető alatti, alapesetben kihasználatlan tér is hasznosíthatóvá válik.

A tesztautóban a bevált 1,6 literes PSA-Ford dízelmotor 90 lóerős, 215 Nm csúcsnyomatékú változata van. A kis négyhengeresről már sok jót írtunk eddig is, most sem lesz másként. A teljesítmény számszerűen nem tűnik soknak, de 1250-es és 3500-as percenkénti fordulatszám között a motor kifejezetten élénken mozgatja a nagy dobozt. Egyedül vehemensebb elindulásnál kell figyelni, hogy a fordulatszámot a működési tartományban tartsuk, különben könnyen lefullad, de ez a mai dízelekre általában jellemző. A kellemes dinamikáért cserébe átlagosan 8,9 liter gázolajat kért 100 kilométerre a városban együtt töltött bő 300 kilométer során, ami ugyan jóval több, mint a 7 literes gyári adat, de a nagydarab, 1,4 tonnás karosszériát, a sok dugóban ácsorgást, és a kíméletlen gázpedál-használatot figyelembe véve érthető. A motort lényegében egyetlen kifogás érheti: kifejezetten traktorhangú, bár ez elsősorban lehúzott ablakok mellett, vagy erőteljesebb gyorsításnál zavaró, kisebb fordulatszámon a hangszigetelés teljesen elnyeli az idegesítő kerregést.

Olvasóink írták az előző Partnerről

Létezik jobb minőségű, halkabb, gyorsabb, még szebb igazi családi munkaautó is, de ár-értékarányban ez nagyon jó választás.

Legyen ön az első aki az új Tepee-ről ír

A Partner Tepee magas építése ellenére elég stabilnak tűnik, bár a futómű kifejezetten kényelmes, nem pattog, csak kanyarban érezni, hogy az oldaldőlést masszívan méretezett stabilizátorokkal csökkentették. A méreteihez képest fordulékony, a kormányáttétel pedig épp elég közvetlen, hogy városi forgalomban ezzel a 90 lóerős változattal fürgén közlekedhessünk. Az ötsebességes váltótól féltem a legjobban, amikor megkaptam a tesztautót: a korábbi Peugeot kézi váltók nem a pontosságukról voltak híresek. Ehhez képest a Partner középkonzoljából kiálló váltókar kezelése kellemes meglepetés.

A Partner Tepee lényegében nem, vagy nem sokkal drágább, mint a konkurencia hasonló modelljei: az alapkivitel ára 90 lóerős 1,6 literes benzinmotorral, a legegyszerűbb Confort felszereltséggel – nem elírás, így, n betűvel – 3,64 millió forint, 75 lóerős, 1,6 literes dízelmotorral 3,99 millió forint, 90 lovas dízellel 4,14 millió. A tesztautó Premium felszereltségű (4,54 millió forint), ennek már mindkét oldalon van tolóajtaja, a szériafelszerelés része a klíma, és kaptunk hozzá MP3 lejátszós, Bluetooth-os, telefonkihangosítós rádiót ( + 125 ezer Ft), kiegészítő szőnyeggarnitúrát ( + 15 ezer Ft), csomagtér-elválasztó hálót ( + 25 ezer Ft), elektromos csomagot és szuperreteszt ( + 30 ezer Ft) és metálfényezést ( + 90 ezer forint) így összesen 4,825 millió forintot kellett volna a Peugeot kasszájában hagynunk. Egy hasonlóan felszerelt Renault Kangoo alapára valamivel kevesebb, a Privilége 1.5 dCi 86 Le modell extrák nélkül 4,29 millió Ft, de az Opel például 4,869 millió forintot kér a Combo megfelelő változatáért (Cosmo 1.7 CDTI, 100 Le).

Az már érdekesebb, hogy ennyi pénzért megéri-e félig-meddig teherautót venni. Ekkora összegnél már nem sokat számít néhány százezer forint, hiszen a legtöbb vásárló valamilyen hitelből vesz autót, és a jóval kulturáltabb, és nem sokkal szűkösebb kompakt buszlimuzinok sem sokkal drágábbak – hogy ne menjünk nagyon messzire, a Citoen Picasso 1.6 HDI 110 lóerővel - igaz, permanens akcióban - például 4,8 millió forintba kerül – a szélesebb közönségnek viszont testhez állóbb lehet az ára alapján az egy számmal kisebb, de már hárommillió forint alatt hazavihető Peugeot Bipper/Citroën Nemo páros személyszállító kivitele.

Időközben a forgalmazó azt is közölte, hogy a Peugeot Partner Tepee is kapható lesz nyomott, akciós áron, a tesztautó extrák nélkül például 4,04 milió forintért, extrákkal 4,32 millióért, sajnos azonban ez is több, mint amennyit jutányosnak éreznénk egy ilyen kidolgozású modellért.

Peugeot Partner Tepee 2008 Premium Peugeot Partner Tepee 2008 Premium

A Totalcar értékelése:

Kiváló motor, kényelmes futómű, praktikus belső, de olcsó műanyagok, közepes kidolgozás, bosszantó ergonómiai hibák. Hárommilliós ár mellett négy csillag járna, majdnem ötmillióért csak három jár.

Népítélet:

  • Kényelem
  • Teljesítmény
  • Megbízhatóság
  • Szerviztapasztalat
  • Fenntartási költség
  • Ennyire szerette

Címkék:

A Totalcar címlapjáról ajánljuk

Megszületett a legszebb BMW?

Megszületett a legszebb BMW?
Nem akármilyen világpremier ez. Ilyen az, ha
a németek visszafogottsága találkozik az olasz formatervezők temperamentumával.

Itt az új holland sportautó

Az új csúcs sportautó-márka megérkezett. Hosszú fejlesztés után megmutatták végre a Sarthét.

Teszt MZ-vel csak király lehetsz

A banántankos tárcsafékes, Istenem, hány motoros álma volt! Használható az MZ a mai forgalomban?

Technika Mitől döglik a turbó?

Jéggolyók is okozhatnak turbóhalált, de általában
a kenés hiánya öli meg az érzékeny szerkezetet.
Mit tegyünk, hogy ez velünk ne történjen meg?

A Fiat is kiszáll

Felfüggesztik a teljes értékesítést Iránban, tiltakozásként az ország nukleáris erőfeszítései ellen.

Robogóval is lehet tetű napod