A Twingóra úgy gondolok, mint a múlt korántsem tökéletes, de nagyon mókás emlékére. Aranyos volt és édes, de eltelt másfél évtized, öregedtem én is. Szeretettel gondolok vissza rá, ahogy a vattacukorra, de köszönöm, már nem kérek belőle. Én lettem finnyás, vagy már a rózsaszín, pálcás felhő sem a régi?
Az állagát szerettem a legjobban, beletúrni
a szálszerkezetbe. Volt, hogy már akkor sem bírtam megenni, túl
nagy volt és túl émelyítő. Mikor teljesen összekentem magam, anyám
megelégelte, elvette, és benyálazott zsebkendősarokkal tisztogatni
kezdett. Na, ezt utáltam igazán a vattacukorban.
Az új Twingo nem lett kisebb. Tizenhat centivel hosszabb, ez már
XL-es adag. Formája sem olyan, mintha Mirus bácsi tekerte volna pálcára
a park sarkán – a régi pont olyan volt, tizenöt évig nem is
tudtak vele betelni az emberek. Nevettek kormánya mögött férfiak,
anyukák, és ragadós kézzel viháncoltak a hátsó ülésen
a purdék. Az elődöt 1992-től 2007-ig gyártották, és sokáig úgy
volt, hogy ennyiben is marad. Végül mégis megrázta magát
a Renault, és huszonegy hónap kísérlet után itt az új recept
szerint főzött cukorvatta.
Kellett ez? Vonogatom vállamat, a legnagyobb bajom szokás
szerint a nevével van. Hívták volna Tilinkónak vagy Twilightnak,
esetleg bármi másnak, de a megszeretett twingóságok közül csak az
immár feláras tologatós hátsó ülések, a retró CD-panel és
a bólogató váltókar maradt. Nincs hát értelme az
összehasonlításnak és cukros-nyálas múltidézésnek: ez 2008 és egy
teljesen új autó. Csak a nevük egyezik, ennyivel alacsonyabb
a brandépítés marketingköltsége a Renault-nak.
A lámpák határozzák meg az autó arculatát, ennek hiába fürkészem
tekintetét, nem látok a pókerarc mögé. Vagy zseniális az álca,
vagy ennyire kifejezéstelen, de tartok tőle, hogy az utóbbi. Kedves
Renault-barátok, nem kell hideg gyilkossági vággyal felszisszenni – nem
azt mondtam, hogy csúnya. Kifejezetten takaros formájú, gömbölyödő
seggű testet hoztak össze, most a kevésbé extravagáns design volt
a cél.
Az oldalsó vonalak, az ablak formája majdnem teljesen megegyezik
a régivel, csupán a hátsó ülések mellett erősebb
a szűkülés. Ez az autótervezői trükk a sportosság látszatát
szolgálná, de hiába az általunk tesztelt Dynamic változatnál jóval
erősebb GT és RS, a nagytesók izmosított cicatuningja sem ad
veszélyesebb külsőt a Twingónak. Nincs miért, ez nem az az autó;
teljesen mindegy, mit préselnek a motorháztető alá,
a visszapillantóba nézve nem lehet felismerni, hogy egy rommá
tuningolt kisautó, vagy Marika, a fodrásznő állt be mögénk az
alapverzióval.
Visszafogott, ez a kulcsszó. Bevallom, a visszafogott
szóval én csak a böfit tudom szókapcsolatba állítani, ezért
nehezményezem, ha egy autóra ezt rá tudom mondani. Legyen elegáns, vagy
bájos, esetleg titokzatos, a célcsoportként kijelölt női vezetők
is jobban örülnének ennek. Igaz, a Twingo nem a plázacicáké
vagy irodamacska nőneműeké; azok sokkal inkább gerjednek valami édibédi
Fiat félezerre. Ez a szolid sminkű vagy tudatos édesanyák
gépjárműve – apuka nem ül volánhoz. Az utasüléshez tükröt sem tettek,
csak a vezető fölé. Mi ez, ha nem világos manifesztum?
Ártatlan tekintettel tizenöt évig
A Twingo előhírnöke az 1986-os W60 kódjelű prototípus.
A Renault VBG-projekt (Véhicule Bas de Gamme, Belépő
Szintű Jármű) keretében mutatták be, hitvallásuk szerint valami
hasonlatosat alkotva a legendás R4-hez. A design már
akkor sem volt aktuális, ezért a projekt fejlesztése során
1988-ban Raymond Lévy, a Renault új vezetője
átterveztette, ez lett az X60.
A Párizsi Autószalonon, 1992
októberében debütált a Twingo. A vidám színek és az
egyedi forma azonnal sikert aratott, már a kiállításon
több mint kétezer darabra kaptak megrendelést. '93 tavaszán
elkezdődött a hivatalos kereskedelem a C3G kódú 1239
köbcentis, 55 lóerős négyhengeressel. Az extrákkal fukarkodtak:
csak a karosszéria színét lehetett megválasztani,
kiegészítők nem léteztek még.
Az év végére megerősítették az oldalsó ütközőzónát,
felszerelték a hátsó ablaktörlőt, és a spanyolok
csavargathatták először a klíma gombjait. Egy év alatt 125
ezer Twingo készült. 1994-ben még vadabb színek jöttek, de
olyan kényelmi extrák is, mint az elektromos ablakemelő és
a központi zár. Az automata kuplungos Easy is ekkor lett
a hölgyvezetők kedvence, majd '95-re már mindenhol
elérhetővé vált a légkondi vagy a nyitható
vászontető. Megjelent a D7F motor, amely 1149 köbcentis
volt, és 60 lóerőt tudott. 1997 június 30-án elkészült az
egymilliomodik Twingo. Az évente kiadott elvetemült színeknek
hála ez lett a világ legszínesebb kisautója.
1998-tól Twingo2 néven ismerhetjük, egybeolvasztott
irányjelzőről és fényszóiról szúrhatjuk ki. Átalakult
a beltér, kényelmesebb ülések és merevített karosszéria
védte az utazókat. Az elektromosan nyíló üvegtető elegánssá
tette az autót, ezt csak fokozta az Initiale néven bemutatkozó
luxus, bőrüléses Twingo.
Az ezredfordulóra megjelentették a Twingo3-at. Immár
ABS, 14-es kerekek és felhizlalt alapfelszereltségi lista teszi
vonzóvá a bucimacit. Decemberben debütált a 75
lóerős, 16 szelepes D4F motor. 2001 áprilisában
a robotizált Quickshift 5 váltó búcsúztatja el az Easy-t.
Innentől nem történtek jelentősebb változások, csupán új színek
és fantázianevek kellették a legendássá vált kisautót.
2007 június 30-ig 2478648 Twingo készült.
A beltér egészen tágas, meglátszanak a plusz centiméterek.
A két külön tologatható hátsó széken is gond nélkül elfértem;
mivel az utasülés teljesen ledönthető, akár a lábat is előre
tudnám nyújtani. Két dologra lehet csak panasz. Az egyik
a CD-panel, ami folyamatosan a térdemnek ütközött,
a másik a mindent borító műanyag. Aki még emlékszik
a nejlonzacskóban kapható kínai játékállatokra, tudja, miről
beszélek, a tehenek és a lovak mellé adott karámnak volt pont
ilyen erezete és tapintása, csak itt szürke színt kapott a barna
helyett.
Rossz szokásom, hogy tenyeremet a váltóbot tetején pihentetem.
A Renault Twingo ezt nem szereti, gázelvételre másfél centis
bólintásokkal próbált kiszabadulni. Ehhez ugyan hozzá lehetne szokni,
de nem ez az egyetlen gondja. Az útja pont olyan, mint a kertek
alatt somfordáló legénynek: alig követhető. Nem könnyű a gyors
kapcsolgatás, ebben a kuplung sem segítség, csöppnyi motorhoz
képest meglepő erővel kell taposni.
De mi történik, ha a gázpedált nyomjuk tövig? Winklerrel kis
híján hajba kaptam, hogy a 75 lóerős blokk jól megy-e. Egy biztos,
lelkesen pörög, vidáman kurjant az utastérbe az emelkedő fordulat
hangja, de a 970 kg-os testet nem mozgatja meg igazán.
A motorzaj sokkal nagyobb tempót sugall. Ha a kormány mögött
levő fordulatszámlálóra pillantunk, csak azt látjuk, hogy mennyire
pörög, de a fák meglepően lassan közelítenek. A nagy tempóra
egy nem szándékosan beépített extra is figyelmeztet: oldalszélben,
autópályán rendszeresen sípolt az ablak.
Ahhoz, hogy valóban belenyomódjunk az ülésbe, 4800 és 5300 között
kell tartani a percenkénti fordulatot. Ez kínzás a fülnek, és
a blokk sincs érte oda. Anyuka sem fogja kitaposni a lelkét,
ez nem az RS – nyugodtan félre lehet tenni az ólomcipőt. A futómű
is inkább a szelíd békességre szavaz, nem szereti sem
a hirtelen irányváltoztatást, sem a nagy tempójú
autópályázást. Városba, táblától tábláig – nincs meg benne az
a vagány buciság, ami miatt a hibái ellenére a régivel
Gibraltárig mennék vigyorogva.
A csomagtartó, ha előrehúzzuk az utasülést, egészen tágas.
A nagybevásárlást gond nélkül elnyeli, a rekeszes kiképzésű,
polccal határolt lapon a nejlonszatyrok sem csúszkálnak el, ezért
ugyanúgy jár a piros pont, ahogy az alá bepréselt teljes értékű
pótkerékért is.
Ha ki kéne emelnem valami rosszat (de nem kell, mert ez ugye nem
olyan szakma), akkor a fent említett apróságokat sorolnám, ha
valami igazán jót, akkor a vezető előtti feláras gumisünt. Bármit
tettem tüskéi közé, megfogta, és ha már menthetetlenül koszos, akkor
sincs gond – biztos, hogy a mosógépet is jól bírja.
Legyen ön az első aki a
Twingóról ír!
A 2008-ra megjelent második széria karizmátlansága miatt nem lesz
olyan sikeres, mint elődje, hiányzik belőle a csodálkozó tekintet
és az elemi vonzódás, ami miatt néha őrültségeket veszünk. Egy évben
egyszer én is veszek cukorvattát. Igaz, pár csippentés után lepasszolom
vagy kidobom. Ebben a Twingóban nincs benne az úgy megkívánható
émelyítő, édes íz, ez sokkal diétásabb: manapság ez a szokás.
További cikkeink
