Premier előtti látogatást tett szerkesztőségünknél az új Opel Corsa. Az 1.0 verziójú motorral szerelt Base névre hallgató típust, bár pusztán az alapfelszereltséget képviselte, nem nevezhetjük fapadosnak. Az alaptartozékok között ugyanis olyan extrák találhatók, melyekért más gyártók autóinál borsos árat kellene fizetni.

Kívülről megszemlélve az autót a magasra emelt hátsó lámpák és a mai divatot tükröző első fényszórók tűnnek szembe. A biztonságot növelő hátsó emelés tetszetőssé teszi a városi használatra szánt kisautót, a harmadik féklámpa csak fokozza ezt. Az első fényszórók belülről történő állíthatósága, pedig a kényelmet növeli.

Az autóba ülve először a kőkemény ülések lepik meg az embert. De menet közben ez az érzés eltűnik, sőt kimondottan jólesik a kemény támla gerincformáló tartása. A műszerfal egyszerű, a legfontosabb adatok gyorsan leolvashatók, ennél több információra nincs is szüksége a vezetőnek. kissé nevetséges is az ezres, háromhengeres motor fordulatszámát nyomon követni.

A középkonzol pazar, a fő helyet a gyárilag négy(!) hangszóróval szerelt Blau rádiósmagnó foglalja el, természetesen a műszerfal szerves részét képezően, így nehezítve a magnótolvajok dolgát. Az eddigieknél nagyobb kijelzője az Opelnél megszokottan a műszerfal tetején látható.

Nekem nagyon hiányzott az a japán autóknál megszokott kapcsoló, amivel lehet választani, hogy a belső levegőt keringesse, vagy kintről engedjen be egy kis huzatot a szellőző rendszer. Ennek hiányában a téli páramentesítés kissé tovább tarthat.

A fűtés- és a ventillátorkapcsolók a megszokott Opel designt hordozzák, nem sok újdonságot sugallva. Ahogy az elakadásjelzőbe épített indexrelé sem bírt a fejlődés útjára lépni, így ebből célszerű mindjárt a vásárláskor beszerezni néhány tartalékot, mert a szervizek sem bírják ezt az Opel betegséget felkészülten orvosolni.

Néhány tárolórekesz könnyíti meg a kisebb tárgyak elhelyezését. Egy a magnó alatt (úgy néz ki, mintha egy VHS kazettát lehetne a multimédia szekcióhoz illeszteni), van egy a kormány alatt, valamint az ajtó aljában. A vezető jobb könyökének alátétjéül szolgáló támaszba is lehet pakolni. Sőt találtam egy kis helyet az ülés mellett is, bár nem tudom, a tervező milyen célra szánta, mert ami ebbe belefér, azt már innen kibányászni szinte lehetetlen.

Viszont hosszas keresgélés után sem találtam a kézikönyvben a legfontosabb alapfelszerelések közé sorolt "pohártartókat a középkonzolon", és az "utasülés alatti fiókot". Egy pohártartó van ugyan a kesztyűtartó lenyíló ajtajában, ezt viszont sehol nem említi a könyv.

A vezetőülésből szemlélve barátságos a belső környezet. Bizonyítandó, hogy ez egy női autó a sofőr oldali napellenzőben is található sminktükör, és akárcsak az utasoldalon, ez is eltakarható egy kis ajtócskával. A dohányzás elleni kampány részeként a hamutartó a váltó előtt, legalul kapott helyet. Ebbe beletalálni menet közben felér egy bűvészmutatvánnyal, de aki nem dohányzik, annak mindegy, hol tartja az aprót és a rágógumikat.

Hátratekintve kissé komikusnak tűnik a három fejtámla, pedig a forgalmi engedély bizonysága szerint nem vicc: tényleg öt személyes az autó, bár hátul három gyerek is kényelmetlenül érezné magát.

A teljes értékű pótkerék ellenére sem túl kicsi csomagtartó (260L) űrmérete tovább fokozható a hátsó háttámla ledöntésével. Ez nem osztottan valósítható meg, hanem csak egyben, így máris csak két személy tud utazni a csomagokkal. Gondolkodóba ejtett a szintkülönbség is, amely a háttámla lehajtásával megmaradt.

Tulajdonképpen két, egymástól nem elválasztott csomagtartót kaptam, melyekbe elölről pakolni az első ülés előre döntésével is lehetetlen. Hátulról pedig át kell emelni a csomagot az elég magas hátfalon. A kalaptartó leszerelésének műveleti sorrendjére nem jöttem rá. Lehet, hogy szerszám nélkül ez nem is megoldható. Ha a helyén marad, akkor viszont tényleg nem sok esélyük van a csomagoknak.

A masszív, robosztus kinézetű kormány magában rejti a légzsákot, s a nagyobb felszereltségű modellekhez az utasoldali lufi is alaptartozék. Ezen kívül aktív fejtámaszok, pedálkioldó rendszer, pirotechnikai biztonságiöv előfeszítő és biztonságosabb gyűrődő zónák óvják a bent ülőket egy esetleges ütközésnél. Ezek hallatán az ember úgy érzi, csak be kell ülnie és már semmi baj nem érheti. Ezt az érzést ellensúlyozza az ütköző zónába épített biztosítéktábla, ami növeli a tűzveszélyességet.

A motort beindítva a háromhengeresek jellegzetes morgó hangja fogadott. Ez menet közben sem akart elhalkulni, de a magnó rendkívül jó hangzása (ez megszokott az Opeltől) feledtette. A menettulajdonságokról sem kell sok szót ejteni. Városban maximálisan kényelmes az autó vezetése. A sebességtől függő szervo kormányrásegítés (szintén alaptartozék) nagyban megkönnyíti a manőverezést és a parkolást. Az elöl szélesebb nyomtáv csökkenti az elsőkerék hajtású autó alulkormányzott viselkedését kanyarodáskor.

A motor teljesítményére sem lehet panasz, még ez a legkisebb, 58 lóerős verzió is fürge, dinamikus darab. Ez jórészt a pontosan kapcsolható, megfelelően áttételezett váltónak is köszönhető. A legsportosabb változat az 1.8 16V, a maga 125 lóerejével jócskán lemarad a kategóriatársaktól, viszont a 980 kg önsúlyú háromajtós bódé lendületes haladásához bőven elég.

Az Opel újdonsága az Easytronic, a 4 sebességes automata váltó az 1.2 és a 1.4 literes motorokhoz rendelhető. A másik újdonságot is meg kell említenünk, a mindkét oldalán galvanizált lemezekből készült karosszériát. Ennek a technológiának birtokában képes a gyártó minden eddiginél hosszabb, 12 éves átrozsdásodás elleni garanciát nyújtani. Ezzel feladva a leckét a kategória ellenfeleknek.

Negatívumként kell említeni a legsarkalatosabb kérdést, a fogyasztást. Az autóról azt állítja a gyártó, hogy a kategória legalacsonyabb fogyasztású példánya az általunk is tesztelt egyliteres, 12 szelepes motor, a maga 5.6 L-es fogyasztásával. Azt azonban nem említi, hogy ez az érték a katalógusban átlagként szerepel. A városi 7.2-es fogyasztás egy ezres ECOTEC motortól brutális, megfelel egy 15 éves 1500 ccm-es Fiat fogyasztásának is. Ezen a 30 ezer kilométerenként szükséges olajcsere sem sokat szépít.

A kategóriatársakkal összevetni csak az ár ismeretében érdekes. Az új Corsa már kapható nálunk, a tesztben szereplő Base kivitel 3 ajtóval 2.250 millió forinttól indul.. Annyi azonban biztos, hogy elődeihez hasonlóan jól tartja az árát, s népszerű lesz a városi, kisautó kedvelők körében.

Pálinkásné Kovács Eszter termékmenedzser:

Tetszik ez az új autó. Már nem is hasonlít a régebbi Corsámra. Nagyon jó ötletnek tartom a magasra emelt hátsó lámpákat, és a harmadik féklámpát.
Belül is nagyon komfortos, sokkal nagyobb a hely. A kormány nekem kicsit vaskos, viszont az ülést hamar meg lehet szokni és van szakaszos ablaktörlő is, ami az én autómból hiányzik. Az index bekapcsolását jelző pittyegés egy idő után már zavaró lenne. Összességében tekintve szép, kényelmes és jó vezetni.

Címkék:

• corsa,
• opel,
• teszt

A Totalcar címlapjáról ajánljuk