Teszt: Opel Vectra 1.6 16V

Egy menő unalom

2002. február 12., kedd 09:29
Beszéjünk unalmas dolgokról. Például a múlt novemberi időjárásról. Nem, a végén még valakinek felmegy a vérnyomása - legyen szó inkább a tengerimalac-nevelésről. Úgy látom, néhányan még mindig ébren vannak. Na jó, akkor jöjjön valami igazi dupla adag, erős kávé után kiáltó beszédtéma - erre a célra a mostanában kifutó Opel Vectra éppen elég jó lesz.
 
  Figyelem
 
 Képeink nem a tesztautót ábrázolják
 
   
   

Lankadó figyelem az első sorban, leragadó szemhéjak hátrább, a távoli sarkokból halk horkolás - hát igen, szerencsétlen Vectra nem éppen az az adrenalin-bajnok, maguk a rüsselsheimiek is amolyan nyugis, se hús, se hal utazóautónak szánták. Noha van belőle jól motorizált kivitel is, ennél a második sorozatnál a cég éppen csak érintette az olyan figyelemfelkeltő variánsokat, mint az előző szériánál volt a Vectra Turbo - ennek megfelelőjét a mostani Vectránál i500-nak hívják és 195 lóerős.

A B-széria formájába vittek egy kis trükköt, például a fényszórók vonalából kiinduló jellegzetes domborítást a motorházfedélen, ami a meglehetősen dizájnos, elliptikus külső tükrökben csúcsosodik ki.

 
   
 

Máskülönben a kasztnit azzal az íves baltával faragták, amit a tervezők a kilencvenes évek közepe táján fedeztek fel a sublót mélyén. Kissé domború oldal- és hátfalak, néhány bátortalan él, minden irányban lejtős ablakok és csapnivaló helykihasználás - ezt sikerült néhány öles csapással létrehozniuk.

A végeredmény nem néz ki rosszul, bár tagadhatatlanul elszállt már fölötte az idő vasfoga. A térkínálat egyébként szakít az Opel általános filozófiájával, amely alapvetően a külső méretekhez képest tágas belső térre, kis fogyasztásra, praktikus csomagtartóra, kedvező árra, könnyű szerelhetőségre és feltűnést kerülő, de a trendeket naprakészen követő formatervre épül. Ezek a fenti jellemzők egyébként a legtöbb vásárlónál bőven elegendőek is ahhoz, hogy Opelt vegyenek.

 
   
   

Hiába a rengeteg napvilágra kerülő vásárlói panasz, visszahívási akció és fogyasztóvédelmi eljárás a márka típusai ellen, ők inkább ki se próbálnak más autót, hanem körömszakadtukig ragaszkodnak a körbe zárt villámhoz - dacosságuk a hajdani skodásokét és ladásokét idézi.

A '95 nyarán bemutatott Vectra B-széria ráadásul a teljes paletta hosszában erős motorokat, mi több, meglehetősen derekas futóművet is kapott - így akár céges autóként, akár saját zsebből is jutott valaki hozzá, mindig volt mivel elaltania ébredező igényeit.

 
   
 

Mert aki egy kicsit is vágyik a gondos kivitelezésre, annak mentsvárak hiányában hamar elege lesz az Opel-egyenszószból. A részletek kidolgozására ugyanis Rüsselsheimben kevéssé ügyelnek. Lötyögő, bizonytalanul kattanó bajuszkapcsolók, nyeklő-nyakló üléstávolság-állító karok, kellemetlen tapintású kormány és váltógomb, valamint a Peugeot/Citroen autókkal az utolsó helyért évek óta holtversenyben küzdő pocsék váltó rombolja a minőségbe vetett hitet - már az első métereken. Különösen ez utóbbi roppantul bosszantó, hiszen időközben például a GM-technológiát, vele pedig a váltószerkezeteket is átvevő Daewoo annyit tökéletesített a kapcsoláson, hogy autóinak váltói legalább elfogadhatónak mondhatók.

De az Opel ragaszkodik a pontatlanul megvezetett, csak a kar elmozdításának legutolsó tizedmilliméterein a fokozatba végre bekattanni - mit bekattanni, beszorulni - hajlandó váltókarhoz, amellyel bármelyik fokozatban úgy kavarhatunk, mint a sűrű bableveskondérban a fakanállal.

 
   
   

A helyzetet rontja a hosszan fogni kezdő, majd hirtelen összezáródó, negyedméteres pedálúttal működő kuplung és a gatyagumi-lazaságú motorfelfüggesztés. Mindennek tetejébe jön még a gázpedál lenyomására nehezen felpörgő, majd a taposás megszűnte után alapjáratra csak hosszas gondolkodás után, lépésekben visszatérő motorfordulat.

Az Opel-fahrer (és ebbe beletartozik a tesztelt 1,6-os Vectra vezetője is) fogcsikorgatva küzd a laza mechanikával és a fafejű elektronikával. Lenyomja a gázt, megvárja, hogy felpörögjön a motor, csúsztatná a kuplungot, de az egy óvatlan pillanatban egyszercsak megtapad, a motor epilepsziás rángatózásba kezd a kocsi orrában, gyorsítás, gázelvétel és kuplung, jön a kettes, küzdelem a váltóval (beveszi-e, vagy ismerje el a vereséget, és jöjjön inkább a hármas?), mire a kondér aljáról felkaparja a sűrűjét, végre megvan a béla, kuplung fel, ekkor konstatálja, hogy még mindig ötezres fordulaton pörgő motor bőgve rántaná tovább a kasztnit.

 
   
 

De amaz nyers tömegét bevetve ellenáll a gyorsításnak, a főtengely megadja magát az erőszaknak, lelassítja pörgését, mire a laza motortartó bakokon újabb rángatózásba kezd a blokk - és ez így megy tovább az ötösig. A pörgési hajlam mellékkörülményeként visszafelé simább a váltás, hiszen a vezérlőelektronika megoldja helyettünk a gázfröccsöt.

E sok hiba együttese a spórolásnak tudható be. A kelletlenül felszökő illetve lenyugvó motorfordulat persze a durvuló emissziós normák teljesítése miatt kell. A zöld mezők és őserdők oltalmában alapvetően el is fogadnánk ezt a működést, de valahogy a japánok, az angolok, az olaszok, a németek mégis képesek olyan D3-as, D4-es normának megfelelő motorokat előállítani, amelyek hellyel-közzel, csekély késedelemmel azért követik a gázpedál utasításait.

 
   
   

A pontatlan váltóbotot talán szerencsésebb lenne igényesebb, merevebb, több ponton megvezetett rudazattal összekapcsolni a szerkezettel, a laza motorfelfüggesztés helyett pedig lehetne feszesebb bakokat is alkalmazni, ha a motor saját rezgéskultúrája megengedné, valamint a zajcsillapítást és a karosszériastruktúrát valamivel tovább terveznék és igényesebben kiviteleznék.

A kétvezértengelyes, bő száz lóerős, hengerenként négyszelepes ECOTEC-motor kis mérete ellenére derekasan mozgatja a kocsit. Sportautónak persze nem mondható a Vectra 1.6 16V, de soha nem érezni lomhának. Mint minden ECOTEC, ez is fogyasztja a motorolajat rendesen, ami a mostanában bevezetett, kisebb nyomású dugattyúgyűrűknek tudható be.

 
   
 

Mivel a motorok kopásának a 90 százaléka hideg állapotban, akkor következik be, amikor még nincs homogén olajfilm-réteg az alkatrészek között, az autós pedig általában éppen csikorgó, fagyos reggeleken nem képes odafigyelni a kezdeti öt percben a kíméletes használatra, mert éppen munkába rohan, a tervezők defenzívába vonultak és manapság inkább a gyűrűket készítik puhábbra, így hidegen is kisebb a kopás, melegen pedig csökken a motor belső súrlódása.

Amit az autós ebből érez: a Vectrának két olajcsere között egyszer-egyszer illik ránézni a nívópálcájára, viszont benzint meglepően keveset kell tankolnia. Városban tartható a kilences átlag, országúton pedig hat egész néhány tized a fogyasztás épeszű tempó mellett - bár ez a bakancs méretétől is függ.

 
   
   

Ha a hajtáslánc sajátos viselkedéséhez egyszer már sikerült hozzáidomulnunk, felfedezhetjük, hogy a futómű stabil és kezes. Nyoma sincs benne a régi Opelekre jellmező imbolygásnak. A Vectra városban kulturáltan veszi a budapesti kátyúk gyomrozásait, országúton pedig még egy Nissan 200SX után sem tűnik túl lazának a felfüggesztés. Mi több, a kormányzás elég pontos.

Sajnos a kormánymagasság-állítást csak utólag, egy modelfrissítés során vezették be a Vectránál, ezért az a rég elavult és használhatatlan amerikai sémát követi. Nem a kormányoszlop magasságát lehet módosítani, hanem tőben, a volán alatt van egy csukló, így lényegében változatlan magasságban, csak alapos szögkorrekciókat hajthatunk végre a karimán.

 
   
 

Sajnos nagyok az ugrások az egyes fokozatok között, ezért lényegében egyetlenegy, majdnem jó állása van. Kihúzni-betolni - miként a legtöbb középkategóriás autóban - pedig nem lehet, így viszont a kormány zavaróan közel van a műszerfalhoz, különösen, hogy a váltóbotot meg idegesítően hátra helyezték.

A a Vectra B legszomorúbb tulajdonsága azonban, hogy gyorsan megöregedett. Térkínálatban, futóműben, zajkultúrában, szolgáltatásokban, belső kiviteli minőségben a nyakára mászott, néhány ponton pedig már le is nyomta a mostani Astra. Talán csak presztízse menti meg attól, hogy eladhatatlanná váljon.

 
   
   Vectra C

Hónapokon belül azonban megérkezik a vektorgrafikás stílusú karosszériájával friss színt hozó Vectra C, amelyet már hatalmas belső térrel, a legújabb komfortigények szerint felszerelt belsővel és - remélhetőleg - korszerűbb kivitelű hajtáslánccal szerelnek majd. Azt a kis időt pedig egy Asconában is kihúzza az ember.

Opel Vectra 1.6 16V Elegance

Száraz tömeg: 1215 kg
Megengedett összes tömeg: 1785 kg Hengerűrtartalom: 1598 cm3
Teljesítmény: 101 LE
Nyomaték: 150 Nm
Hosszúság, szélesség, magasság: 4495, 1710, 1420 mm
Csomagtér: 500/790 l
Végsebesség: 193 km/h
Gyorsulás 0-100 km/h-ra: 12,5 s
Üzemanyagtartály: 60 l
Tesztfogyasztás: 7,8 l/100 km
Ára: 5 467 900 Ft

Tisztelt Szerkesztőség!

Azért ragadtam billentyűzetet, mert felháborítónak tartom, hogy egy ilyen színvonalas oldal, mint az Önöké, leközöl egy olyan cikket, mint amilyen a mostani Vectráról szóló. Az Indexes Opel Topic alapítójaként, kötelességem lenne, hogy felszólaljak ez ellen, de mégis megpróbálok márkafüggetlen, objektív véleményt írni a cikkről, és megfogalmazni aggályaimat.

Nem tudom, hogy a cikk írójának volt-e tapasztalata az említett autókkal, de ha teljesen erkölcsi alapon, korrektül végigpróbalta az összes megemlített autót, akkor valószínűleg fanatikus Opel utáló. A cikk nélkülöz minden objektivitást, tényeket, szárazon csak az író érzelmeiről szól, nem az autóról. Ha egy ember eleve undorral száll be egy autóba, akkor nem is lehet róla objektívan nyilatkozni.

Mivel szinte az osszes letezo Opel markat kiprobaltam, es a 3. Opelemet birtokolom, (koztuk Vectrat is), azt hiszem elmondhatom, hogy van tapasztalatom az Opelekkel, es allithatom, hogy a cikkben abszolut hamis a legtobb megallapitas - amennyiben nem egy roncsot probalt az illeto -, es sajnos kimondottan fals dolgokat is kozol. Peldanak felhoznam, azt a kijelentest, hogy: "valamint a Peugeot/Citroen autókkal az utolsó helyért évek óta holtversenyben küzdő pocsék váltó". Na most ehhez azt szeretném hozzáfűzni, hogy például egy Peugeot 307 bőven megvéri precizitásban az említett Opel márkát a váltó precizitásában, egy lapon sem lehet emliteni a kettőt. Bár a tisztelt kolléga, úgy gondolja, hogy holtversenyben vannak az utolsó helyért. Nekem egyébként még nem voltak váltási problémáim az Opeljeimmel, de tény, hogy egy 307-es lényegesen precízebb. Nem szeretnem tételesen felsorolni, azt, amivel nem értek, nem értünk egyet, de azt hiszem, hogy elég komolytalan a cikk, és ez nem méltó az oldal jó hírnevéhez!

Én nem akarok különösebbképpen a Vectra védelmébe kelni, mert szerintem sem lett a legjobb összhatású konstrukció - annak ellenére, hogy pl. az A Vectra az eladási listákat magasan vezette a kategoriájában anno. Tény, hogy a - szerintem nagyon szép - autó első ránézésre valamivel komolyabbnak néz ki, mint amilyen, és több műszaki tartalmat is sugall, de azért ennyire nem kellene porig alázni, teljesen versenyképes a kategóriatársaival (főleg ha az árát is figyelembe vesszük). Ezt a cikket akármilyen típusra rá lehetett volna húzni, nem lenne feltűnő, ha kicserélnénk a neveket és a képeket.

Tehát nem a Vectra teszttel (ha egyáltalan volt ilyen, mert pl. gyári képek vannak a cikkben!) van a problémám, hanem az objektivitással, azzal, hogy hamis állítasok hangzanak el, és azzal, hogy egy ilyen hulladék cikk kikerülhetett a kedvenc autós portálomra.

Kérem, ha lehetőségük van, változtassanak a cikken, mert - nem csak Opeles körökben - komoly presztízsveszteséget könyvelhetnek el, mivel már többen jelezték felháborodásukat az üggyel kapcsolatban.

Tisztelettel,
Pócza Zoltán és az Opel topicból:
Astra AGR, Mantona, Tigra16, Gege, Bau, SuperWoofer, c25xe, és még sokan mások.

Tisztelt Szerkesztőség! Régi olvasója vagyok lapuknak, és el kell, hogy mondjam nagyon színvonalas cikkeket lehet olvasni az Önök által szerkesztett oldalakon. A mai nap az Opel Vectra-val kapcsolatos ?Egy menő unalom? című cikkükre szeretnék reagálni.

Bevezetésként elmondanám, hogy 1,5 éve vagyok tulajdonosa egy 2.5 V6-os Opel Vectra-nak, valamint a munkahelyem okán nap mint nap vezetek a cikkben elemzett Opel Vectra 1.6 16V- t.

A cikk első elolvasását követően röviden megfogalmazva az azonnali benyomásom az volt, hogy az valójában nem erről a típusról szólt, hanem helyette egy általánosan ? helyenként a szaklap kritériumaitól messze álló, szépirodalmi motívumokat sem mellőző nyelvezetben - megfogalmazott becsmérlő vélemény került leírásra, melyet a típusjelzés megváltoztatásával elvileg bármilyen autóra le lehetett volna írni. Tehát véleményem szerint a cikk csak kevés helyen beszélt konkrétan a Vectra-ról, viszont annál több helyen említett olyan véleményeket, amelyek igazak lehetnek a Vectra bármely kategóriatársára.

Akkor a teljesség igénye nélkül lássuk részletesen a cikket:

"Lankadó figyelem az első sorban, leragadó szemhéjak hátrább, a távoli sarkokból halk horkolás - hát igen, szerencsétlen Vectra nem éppen az az adrenalin-bajnok, maguk a rüsselsheimiek is amolyan nyugis, se hús, se hal utazóautónak szánták. Noha van belőle jól motorizált kivitel is, ennél a második sorozatnál a cég éppen csak érintette az olyan figyelemfelkeltő variánsokat, mint az előző szériánál volt a Vectra Turbo - ennek megfelelőjét a mostani Vectránál i500-nak hívják és 195 lóerős."

A fenti bekezdés első mondata nagyszerű bevezetésként szolgálhat egy tájleíró vers esetében, kevésbé hatásos egy autóteszt objektív leírásához. A második mondat véleményem szerint önmagának mond ellent, hiszen az Opel gyár nemhogy csak ?érintette? a korábbi ?figyelemfelkeltő variánsokat?, mint a Vectra Turbo, hanem pontosan a az i500-al megalkotta annak utódját, de legalábbis kiegészítő termékét. Bár az i500 teljesítményadatai bizonyos pontokon alul maradnak az ?elődhöz? képest, azonban az általam olvasott tesztek alapján úgy tűnik, hogy más pontokon éppen hogy felülmúlják azt (pl. futómű, belső kialakítás stb.). Mindazonáltal nem gondolnám, hogy egy típus csúcsmodelljének teljesítményben történő nem szignifikáns visszaesése önmagában bármilyen következtetéseket engedne levonni magából. Megjegyezném, hogy a teljesítménycsökkentés ? a biztonság előtérbe helyezése okán - szinte az összes európai márkára igaz, mely kiemelten jelentkezett a 80-as és a 90-es években gyártott személygépkocsik között. Tehát ehhez képest a Vectra valamelyest úgy tűnik, hogy felülmúlta az átlagot.

"Máskülönben a kasztnit azzal az íves baltával faragták, amit a tervezők a kilencvenes évek közepe táján fedeztek fel a sublót mélyén. Kissé domború oldal- és hátfalak, néhány bátortalan él, minden irányban lejtős ablakok és csapnivaló helykihasználás - ezt sikerült néhány öles csapással létrehozniuk."

A szerző ezen megállapításait kifejezetten általánosítottan teszi meg. A 90-es évek karosszéria tervezési technikáját mutatja be a Vectra-n keresztül, miközben az "íves baltával faragták" valamint a "sublót" kifejezésekkel cinikusan a karosszéria tervezés általános tendenciáját becsmérli. Meglátásom, hogy a cikk ezen pontja kizárólag az író személyes véleményét tartalmazza az előbb említett tendenciával kapcsolatban, mit sajnálatos módon egy konkrét autó tesztjében fogalmazott meg.

Az autók külső megnyilvánulását véleményem szerint kizárólag a kategóriatársak összehasonlításával lehet megtenni. Ennek megfelelően a '95-től gyártott B Vectra-t a '96-ban ráncfelvarráson átesett Ford Mondeo-val, a ?92- től gyártott Citroen Xantia-val (esetleg a 97-től gyártott Xsara-val), a ?94-től gyártott Audi A4-el, a ?95-től gyártott Fiat Brava-val, a 95-től gyártott Renault Mégane- val vagy a Volkswagen Ventoval stb. kellene összehasonlítani. Többek véleménye, hogy ezen autók között esztétikailag, ha nem is az első helyen áll, de mindenféleképpen az élmezőnybe tartozik a Vectra (pl. ha ennyire rossz minőségű B Vectra-ról lenne szó, akkor mit lehet mondani a Mondeo-ról vagy a Citroenekről stb.). Bár ez már csak saját szubjektív vélemény, de a B Vectra a japán márkákkal is felveszi a versenyt, pláne ha a belső kidolgozást vesszük szemügyre.

"A végeredmény nem néz ki rosszul, bár tagadhatatlanul elszállt már fölötte az idő vasfoga. A térkínálat egyébként szakít az Opel általános filozófiájával, amely alapvetően a külső méretekhez képest tágas belső térre, kis fogyasztásra, praktikus csomagtartóra, kedvező árra, könnyű szerelhetőségre és feltűnést kerülő, de a trendeket naprakészen követő formatervre épül. Ezek a fenti jellemzők egyébként a legtöbb vásárlónál bőven elegendőek is ahhoz, hogy Opelt vegyenek."
Gondolom senki számára nem meglepő, hogy egy 7 éves konstrukció felett mára már ?elszállt az idő vasfoga?. Érthetetlen, hogy térkínálatra vonatkozó általános filozófiának mi köze lehet a kis fogyasztáshoz, kedvező árhoz stb-hez. Ráadásul minden ezen felsorolt elemektől a cikk írója szerint az Opel szakított. Eddigi tapasztalataim alapján bátran elmondhatom, hogy a kategóriatársaknak megfelelő az Opel belső térkihasználtsága (sőt az A Vectra- hoz képest jelentősen nőtt a hátul utazók lábhelye), az ár azt gondolnám, hogy kategóriájában önmagáért beszél, míg a fent felsorolt versenytársakhoz képest nem látom, hogy pontosan milyen többlet képességet jelent a "praktikus csomagtartó" kifejezés.

"Hiába a rengeteg napvilágra kerülő vásárlói panasz, visszahívási akció és fogyasztóvédelmi eljárás a márka típusai ellen, ők inkább ki se próbálnak más autót, hanem körömszakadtukig ragaszkodnak a körbe zárt villámhoz - dacosságuk a hajdani skodásokét és ladásokét idézi."

Akkor lehet, hogy mégiscsak van a háttérben valami? Egy 1.6- os alapmodell esetében véleményem szerint kevésbé a márkahűség, inkább az ár/érték arány határozza meg a vételi szándékot, és az eladási adatok azt bizonyítják, hogy annyira azért nem volt rossz ez az arány a B Vectra-nál. Így azt gondolnám, hogy az emberek alapvető racionalitását kérdőjelezi meg az író azzal, hogy ragaszkodásnak nevezi az B Vectra tulajdonosok gépkocsi vásárlását. Tehát két eshetőség állhat fenn. Az egyik alapján ténylegesen irracionális a vásárlók döntése, és így igaza van a cikk írójának. Ebben az esetben az Opel gyár jól döntött a B Vectra bevezetésével, hiszen sikerült megnyernie annyi ?irracionális? fogyasztót, amennyi épp elég volt ahhoz, hogy az eladási statisztikák élmezőnyében maradjon, azaz a vásárlóknak épp olyan autóra volt szükségük, ami sajnálatos módon a cikk írójának nem imponált. A másik eset, hogy a vásárlók mégiscsak racionálisan döntöttek.

Megjegyzem, hogy bátor dolog párhuzamot vonni a skodás és ladás dacosság, valamint a B Vectra vásárlás között. Azt az aprócska különbséget nem szabad elfelejteni, hogy a skodás és ladás időkben a vásárlók kénytelenek voltak dacoskodni ezen típusok mellett, hiszen számukra alternatívaként a Trabanton és a Wartburgon kívül nem igazán jöhetett számításba más, míg a B Vectra helyett millió más típus mellett is dönthettek volna a vásárlók, de mégsem tették.

"A '95 nyarán bemutatott Vectra B-széria ráadásul a teljes paletta hosszában erős motorokat, mi több, meglehetősen derekas futóművet is kapott - így akár céges autóként, akár saját zsebből is jutott valaki hozzá, mindig volt mivel elaltatnia ébredező igényeit.
Mert aki egy kicsit is vágyik a gondos kivitelezésre, annak mentsvárak hiányában hamar elege lesz az Opel- egyenszószból. A részletek kidolgozására ugyanis Rüsselsheimben kevéssé ügyelnek. Lötyögő, bizonytalanul kattanó bajuszkapcsolók, nyeklő-nyakló üléstávolság-állító karok, kellemetlen tapintású kormány és váltógomb, valamint a Peugeot/Citroen autókkal az utolsó helyért évek óta holtversenyben küzdő pocsék váltó rombolja a minőségbe vetett hitet - már az első métereken. Különösen ez utóbbi roppantul bosszantó, hiszen időközben például a GM- technológiát, vele pedig a váltószerkezeteket is átvevő Daewoo annyit tökéletesített a kapcsoláson, hogy autóinak váltói legalább elfogadhatónak mondhatók. ?
Kérdésként merülhet föl, hogy ha egy erős motorral, derekas futóművel ellátott autóról van szó, akkor az mért csak arra elegendő, hogy elaltassa az ébredező igényeket. Ezt az ellentétet úgy tűnik, hogy az író kizárólag a későbbiekben hosszan fejtegetett váltó bemutatással próbálja megmagyarázni. A belső kidolgozás véleményezésekor ugyancsak előnyösnek tartottam volna, ha a versenytársakkal hasonlítja össze az író az Opelt. Valahogy a cikk megfeledkezik arról az Opel tulajdonságról, ami az általam használt A valamint B Vectra-k esetében is megmutatkozik, miszerint valahogy tetemes km használat után sem kezd el belül zörögni az autó radikálisan. Összehasonlítva a japán márkákkal, ahol szinte egytől egyig (kiemelten a Hondát) az összes belső alkatrész 3-4 év elteltével, átlagos használat mellet is meglazul és zörög, azt gondolnám, hogy ez nem egy olyan tulajdonság, melyet egy ilyen tesztben nem kellene megemlíteni.

A váltó nehézkes használata tapasztalataim szerint is tényleges hibája a Vectra-nak. Tehát egy olyan hiba, amelyet az író jogosan állíthat. Természetesen ezt meg is teszi, hiszen szinte ez az egyetlen olyan részlet melyet mélyebben kifejt olyannyira, hogy a cikk fele valójában arról szól, hogy mennyire nehéz váltani az Opel-el. A menettulajdonságok egyéb hibáival valahogy nekem még nem sikerült találkoznom eddig vezetett B Vectra-knál, így nem tudom mire alapozza az író a motortartó bakon rázkódó blokk stb. tényeket. Természetesen javaslatokat is találunk a cikkben arra vonatkozólag, hogy miként lehetne javítani a váltó hibáit:

"A pontatlan váltóbotot talán szerencsésebb lenne igényesebb, merevebb, több ponton megvezetett rudazattal összekapcsolni a szerkezettel?

Elképzelhető, hogy az újságcikk írója pályát tévesztett, hiszen az Opel gyár váltó-fejlesztési osztályán ezek alapján nagyobb sikereket érhetett volna el, kiszorítva onnan a tervezésre képtelen jelenlegi fejlesztőmérnököket.

Összegezve a fent elmondottakat, a cikk egy olyan vevők által sikeresnek tartott autót próbál feltehetően egy nagyobb kategóriás 2002-es évjáratú személygépkocsi(k)hoz hasonlítani, mely jelenleg már 7 éves fejlesztés. Mindezt az összehasonlítást olyan becsmérlő ismérvekkel teszi, melyek a váltó bemutatásán kívül semmiféle konkrétumot nem tartalmaznak, és így bármilyen típus negatív leírását jelenthetnék pusztán a számítógépes szövegszerkesztésben jól ismert copy-paste eljárás alkalmazásával. Nem egyértelmű továbbá, hogy a cikk írója pontosan melyik Vectra-ra is gondol, hiszen a cikk elején még a jól sikerült A Vectra-ról (Turbo) olvashatunk, míg a végén már ezen A Vectra sem megfelelő az írónak, hiszen azt javasolja, hogy az új Vectra bevezetését egy Ascona-ban várjuk meg. Úgy gondolnám, hogy ezen hiba a fent bemutatott szakmai felkészületlenség mellett az újságírói képességeket is megkérdőjelezi, hiszen így a cikk nem tekinthető egy konzekvens egésznek.

Remélem az oldal jövőbeni objektivitását szem előtt tartva, észrevételeim hasznosnak nyilvánulnak, és talán levelemmel is megerősíthetem azt a tényt, hogy oldalukat többségében olyan emberek olvassák akik valamelyest érdeklődnek az autós világ iránt, és így egy ilyen semmit mondó, mindamellett egy sikeres márkát veszélyesen becsmérlő cikk az olvasók szemében felhígítja a teljes oldal szakmai megítélését.

Tisztelettel:
c25xe

Sziasztok !

Ez egy baromi jó cikk, minden mondata igaz. Lehet, hogy imitt - amott lehetne keményebben is fogalmazni, de legközelebb is jó volna (?) teszt autót kapni az Opeléktől. Ti jobban tudjátok, mint én, hogy voltak olyan pletykák, melyek szerint a Vectra akkorát bukott, hogy a közeljövőben megjelenő utódnak másik nevet akartak választani, hogy bizonyítsák a világnak ennek a szép, új, jó autónak semmi köze ahhoz a másikhoz. Ezek szerint a gyár véleménye közelebb állt a cikkírójáéhoz, mint a topic fan-jaihoz. Vagy valamit rosszul értek ?

Guttmann István
a topicokban netudGI :)

Címkék:


h i r d e t é s

Totalcar áruház

kerékcsapágy készlet
OPEL CORSA 1.3 CDTI Dobozos 2006-2013
14034 Ft
hengerfejcsavar készlet
OPEL ANTARA 2.4 LPG zárt terepjáró 2008-2013
5684 Ft
tömítés, olajbeöntő nyílás
OPEL KADETT 1.4 S Kabrió 1990-1993
244 Ft
További termékek »

Totalcar Magazine

This is how you fool your Merc
All you need is duct tape and a can of soda. And a large portion of stupidity.