Harmatsúlyú mérkőzés

Teszt: Volvo S40 1,6 első-második generáció összehasonlítás

2005. július 18., hétfő 03:22
Tényleg nagyobb a kisebb? Lehet újszerű a megszokott? Valóban drágább az olcsóbb? Tud utódlásról gondoskodni a kasztrált? Páros tesztünkön paradoxonok vártak feloldásra.

Lehet bármilyen jó felépítésű, gyors és technikás egy apró termetű ökölvívó, szinte mindig félházas előmérkőzésekre kárhoztatik. Ünneplés és az összes reflektor a nehézsúlyúaknak jár. Hasonlóképpen: a Volvo két S40 szériából való belépőmodellje egyenrangú felek tanulságos, de enyhén érdektelen hangulatú csatáját biztosítja. Persze csak a prémiumszegmens elvárásaihoz képest.

Tényleg nagyobb a kisebb?

Manapság egy modellváltás során általában jókora növekedést tapasztalhatunk; kivéve az új S40-est. A döntés indoklását biztosan megsemmisítették, vagy 99 évre titkosították - így történt, kész, ép ésszel úgysem lehet felfogni. Az új 40-est hősiesen kivárók mindenesetre nagy arculcsapásnak érezhették, hogy a várva várt autó tömzsi, erősen lekerekített megjelenése miatt nemcsak kisebbnek mutatja magát, de valóban az is.


A gyár a hosszbeli zsugorodást elkendőzve a tengelytáv, a magasság és a szélesség növekedésére fókuszál. Részben igazuk van: a fülkeméret nem kisebb, mint a kategória átlaga. 10-20 centivel hosszabb személyautókban is pont úgy harcolnak az első helyekért, mint esetünkben. A nagyobb autó viszont hatékony marketingeszköz imázsunk erősítésére.

A nép ítél a kifutott modellről:

1,6 literes alapmotoros példány, elégedett tulajjal: Megfizethető luxus
1,8-as, 1998-ból: Svéd úriember
Kétliteres, csapatós: Ohne kompromisszum! Ja, ja, ja!!!!
T4-es, egy jó turbó: Szürke villám!
Végül egy dízel: Alamuszi nyuszi az országúton nagyot ugrik

Sokakat kevésbé érdekel, hogy mögöttük kuporognak az utasok, ha egyszer olyan szép hosszú az autó motorháza. Nos, ők nem vesznek új S40-est - ennyire tömpe orral csak a védekezésre keveset adó bokszolók rendelkeznek. A klasszik ebből a szempontból nézve jobb eséllyel lépett a porondra.

Egymás után vezetve őket, két tapasztalat: 1. az újnak kisebb a sofőrülés lábtere (jókora lábtámasz lop el belőle); 2. a réginek tágasabb ülései vannak. A hátsó lábtér a majd' 8 centis tengelytáv-növelés ellenére látszólag semmivel sem kecsegtetőbb. Az viszont tény, hogy négy átlagos méretű felnőtt mindkettőben kényelmesen elhelyezhető. Lehetőleg személyes, mindig maguknál tartott holmik nélkül. Botrányos, hogy az ajtón lévő oldalzsebbe egy cigarettásdoboznál nagyobb tárgy nem fér be; a kesztyűtartót jórészt elfoglalja a kezelési kézikönyv; és a többi üreget is megtöltik a zsebeimben tárolt tárgyak.


Autóstérképet a középkonzol és az ülés között tudunk magunkkal szállítani - ha ezzel ösztönöznek a navigációs rendszer megrendelésére, jó utat választottak. A csomagtartó mérete a második generációnál 14 %-kal, 404 literre csökkent.ez nem kevés. Viszont alaposan gondoljuk meg egy terjedelmes tárgy saját házhozszállítását: a lépcsőshátú kivitel és a rövid hátsó túlnyúlás párosítása csak szűk bejáratot eredményezhet. Az újnál a belmagasság is korlátozott; a magas perem mindkettőnél erőteljes vállizmokat feltételez.

Konklúzió: győzködhet az ellenkezőjéről a kereskedő, a szemünk nem csal meg, ha kisebbnek látjuk az új S40-est. Szélesebb, magasabb és nagyobb a tengelytáv, de a vaskos védelmi rendszer fel is emészti ezt. Kár volt spórolni a centiken.


Mint a nagyokon

Lehet újszerű a megszokott?

A Volvo legkisebb modelljei korábban messze kilógtak a márkaarculatból. Mintha a gyár maga is el akart volna határolódni a kínos ténytől, hogy a dúsgazdagok igényes kiszolgálása mellett a középosztálynak is vet koncot. Ennek a tendenciának vége: a kisvolvó bátyjai mellett tökugyanolyan, de még növésben lévő öcsnek látszik. Ez jó, mert az ilyet vásárló is a Volvo-társadalom egyenjogú tagjának tarthatja magát.

Ez rossz, mert az új S40-es szellemi elődei '98-ban ( S80) és 2000-ben ( S60) léptek színre. Vagyis mára már erősen veszítettek újszerűségükből. Biztosan sokan vannak, akiknek megfelel, ha nagyjából arányosan kisebb egy márka összes típusa - én a finnyás ellentáborba tartozom.


Szerencsére ez már a múlt

Természetesen elődjéhez hasonlítva az új S40 látványos fejlődésen esett keresztül. A korábbi modellről leoperálva a hűtőrácsot nyugodtan odavethetnénk a japán-német-francia tucatautók közé, a kutya el nem hinné, hogy Volvo. Jellegtelen lámpatestek, ásításra ingerlő vonalvezetés. A beltérbe átvettek pár részletet (középkonzol, műszeregység) nagyobb testvéreiből, de attól még megerőltető lenne több sort írni róla. Az új viszont modern, egyesek szerint túlságosan is.


Az egynegyed hengernyi alakú, vízilóhátat formázó közép- vagy sötétszürke műszerfal olyannyira nélkülözi a báj vagy a kecs morzsányi mennyiségét, hogy súlyosan csökkentheti a libidót. Biztos vagyok, hogy Amerikában súlyos kártérítéseket fog kifizetni e jogcímen a Volvo. Az ajtókárpitok puhasága és hajlatai szerencsére részben ellensúlyozzák a nemi vágy lappadását. A középkonzol tetszik, de nem annyira, hogy ne vegyem észre öncélúságát. Tágas polc fért volna a helyére. A külső viszont nagyon is Volvós: nem feladat egy hatéves számára sem, hogy azonosítsa.

Szubjektív ítélet: személy szerint a régi jobban tetszik, de az új lámpáival.

Valóban olcsóbb a drágább?

A belépőmodell azért az, mert a legvacakabb motort összehozzák a legpuritánabb felszereltséggel. Utóbbi miatt kárhoztatni a Volvót kár lenne, hiszen klíma, csomó légzsák, villanyablakok, ABS nélkül régóta nem kapni egyetlen változatát sem. A két 1,6-os motor miatt viszont most megkapják a magukét.


Az első szériába a Renault szállította a 109 lóerős négyhengerest. Ami egészen biztatóan mozgathat egy Cliót, és valószínűleg a Mégane-ban (1155 kg) sem vall szégyent. De itt küszködik és nyög. A 13 mázsás üres tömeget kétezerre pörgetve mozdítja meg, alatta jó eséllyel lefullad. Ha lomhán viselkedik indulásnál, egyenesen lajhár a középtartományban. Guruljunk, mondjuk negyvennel harmadikban, és próbálkozzunk a meglóduló kocsisorral párhuzamosan erőteljes gyorsítással. Nem fog sikerülni: kínos lassúsággal emelkedik a fordulatmérő mutatója, 800-1000 köbcentis kisautók vágnak elénk türelmetlenül. Még háromezernél is csak a szívóhang erősödik, talán 500-zal feljebb mutat először életjelet.


Most, nyáron a legkínosabb: a kicsi, klíma nélküli, letekert ablakú járművekkel közlekedők jól látják-hallják, hogy a magunkra erőltetett hanyag arckifejezés csak álarc, miközben bömbölő motorral próbálunk a sarkukban maradni. Autópályán jobb a helyzet, mivel száznál már háromezret forog direkt fokozatban. És ez egy fordulatszáméhes motor, így mondjuk 140-ről 180-ra kimondottan jól gyorsul.

Saját órája szerint sem sebesebb 195-nél, de legalább nem kell órákig padlógázzal menni, hogy elérje. A magas fordulatot bőven köríti motorhang. A legrosszabb négyezer körül, akkor kimondottan ordít. Alatta-felette kevésbé, de sosem fogunk megfeledkezni róla. Átlagfogyasztása 8,3 liter körül alakult, ebből fele volt az autópálya, ahol a megengedett tempón autózva eszik ennyit.


Észrevehették a problémát a fejlesztők, és az új S40-be más karakterű alapmotort választottak, vagyis találtak a Ford iszonyatos méretű raktáraiban. Ha utána megnyugodva hátradőltek, most jó nagyot szeretnék ordítani a fülükbe: elszúrtátok, amatőrök! Nem is értem, nem félnek attól, hogy dühös német nyugdíjasok fogják az első autobahnos szakaszuk után kamatostól visszakövetelni a pénzüket? Kis fordulaton sokkal jobb a Ford-származék, könnyen viszi a vaskos tömeget, feljebb viszont gyorsan elfogy a tudománya.

Ez is háromezren jár száznál, de ami az imént áldás volt, itt átok. Hangos és 130 felett olyan keservesen gyorsul, hogy az már a szenzorhibás S80-nal megélt kalandokat idézte. Műszere tanulsága szerint százkilencvennél feljebb felesleges volt skálázni az órát. Ez nem tűnik kevésnek, de javasoljuk, sietős kereskedelmi utazók alsó középkategóriás autóival ne nagyon keljenek versenyre. Nem ugyanazon, de hasonló útvonalon 8,1-es átlagot produkált az új S40-es.


Összefoglalva: a két alapmotor - más okból - szerencsétlen választás a súlyos kasznikhoz. Érdemes a használtpiacon a kicsivel drágább, de sokkal jobb közös nyomócsöves, 1,9-es dízelmotorra vagy a kétliteres Classic-ra vadászni. Utóbbit ráadásul (bőven extrázva) sokáig az egyhatos árában dobálták a vevők után. Az új S40-nél pedig még egyszerűbb a kérdés: a remek és takarékos 1,6D alig 300 ezerrel több, mint a szerény benzines. Ez egyszerűen nem különbség -- ha ezek után nem a dízelt választja, hamar rájön, miért drágább az olcsóbb.

Tud utódlásról gondoskodni a kasztrált?


A svéd személygépkocsi-gyártást a globalizáció átka sújtja. Csúnya konglomerátumok kebelezték be őket - homályos céllal. Piacot vásároltak? Vagy komoly befektetésnek szánták őket? Nehéz indulat nélkül véleményt alkotni. A Volvónál is kevés pénz jut a fejlesztésre, ezáltal késik a modellpaletta frissítése. Az első S40 kilenc évig készült, 1.000.034 példányban - félek, lett volna ez 12 esztendő is, ha csak annyi idő alatt sikerül eladni egymillió darabot. Az S80 nyolcadik évében jár; az S60 is öt múlt, utóbbinál még fel sem merült a frissítés.

Volvo S40

A fő vetélytársak ennyi idő alatt akár két új változattal is előálltak. Ennek ellenére a skandinávok szívósan küzdenek a fennmaradásért. Már a Ford-éra gyümölcse az XC90 - ami igazán meglepő, hogy a Yamahával együtt fejlesztett V8-ast is beletehették, valami öreg Ford-blokk helyett. És ugye az új S40-V50 páros, sőt, kupé-kabrió is hamarosan megjelenik . Nem kapkodtak ezzel sem: a C70 örökös nélkül tűnt el. Persze még mindig összehasonlíthatatlanul jobb a helyzet Göteborgban, mint Coventryben, a Jaguárnál. Ha van potens állatfaj, amit szándékosan, hímegyedeit egyesével kiherélve irtanak ki, arra a Jaguar a legjobb példa. Adja isten, hogy a Volvót elkerülje ez a sors.

Ami a négy témába nem fért

Futómű. Mindkét kis Volvónak jó a futóműve. Az új kellemesen feszes, a 6 centivel szélesebb nyomtávval kifejezetten sportos érzést kelt. Persze az úthibák is erőszakosabban tudatnak létükről - pedig ezen volt ballonosabb (195/65 a 205/60-nal szemben) gumi. A korábbi változaté lágyabb, ringatóbb, jobban passzol hazánk útjaira. Óvatosabban vágtat be vele az ember a kanyarba, de nem pattan el a bordákon. Mindkettőt szeretem - ha volna két S40-esem (apage, Satanas - dehogy 1,6i), tudnám, melyikkel hová induljak.

Vezetési komfort. Egyhatos S40-re csak ráerőszakolni lehetne. De mindkettőt jó vezetni. Az új direktebb, minden pontos és precíz. A váltó olyan rövid úton jár, hogy többször hittem, nincs még a helyén. Utálom a magasra emelt övvonalat, de itt olyan kényelmes a könyöklő, hogy megbocsátom neki. Azt, hogy anatómiai sajátosságaim miatt nem érem föl az ablakpárkányt. A műszerfal felső részét leszóltam, mert leszólnivaló - de elismerem, hogy gömbölydedsége miatt kevésbé sáncszerű, mint mondjuk ezen az S70-esen . Az első szériásból jobban kilátok, és ahhoz van drapp műszerborítás - engem ilyen dolgokkal le tudnak kötelezni. Még akkor is, ha erős napfényben kellemetlenül visszatükröződik a szélvédőn. A váltó lötyög, hosszú úton jár. A kartámaszhoz meg hosszú ujjú ruházat vagy könyökvédő kell, mert keskeny és a kárpit dörzsöl.

Volvo S40, V40 2000 Classic Volvo S40, V40 2000 Classic

A Totalcar értékelése:

Ezt az autót a Totalcar még nem értékelte.

Népítélet:

  • Kényelem
  • Teljesítmény
  • Megbízhatóság
  • Szerviztapasztalat
  • Fenntartási költség
  • Ennyire szerette

Volvo S40, V50 2004 Kinetic Volvo S40, V50 2004 Kinetic

A Totalcar értékelése:

Ezt az autót a Totalcar még nem értékelte.

Népítélet:

  • Kényelem
  • Teljesítmény
  • Megbízhatóság
  • Szerviztapasztalat
  • Fenntartási költség
  • Ennyire szerette

Címkék:

A Totalcar címlapjáról ajánljuk

Fillérekért osztják a családi Daciát

Fillérekért osztják a családi Daciát
A Lodgy, amelyben elég hely van hét embernek, ugyanannyiba kerül majd, mint egy Suzuki Swift.

Törésben verhetetlen

Úttalan utakon kószáltunk vele, és az összkerék­hajtást csak kíváncsiságból kapcsoltuk be. Volt még benne tartalék, csak a raklap hiányzott a platóról.

Gonoszabb lett a 7-es BMW

Csaknem a teljes motorválasztékot lecserélték, most már van háromturbós kivitel is.

Négyes BMW jön, már jövőre?

Nem pont olyan, ahogy korábban gondoltuk, de sportos lesz, és nem is nagy.

Meghalt a vétlen motoros

Előzött, pedig jött a motoros: a miskolci
férfi belehalt sérüléseibe.