Harmatsúlyú mérkőzés

2005.07.18. 03:22

Adatlap Volvo S40, V40 Classic - 2000

  • 1588 cm3-es,soros 4 hengeres benzines
  • 109 LE @ 5800 rpm
  • 145 Nm @ 4000 rpm
  • 5 seb. kézi
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    12.0 másodperc
  • Végsebesség:
    190 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    8.3 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    0.0 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    0.0 l/100km

Adatlap Volvo S40, V50 Kinetic - 2004

  • 1596 cm3-es,soros 4 hengeres benzines
  • 101 LE @ 6000 rpm
  • 150 Nm @ 4000 rpm
  • 5 seb. kézi
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    11.9 másodperc
  • Végsebesség:
    185 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    7.2 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    0.0 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    0.0 l/100km
Tényleg nagyobb a kisebb? Lehet újszerű a megszokott? Valóban drágább az olcsóbb? Tud utódlásról gondoskodni a kasztrált? Páros tesztünkön paradoxonok vártak feloldásra.

Lehet bármilyen jó felépítésű, gyors és technikás egy apró termetű ökölvívó, szinte mindig félházas előmérkőzésekre kárhoztatik. Ünneplés és az összes reflektor a nehézsúlyúaknak jár. Hasonlóképpen: a Volvo két S40 szériából való belépőmodellje egyenrangú felek tanulságos, de enyhén érdektelen hangulatú csatáját biztosítja. Persze csak a prémiumszegmens elvárásaihoz képest.

Tényleg nagyobb a kisebb?

Manapság egy modellváltás során általában jókora növekedést tapasztalhatunk; kivéve az új S40-est. A döntés indoklását biztosan megsemmisítették, vagy 99 évre titkosították - így történt, kész, ép ésszel úgysem lehet felfogni. Az új 40-est hősiesen kivárók mindenesetre nagy arculcsapásnak érezhették, hogy a várva várt autó tömzsi, erősen lekerekített megjelenése miatt nemcsak kisebbnek mutatja magát, de valóban az is.


A gyár a hosszbeli zsugorodást elkendőzve a tengelytáv, a magasság és a szélesség növekedésére fókuszál. Részben igazuk van: a fülkeméret nem kisebb, mint a kategória átlaga. 10-20 centivel hosszabb személyautókban is pont úgy harcolnak az első helyekért, mint esetünkben. A nagyobb autó viszont hatékony marketingeszköz imázsunk erősítésére.

A nép ítél a kifutott modellről:

1,6 literes alapmotoros példány, elégedett tulajjal: Megfizethető luxus
1,8-as, 1998-ból: Svéd úriember
Kétliteres, csapatós: Ohne kompromisszum! Ja, ja, ja!!!!
T4-es, egy jó turbó: Szürke villám!
Végül egy dízel: Alamuszi nyuszi az országúton nagyot ugrik

Sokakat kevésbé érdekel, hogy mögöttük kuporognak az utasok, ha egyszer olyan szép hosszú az autó motorháza. Nos, ők nem vesznek új S40-est - ennyire tömpe orral csak a védekezésre keveset adó bokszolók rendelkeznek. A klasszik ebből a szempontból nézve jobb eséllyel lépett a porondra.

Egymás után vezetve őket, két tapasztalat: 1. az újnak kisebb a sofőrülés lábtere (jókora lábtámasz lop el belőle); 2. a réginek tágasabb ülései vannak. A hátsó lábtér a majd' 8 centis tengelytáv-növelés ellenére látszólag semmivel sem kecsegtetőbb. Az viszont tény, hogy négy átlagos méretű felnőtt mindkettőben kényelmesen elhelyezhető. Lehetőleg személyes, mindig maguknál tartott holmik nélkül. Botrányos, hogy az ajtón lévő oldalzsebbe egy cigarettásdoboznál nagyobb tárgy nem fér be; a kesztyűtartót jórészt elfoglalja a kezelési kézikönyv; és a többi üreget is megtöltik a zsebeimben tárolt tárgyak.


Autóstérképet a középkonzol és az ülés között tudunk magunkkal szállítani - ha ezzel ösztönöznek a navigációs rendszer megrendelésére, jó utat választottak. A csomagtartó mérete a második generációnál 14 %-kal, 404 literre csökkent.ez nem kevés. Viszont alaposan gondoljuk meg egy terjedelmes tárgy saját házhozszállítását: a lépcsőshátú kivitel és a rövid hátsó túlnyúlás párosítása csak szűk bejáratot eredményezhet. Az újnál a belmagasság is korlátozott; a magas perem mindkettőnél erőteljes vállizmokat feltételez.

Konklúzió: győzködhet az ellenkezőjéről a kereskedő, a szemünk nem csal meg, ha kisebbnek látjuk az új S40-est. Szélesebb, magasabb és nagyobb a tengelytáv, de a vaskos védelmi rendszer fel is emészti ezt. Kár volt spórolni a centiken.


Mint a nagyokon

Lehet újszerű a megszokott?

A Volvo legkisebb modelljei korábban messze kilógtak a márkaarculatból. Mintha a gyár maga is el akart volna határolódni a kínos ténytől, hogy a dúsgazdagok igényes kiszolgálása mellett a középosztálynak is vet koncot. Ennek a tendenciának vége: a kisvolvó bátyjai mellett tökugyanolyan, de még növésben lévő öcsnek látszik. Ez jó, mert az ilyet vásárló is a Volvo-társadalom egyenjogú tagjának tarthatja magát.

Ez rossz, mert az új S40-es szellemi elődei '98-ban ( S80) és 2000-ben ( S60) léptek színre. Vagyis mára már erősen veszítettek újszerűségükből. Biztosan sokan vannak, akiknek megfelel, ha nagyjából arányosan kisebb egy márka összes típusa - én a finnyás ellentáborba tartozom.


Szerencsére ez már a múlt

Természetesen elődjéhez hasonlítva az új S40 látványos fejlődésen esett keresztül. A korábbi modellről leoperálva a hűtőrácsot nyugodtan odavethetnénk a japán-német-francia tucatautók közé, a kutya el nem hinné, hogy Volvo. Jellegtelen lámpatestek, ásításra ingerlő vonalvezetés. A beltérbe átvettek pár részletet (középkonzol, műszeregység) nagyobb testvéreiből, de attól még megerőltető lenne több sort írni róla. Az új viszont modern, egyesek szerint túlságosan is.


Az egynegyed hengernyi alakú, vízilóhátat formázó közép- vagy sötétszürke műszerfal olyannyira nélkülözi a báj vagy a kecs morzsányi mennyiségét, hogy súlyosan csökkentheti a libidót. Biztos vagyok, hogy Amerikában súlyos kártérítéseket fog kifizetni e jogcímen a Volvo. Az ajtókárpitok puhasága és hajlatai szerencsére részben ellensúlyozzák a nemi vágy lappadását. A középkonzol tetszik, de nem annyira, hogy ne vegyem észre öncélúságát. Tágas polc fért volna a helyére. A külső viszont nagyon is Volvós: nem feladat egy hatéves számára sem, hogy azonosítsa.

Szubjektív ítélet: személy szerint a régi jobban tetszik, de az új lámpáival.