2007.04.20. 08:10
Tágas öreg német batár a legfagyosabb hidegháború idejéből. Fa, bőr, plüss, króm, lágy rugók, erős motor, és egy büszke csillag az orron. Vezettem egy Heckflossét!

Aranybányára bukkantam. Egy dunántúli községben botlottam a kis veteránfelújító műhelyre és a csinos magángyűjteményre. A TotalCaron sorozatban mutatjuk be a gyűjtemény legjobb állapotú darabjait. Idén a tulajdonosok szándéka szerint szabadon látogatható tárlat nyílik a különleges autókból, motorokból, erről majd mindenképp hírt adunk! Addig is: köszönjük a lehetőséget az Old Chip és OldRent Kft.-nek!

A W111 kódjelű Mercedest 1959-től 1968-ig gyártották, szedán, kupé és kabrió karosszériával. A mi 230S jelzésű autónk '65-ös példány, az egyetlen modellfrissítés évéből származik, 41 107 példány készült belőle. A típusnak van egy kis magyar vonatkozása is; tervezése idején a Mercedesnél dolgozott Barényi Béla mérnök, aki főként azon agyalt, hogyan lehetne növelni az autók passzív biztonságát. A ponton-Mercin (W120) kikísérletezett gyűrődő zónát a W111 tervezésénél már tudatosan alakították ki, így ez lett a világ első tudományosan törő autója.

A bordó limuzin 42 éves és csaknem tökéletesen működik. Nem (csak) mert Mercedes, hanem mert kívül-belül szépen restaurálták. Túl van a veteránminősítésen is, hivatalos muzeális jármű, a magyar géppark okirattal, plakettel hitelesített ékköve. Gyönyörű a bordó fényezés, ragyognak a krómok, csillognak a lámpák, még a tyúkitató dísztárcsák is vakítóan verik vissza a napfényt. Nekem mégsem tetszik.

Egyes darabkái igen, például a hatalmas, súlyos többrészes lökhárítókat legszívesebben felcsavaroznám otthon polcnak a falra. Föléjük szerelném hangulatfénynek a hátsó lámpatesteket, a rendszámvilágítás csinos krómfészkébe pedig mehetne egy olvasó-spot. A büszke hűtőmaszk meg a krómcsillaggal mehetne mondjuk a kandalló elé szikrafogónak.

Mókás kamu, már-már versenyre kelhet a 407-es Peugeot ál-kipufogóvégével, netán a matricás gyorszáras tanksapkákkal a csillag alatti hűtősapka. Ami nem az. A krómozott álkupak ugyanis a gépháztetővel együtt nyílik. A Mercedes valamiért szégyellte, hogy önhordó karosszériás modern autójának orrcsúcsán már nem lehet vizet betölteni - hogy ezt miért kellett álcázni, alighanem a divattörténelem örök rejtélye marad. Mindenesetre aranyos.

A részletekkel tehát végülis nincs bajom, inkább a W111-es limuzin egésze nyomaszt. Túl drabális, minden szöge túl meredek, hiába hajlítgatták a gyárban szorgalmasan a nagy táblalemezeket szorgalmasan annak idején (egy sík lap nincs az autón, nézzék meg!), semmi kecsesség, finomság, báj a kasztniban. Sokkal nagyobbnak tűnik, mint amekkora. Méretei hivatalosan: 4875 x 1795 x 1500 mm, de ha első találkozásunk alkalmával valaki valamiért azt mondja, öt méternél hosszabb, elhiszem.

A W111-et a német Merci-rajongók csak Heckflosseként emlegetik. das Heck: far, die Flosse: uszony. Angolul ugyanez Fintail, ani szintén farokuszonyt jelent. A magyarok kevés halat esznek. Igaz fecskét se sokat, mégis inkább erről a madárról nevezték el az autós fecskefarkú Mercinek.

Mint egy tömzsi, kigyúrt, tagbaszakadt, megbízható, de egyszerű lelkű testőr. A kupé, a kabrió, az igen, értük folyik a nyálam rendesen, de a négyajtós változat nem elég szép. Még a típus névadó jellegzetessége, a hátsó uszony/szárny is esetlenke, a Mercedes nem merte átvenni a kortárs amerikai limuzinok hatalmas függőleges vezérsíkjait, de azért jelezni kívánta: ismeri, és ha késéssel is, követi a divatot. Ez lett belőle.

Belül sokkal kellemesebb. Már rögtön beszállás után kapunk egy minőséglöketet: az ajtók úgy csukódnak, mintha egy bank páncéltermét zárnánk magunkra. Elöl süppedős, epedarugós kanapén, egybepados ülésen terpeszkedhetünk, akár hárman is. Egy tekerentyűvel fokozatmentesen dönthető a háttámla, előre-hátra tologatható az egész. Így a vezető testalkata határozza meg a mellette ülők kényelmét - akinek ez nem tetszik, üljön bátran hátra. Ott se rossz; ha a széles kardánalagút fölé nem kerül utas, még lehajtható könyöklő is kerülhet középre.

A berendezés cseppet sem csicsás, mégis pazar. Fa, bőr, króm és puha szövet mindenütt. Gyönyörű, míves munka az ajtók és a szélvédő lakkozott fakeretezése, csodás az alul bőr-felül plüss ajtókárpit, elöl kihajtható kis térképzsebekkel, súlyos, masszív kilincsekkel, ablaklehúzókkal. A legszebb azonban a műszerfal.

Ez voltaképp sík lap, de minőségi anyagokból, gyönyörű mestermunkával kidolgozva. Varrott bőr a borítás alul-felül, benne széles krómcsíkkal leválasztott masszív lakkozott fa az alap. Ebbe került a műszeregység, egy korhű Blaupunkt rádió, klímakonzol, ablaktörlő, szívatókar, világítás, időóra. A gyújtáskapcsolót is iderakták, nem a kormányoszlopra. (Akár a mai Mercikben; szép dolog a hagyomány.) Vastag, zárható faajtó takarja a kesztyűtartón, ugyanilyen vastag deszka a hamutartó fedele.