Méregzsák of the year

Teszt: Toyota Yaris Sport

2001.09.05. 12:05
Jövőre már a Toyota is indít csapatot a Forma-1-ben. A mérnökök nem lazsáltak, maradék szabadidejükben sportosították legkisebb gyermeküket, a Yarist.

A legszembetűnőbb változások: könnyűfém felni, 15-ös kerekek, szoknyák elöl, hátul és körben, fekete, megduplázott légbeömlő, (na jó hűtőrács) ködvágófény, és vadulós színek. Mint egy kigyúrt kis tornászfiú - talán ezért képzeltem mindig a 11 éves Guczoghy Györgyöt magam elé, ahányszor csak az autóhoz közelítettem.

 
   
   

A kinézet persze vezetés közben nem igazán hozza lázba az embert, de nagyon finom kis érzés, amikor látod a meletted haladó Yarisos arcán az elismeréssel vegyes riadalmat: ilyen is lehet a cukorfalat? Az izmosítás nem csak optikai, az utastér is folyton eszembe akarja juttatni: nem egy Jariszocskában ülök, hanem talán egy Forma-1-es csapat kifutófiújának autójában. A kormány varrott bőr, a váltógomb alumíniumra hajaz, a műszerfal láttán pedig szó bennakad, lehellet megszegik.

 
   
   

Nem véletlenül rakták középtájra, annyira állatul néz ki, hogy ha szem előtt lennének állandóan ott időzne a tekintet. Kezdem elhinni, hogy ez a megoldás közelebb áll az emberi agy működéséhez: vezetés közben mintha egyszerűbb lenne egy picit jobbra le nézni az adatok leolvasásához.

A műszerek fehér alapúak, és bekapcsolt világításnál növelhetjük fényerejüket, igaz, ekkor már tényleg úgy tűnik, Mikrobi feje emelkedett ki a cockpit közepéből. Az ülések viszonylag jó oldaltartást adnak, bár én kicsit magasnak éreztem a helyzetüket. Becsatolt övvel abszolút megérkezik a Peugeot 205 GTI-érzés, ha mond ez még valakinek valamit. Én annak idején csak azért hívogattam fel az Expresszben meghirdetetteket, hogy vevőnek álcázva magam, egy próbakörre elmehessek velük.

 
   
   

A motor másfél literes, 106 lóerős, szigorúan könnyűfém. A Toyotánál VVT-I-nek (Variable Valve Timing-intelligent) nevezték el, és a szelepek nyitvatartásának idejével való játékra utalnak vele. A motorvezérlés a kipufogószelep zárása és a szívószelep nyitása közötti idővel trükközik, az égést mindig az optimumon tartva. Ez nemcsak a fogyasztásnak tesz jót, hanem a károsanyag kibocsátást is jótékonyan redukálja. A teljesítményre való hatását piroslámpás gyorsulási versenyek gyakori nyerteseként nem nagyon kell bizonygatni.

Bár a gyári adatközlők állítólag 9 másodperc alatt voltak százon, nekem ez nem nagyon sikerült. Igaz, én a klasszikus egyelefánt-kételefánt módszerrel számoltam a szekundumokat, és lehet, hogy az "elefánt" szót túl lassan mondom. Vagy legközelebb megpróbálok kameruni kecskét mondani, abból adott idő alatt elméletileg kevesebbet lehet.

 
   
   

A végsebességnek megadott 190 hihető, a 180-at a törökbálinti kihajtóhoz vezető egyenesben is fenyegette a mutató. Százhatvannál azért még van erő a motorban, 5000 körül forog és a menetzaj sem elképesztő, bátran nevezhetjük tehát utazósebességnek, különben is, csuda dolog a belső sávban egy Yarissal levillogni a nagyautókat.

 
   
   

Hogy nagyon hosszan ne hajszoljuk az autót nagy sebességgel, arról a gyáriak különös ötlettel gondoskodtak: olyan kicsire méretezték a csomagtartót, hogy még egy leányfalusi hétvégére való bepakolás is fejtörést okoz.

Sebaj, ha már így a városba kényszerítettek,próbáljuk meg azt kezelni éltető elemünkként. A piros lámpáknál alig van ellenfél, de a váltásoknál résen kell lennünk. A váltókar rövid úton mozog, elég pontosan kapcsolható, a nagy igyekezetben viszont kínos lehet egy tömött buszmegállónál megreccsenteni.

A kormány mögött ülve minden érzékszervünkbe azt próbálják sulykolni: most valami nagyon durva dolog felett szereztük meg az irányítást. Az autót tervező akusztikus csapat átveheti bónuszait az év végén: kipufogó úgy szól, hogy szívesebben váltanánk gázfröccsel, mint kuplunggal: nehéz betelni a a fenéklemez alól érkező érces dübörgéssel.

 
   
   

Ajánlatos lenne útvonal tervező CD-t mellékelni az autóhoz. Ezen rázósságuk alapján különböző értékekkel jeleznénk az utakat, a Bartók vagy a Dózsa György például fel sem lenne tüntetve rajta, ezeket Yarisunkkal jobb kihagyni. A sportos útfekvéshez biztos feszesebb rugózás szükséges, de azért kicsit túlzás a hátul utazók patyolatszámláit minden utazás után rendezni.

 
   
   

Kanyarokban pumpáljuk fel a hangerőt, hogy ne halljuk utasaink sápitozását, a Toyota ugyanis kérlelhetetlen, szinte bármilyen sebességgel beérkezhetünk, az autó szinte az útra van préselve. A magas üléshelyzet okozhat bizonytalanság-érzetet, de az Erzsébet-híd lehajtójának jobbosa után a balost már kimondottan élvezzük, pedig el sem vettük a gázt, csak "vissza három és amit szól".

A Tabán meletti hosszú egyenesben van idő elgondolkodni: nincs utas, nincs sírás, sportfutómű nélkül meg nincs adrenalintörölgetés a kárpitról. Ez az autó amúgy is nagy kérdőjel: kinek készült? Pasiknak azért még mindig kicsinyke, a nők meg lehet,hogy inkább gyengédségre vágynak.

Meg is van látványban: halkan lezümmög az ablak, és egy nagyon finoman kitetovált női kar kinyúl a parkolójegyért. Semmi karkötőcsörgés, csak a szolid kis ábra, egy jel a felkaron.

 
   
   

A Toyota egyébként piros betűket használ jelként a sportmodelljein, elöl TS, hátul a márkanév, pirossal. Később állítólag csak a második "O"lesz vörös.

Ha ilyennel találkozunk, legyünk észnél; már tudjuk mivel van dolgunk.

Vélemények:

 
   
   

Pejkó Tímea Yaris rajongó és tulajdonos:
-Az utastér hihetetlen, talán csak a méreteiben és az elrendezésében rokon az alaptípussal. A műszerfal szerintem már a "sima"verzióban is jól sikerült a térhatású műszerekkel én remekül érzem az autó orrát. Nem gondoltam, hogy ezt még lehet fokozni, ez a sport műszerezés rendben van, bár még meg kéne szoknom. A szervókormány kényelmes, de a nélküle szerelt Yarisokkal sem kínszenvedés a parkolás. Nem gondoltam volna. hogy az én autómból születhet egy ilyen kis fenevad. A váltót is szoknom kéne, hogy nem kell szinte végig tolni a padlón, elég egy kis mozdulat.

Tetszik, ahogy gázadásnál ki akar alólam ugrani, de ez a pattogás az úton picit kényelmetlen. Ha még egy kicsit vezetném, attól félek, hogy a kanyarokba is jóval gyorsabban mernék érkezni. Egyébként a fékeken is érzem, hogy gorombábbak, az utcai változatban sem rosszak, de azért az más, amikor fékezésnél érzed, jobb ha be vagy kötve, különben repülsz.

Magamról nem hiszem, hogy az alapáránál több, mint egy millióért megvenném, amúgy is annyira szeretem az én kis kékemet.

 
   
   

Apró Balázs Németautómegszállott:
Kicsit zavar, hogy magasan ülök benne, de a belső dizájn megnyugtatóan jól sikerült. Nem rajongok a kisautókért, de ezt még itt a Naphegyen egy picit tesztelgetném.Kíváncsi vagyok, mit tud kanyarban az elsőkerékhajtás. Százhat lóerő nem rémisztően sok, de egy ilyen kisautónak elég kell, hogy legyen. A futóművén érezni a sportos hangolást, de nem bánom, egyrészt tényleg jobb az úttartása, másrészt szerintem a vezetőt sem sétakocsikázásra sarkallja, hanem, hogy ha lehet, határértékeken használja. A fékek rendben vannak, de azért nem kell hétvégén a féknyergeket pirosra festeni.
A megbízhatósága mellette szól, az árát kicsit sokallom. Hogy kinek szól? Hát sportos csajsziknak! Olyanok meg nincsenek!