2014.10.25. 00:16 Módosítva: 2014-10-25 09:05:37
Bár nem vagyunk atomhatalom, azért voltak idők, amikor komoly készleteket tárolt hazánkban a szovjet hadsereg. Most megmutatjuk, hol.

Kunmadarason van az ország legnagyobb kiterjedésű repülőtere. Kis híján nyolcszáz hektárt harap ki a tájból, 8x6 kilométeren terül el, stratégiai szempontból kiemelt célpontként tartotta számon a NATO már az ötvenes évek óta. Okkal, hiszen a két elit szovjet repülőezreddel (328. önálló gárda felderítő ezred és az 1. gárda vadászrepülő ezred) együtt olyan önálló komplexum volt, amelyben minden megtalálható volt, ami a két-háromezer ember létezéséhez és a hadrafoghatóság fenntartásához szükséges. Egy egész város, javítóbázisok, hatalmas kerozintartályok, üzemanyag-vezetékek, légvédelmi osztály, műszakiak... A kiképző- és egyéb feladatokat ellátó repülőgépekkel együtt csaknem hetven katonai gépet rejtettek a hatalmas, vasbeton hangárok.

A vadászbombázók a SZU 7, SZU-17M2-,M3-,M4 típust repülték, a felderítők a Jak-28, MIG 21R, Szu 24MR típust. A taktikai atomcsapásra az 1. gárda vadászrepülő ezredet készítették fel. Linzre, Klagenfurtra és Bécsújhelyre dobták volna halálos rakományukat. Természetesen nem mindegyik gép volt alkalmas a taktikai atombomba hordozására, nem is minden pilóta kapta meg a kiképzést, ráadásul az atomcsapás csak egy feladatsor volt a több tucatnyi közül. Téves tehát a feltételezés, hogy országunk felett lépten-nyomon atombombákkal repkedtek a szovjetek. A hírszerzőknek pontos információik voltak, mikor repül át az adott terület felett egy-egy kémműhold, ezt figyelembe véve tartottak gyakorló repüléseket az atombombákkal.

Éles bomba soha nem került gép szárnya alá Magyarország felett, a gyakorlatozásra az IAB500-as gyakorlóbombát használták. A kiképzés színvonala nagyon magas volt, lényegében a nap 24 órájában a levegőben voltak, iszonyú mennyiséget repültek, és mindent gyakoroltak. A bázis teljes kiürítése három óra alatt zajlott le, ekkor még egymással szemben is szálltak fel gépek a minél korábbi távozás miatt.

Nem is olyan régen valamelyik bulvárlap hírét kapta fel a sajtó, mely szerint hatalmas mennyiségű atomfegyvert tároltak a szovjetek Magyarországon. Tizenhármat!

Ez úgy, ahogy van, hülyeség. Ugyanis sokkal többet. Csak itt, Kunmadarason tizennégy repülőgép volt felkészítve a hordozásra, ráadásul a debreceni egység bombáit is itt helyezték el, így egyedül ezen a reptéren 25-30 taktikai atombombát tároltak. A számuk azért változó, mert az üzemidejük lejártakor elszállították őket az országból, és folyamatosan pótolták a készletet. És ez még csak egy reptér a három közül, ahol tároltak taktikai bombát. Ezek a levegő-föld fegyverek, a légierő bombái. Ugyanakkor települtek az országban olyan szárazföldi tüzérségi egységek is, amelyek szintén rendelkeztek ilyen kapacitással, így világosan kitűnik, hogy a 13-as szám nem valós, a valóságban legalább háromszor ennyi atomfegyver akadt Magyarországon.

A Magyarországon állomásozó szovjetek feltehetően az ukrajnai Ivano Frankovszktól délre, a magyar határtól alig 140 kilométerre található 711-es számú Arzenálból kapták a hidegháború idején az atomfejeiket. A Nyírteleken diszlokált önálló szállító osztály léte is erre a tényre enged következtetni. A szállítás jellemzően légi-, vagy vasúti úton történt, majd a kirakodás után dobozos ZiL-157, később ZiL-131 típusú teherautókon vitték tovább a fejeket az öt kijelölt magyarországi célállomásra. - A falanszter blog járt már hazai atomraktárban, mi most megnéztük a másikat.

Hazánkban két típusú ilyen raktárt használtak. Kiskunlacházán, Tabon és Császáron a Gránit nevű változat volt megtalálható, Kunmadarason pedig a Bazalt 641-es típus. Ezt néztük meg 23 évvel azután, hogy az utolsó katona kilépett a reptér kapuján.

Az állam rossz gazdája volt a reptérnek, eszméletlen lehetőségeket szalasztottak el az évek alatt arra, hogy kihasználják az – akkor még – modern és szép, rendezett területet. Elkezdődött a rablás, a széthordás, és sajnos csak most, sok-sok évvel később, került jó kezekbe a hely. Bár most már szinte menthetetlen az eredeti infrastruktúra.

A taktikai atomfegyver-tároló a bázis elkülönített, félreeső részén található. Ez nem véletlen, hiszen kiemelt célpontnak számított, a korhű CIA-dokumentumok ezt tanúsítják. A Kádár-rendszer úgy akarta felértékeltetni az országot a Varsói Szerződés tagállamain belül, hogy számolatlanul engedte be területünkre az atomfegyvereket, sikerült is magas prioritást elérnünk a célpont-listán.

A raktár alaprajza egy élére állított négyzetre emlékeztet. Ötszáz méteres betonút vezet hozzá, az épület körül három sávban drótkerítés és őrhelyek tömkelege. A raktár nem a föld alatt fekszik, hanem a földet hordták rá a bombabiztos, elképesztően masszív vasbeton szerkezetre. Kívülről csak egy furcsa, négyzetes, hatalmas betontömbként látjuk. Bejárata előtt négy fémláb meredezik, ez volt valamikor a daru, alatta a rámpa, melyre a ZIL-ek álltak. Ezen is valaki csákányozott már egy lyukat, hiszen üreges belsejében vezetékek és csövek futottak.

A bejárat monumentális, és ugyanazt a masszív, fenyegető üzenetet hordozza, mint minden hasonló katonai létesítmény. Az első kapu masszív, oldalra csúszó kapu lehetett. Legalább negyven centiméter széles tokokba lehetett visszahúzni az ajtókat, oldalukban a kis helyiségekben működtek a villanymotorok, melyek a hatalmas ajtószárnyakat mozgatták.

Jöjjenek, lépjünk be a pusztítás csarnokába. Kattintsanak a képgalériára!

A túráról készült összes cikkünket megtalálja ezen a linken.