Szokványos budapesti életkép: autók állnak félig a járdán, teljesen a járdaszigeten, szabálytalanul. Mi ebben a különös? Hát hogy itt ezt feleslegesen teszik. Ugyanis parkolhatnának simán az út jobb szélén is, teljes lelki nyugalommal. Mert semmi nem tiltja.
Sima szaggatott vonal a két sáv között, a lámpa, vagyis a kereszteződés még jó messze, egy út szélén parkoló autó és a járdasziget között röhögve megvan a 2,5 méter, kétszer is. És – higgyenek nekem, megnéztem – mögöttem, mármint a fényképezőgép mögött, van egy kereszteződés is, ami után nincs megállni tilos tábla.
Vannak ilyen szokások. Valaki valamikor felállt a járdaszigetre, valaki valamikor két kerékkel felkaptatott a járdára, a következő csak úgy beállt mögé, aztán a következő is, aztán ez az egész így maradt, rutinná rögzült. Hiába lehet szabályosan is parkolni jobb oldalt, és hiába van még vagy tíz kocsi számára elég hely ott, sőt, hiába büntetik rendszeresen a közterület-felügyelők a tilosban parkolókat (az út mellett lévő irodaházban volt elintéznivalóm, ott mondták az ott dolgozók), ez az egész itt mégis így alakult ki. Fura teremtmény a budapesti autós.
