Zsolti fejlődik: nemhogy felveszi a telefont, de egyenesen magától jelentkezik. Igaz, a Cougar már olyan régóta van nála, hogy az idejét se tudom – az biztos, hogy amikor Komáromba mentünk, és hengerfejet kerestünk, már javában nála volt.
Azóta ugye megrendeltük Amerikából a gyári hengerfejeket, a pár 90 ezer forint, szállítással, meg is jöttek, de a munka csak nem haladt, mert Zsoltinak ott volt még egy Grand Cherokee SRT kompresszorosítása, meg valami haver Ford F150-esével is szívott egy ideig.
Ezek szerencsésen eltakarodtak az udvarból, a ma reggeli hétindító értekezleten pedig megcsörrent a mobilom, és felvettem, mert bár nálunk ez nem szokás, Zsolti az Zsolti.
- Fent vannak a hengerfejek, motor összerakva, délután indítunk, kijöhetsz.
Köszönöm, már ott is vagyok. Nem néz ki rosszul, lehomokszórta az Edelbrock szívósort, mert gyárilag sincs az kékre festve, az alumíniumon különben se tapad rendesen a festék. Cserélt még egy gyújtáselosztót, mert a rotor is kivolt, holnap pedig elmegy egy köteg NGK gyújtáskábelért, mert a régi jól nézett ki, de retusálva volt: pont úgy fogták össze szigszalaggal, hogy a megfelelő helyen takarja a szakadt szigetelést.
Egyébként is mániám az új gyújtáskábel, korábban is szóba hoztam már, de akkor Zsolti nem szedte még szét, és nem volt hajlandó cserélni. Ej, de régen láttam már a Cougart: hiányzott, nem is tagadom. Mindenesetre most mobillal felvettem az első indítást, de az igazán érdekes nem is a lehúzott kipufogó miatti traktorhang, hanem hogy az átkozott gazember mennyire rutinosan siklik már ki a kérdés elől: mikor lesz végre kész?!
