Alaszka és Mikulás álma

Így, túl a legkeményebb műszakon kicsit kifújhatja magát a Télapó. Igaz, hogy az Egyesült Államokban és Kanadában alig 340 millióan laknak, mégis itt a legfárasztóbb az ajándékosztás: sok a keresztény, és számítógépeket, plazmatévéket, terepjárókat kell a kéményen át a zoknikba csempészni, halálos csöndben. Kegyetlen meló, a krampuszok is megmondhatják.

Alaszka kellemes lazítás ehhez képest: néhány százezer családot kell ellátni ajándékkal. Az időjárás is kellemesen ismerős, a jávorszarvasok egy picit lehűthetik magukat, és rágcsálhatnak némi zuzmót, mielőtt tovább húzzák az igát Ázsia irányába. Így a Mikulásnak is akad egy kis ideje, hogy miután szétküldte a segédeit, elzarándokoljon abba a bizonyos használt-kereskedésbe, kedvenc hómobilját megszemlélni.

Egyszer, néhány évtizede már vett volna egy ilyen kényelmes, csukott, motoros szerkezetet – ha nem pancsolja el ajándékokra a kólás szerződésből befolyó pénzt, talán össze is jött volna – de később rájött, hogy a szarvasok sem vennék jó néven, ha nyugdíjazná őket, és szegény Bombardier Snow Cat sem bírná az iramot. A 48 km/h-s végsebesség legfeljebb bámészkodni elég, a Föld összes gyerekét végiglátogatni viszont kevés lenne, csak az egyenlítő mentén több mint egy hónapig tartana az út. Így csak álom marad az '57-es hójáró busz – talán jövőre, ha a Jingle Bells jogdíjaiból marad egy kevés, belefér a költségvetésbe egy ilyen privát járgány is.