Szögezzük le az elején. Az előbb bejött a dolgozóba az Éva, a feleségem és aranyvasárnap ide vagy oda a májfunkcióim azonnali és átfogó kivizsgálását akarta elrendelni. Annyira sárga vagyok az irigységtől.
Azt hiszem, azt ismert univerzumban és azon kívül nincs klasszabb dolog, mint utolsó szériás Porsche GT3 RS-ből épített raliautóknak kenni. Vérfagyasztó hangok, félelmetes féktávok és az állandó, szűnni nem akaró tarkótáji szorítás, hogy a rohadék bokszermotor mikor dönt úgy, hogy parittyaként leperdít az útról... Mesés lehet. Kéne. Instant get vagy amit akartok.
DE. Azért vegyük észre, hogy az elmúlt 4X évben milyen nagy autó lett a 911-es. A szűk erdei utak keskeny visszafordítóiban, a kőfalas hidakon alig-alig fér el. Emlékszem a Bútor Robi anno, a törpe Super1600-as Saxóval ilyen hidakon úgy tolta át teligázon, hogy sírva fakadtunk a pálya szélén. A Porkék meg centizgetve, öblögetve gurulnak át rajta, mert alig férnek el.
Aztán az is feltűnő, hogyha tempó van, akkor piszok stabil a 996-os vagy 997-es alapul raligép: nézzék meg, a gyorsabb kanyarokban nem csúszik meg egyik se. És ne úr-vezetőzzünk: ugyan az ilyen raliautó alapvetően a gazdagok játékszere, aki eredményre hajt az tényleg inkább WRC-vel vagy Super2000-essel megy. Mégis, kötve hiszem, hogy ilyen szűk utakon a harmadikos kanyarokat bárki is driftelve rajzolná meg. Ne feledjük, hogy hátul 18-as, iszonyú széles ralislick gumik biztosítják a tapadást.
Nemhogy a gyorsakat, még a szűk, lassú kanyarokat is nehéz ezekkel a dögökkel a csúszáshatáron átfűzni. Ha a kézféktől vagy egy nagyobb gázadástól nekilendül a hathengeres, nincs olyan gyors ellenkormány, amivel azt meg lehet fogni. Legfeljebb, ha már a megcsúszás előtt ellenkormányoz az ember. Mint a narancs színű, kék Impuls szponzoros kocsit pilótája. Nagyon jól terel.
Dőljenek hátra, csavarják fel a volumét, és mosolyogjanak. Vagy irigykedjenek.
(via stipistop.com)
