Mindig a legszörnyűbb rémálom válik valóra

Mindig a legszörnyűbb rémálom válik valóra, főleg, ha öreg Mercit vesz vagy ad el az ember.

Ott ült a sámliján a műhelyben, jó mélyre leszívta a cigit, mint mindig, amikor a gondolatot szó követi majd. Közben a lábával egy automataváltót billegtetett, a nyári vihar előtti nyomasztó csend volt az úr hosszú percek óta, amíg pihegtünk. Épp a tetőablakot cseréltük aznap a Mercin. Karesz hangja szüremlett át a feje körül gomolygó füstfelhőn.

– Vegyük le a szelepfedelet, nézzünk bele. Hoztad a tömítést? Gyanús ez a motor nekem, a múltkori olajmassza után. Lóg-e a vezérlés, meg egyáltalán. Nem tetszik.
– Kicsit izgulok, nem volt ebbe betervezve, hogy motort is kell piszkutálni, azért annyira nem volt olcsó ez az autó.

 

A harmadik cigi után leszedtük a légszűrőt, meg a pár csavart, ami a szelepfedelet fogja.

– Piszkutálni, Tibikém? Csapágyazni, de még inkább kihajítani az egészet a francba. Nézd ezt az olajsarat. Jézusom, mióta nem cseréltek ebben olajat? Vagy nem is értem.
– Télleg van olyan, hogy valaki cserél kompjutert, injektort, Ac pumpát, de olajat nem? Ezt nem hiszem el.

– Vagy tudod mi lehet még? Beletöltöttek valamit. Nézd, a múltkori olaj, amit mi beletettünk, nem vett fel semmi koszt. Semmit. Ami nem jó. Nagyon nem. Ebbe beletöltöttek valamit, amit nem kellett volna. Ebben a szelepfedélben van másfél kiló olajsár. Szerinted akkor bent mi van?

Szomorúan meséltem otthon Ritának, hogy a tetőablaka ugyan működik, de úgy néz ki, motort kell venni a kocsiba, ami ugyan olcsó volt, de annyira nem, hogy egy motorcsere árát is elnyelje. Néztük egymást a sötétben egy darabig. Minálunk ez otthon úgy van, hogy amikor komoly baj van, akkor nincs veszekedés, de még csak hangos szó se. Se másikra kenegetés, se bűnbakkeresés, se én megmondtam, te voltál a hülye, semmi. Halkan, és indulatoktól mentesen megoldjuk a feladatot. Legyen az kórház, pénzt, életre szóló döntés, bármi. Szoktam is mondani neki, amikor nekiáll valamin hebrencskedni, hogy túl jó a dolga, aztán elröhögjük persze.

– Mi lenne, ha felhívnád akitől vettük, és elmesélnéd neki, hogy a motort is ki kell cserélni.
– És mit mondjak? Szia, én vettem meg a Mercidet, és képzeld, nem csak a tetőablak volt szar, meg a váltó, ahogy megbeszéltük, hanem a motornak se annyi csak a baja, hogy nem jár szépen alapjáraton, hanem egy rakás szar? Csapágyas, tele eltömődéssel az olajfurat?

– Igen, valami ilyesmit kellene, esetleg hozzátehetnéd, hogy ennek a költségeibe be is szállhatna éppen. Tényleg, mennyibe fog ez kerülni?
– Legalább egy százas. De inkább több.

– Próbálj meg beszélni vele.
– Rendben.

Másnap felhívtam az eladót, és elmeséltem, hogy mit tapasztaltunk az autójával, úgyhogy szerintem az volna az üdvözítő, ha beszállna egy motorcserébe. Ellenkezett, nem akart elismerni semmit. A végén ismertettem vele, hogy eléggé határozott elképzelésem van arról, hogy kell megkötni egy üzletet, és mi van akkor, ha a másik fél elhallgatott dolgokat. Szerintem a szerelője őt csúnyán átverte, vetetett vele egy csomó hülyeséget feleslegesen (lambdaszonda, injektorok, computer, AC pumpa stb.), pedig csak elég lett volna néha nem ellopni az olajat, hanem ki is cserélni. Úgyhogy ezt verje le rajta. De olyan nincs, hogy ennek minden költsége engem terhel. Három lehetőséget kínálok.

Az első, hogy állítsuk vissza az eredeti állapotot. Pénz és kocsi vissza. Mármint ha az összes felmerült költségemet megtéríti, váltócseréstül, átíratásostul, olajcseréstül, mindenestül. Ez úgy 650 ezer. Eddig.

Ha ezt nem akarja, az is jó, szétszedetem a motort, kérek szakvéleményt, elemeztetem a lerakódást, és ha bebizonyosodik, hogy ez bizony a ki nem cserélt olajtól van, az neki tuti bukta. Ennek a költsége lesz fél misi. Majd márkaszervizben felújíttatom a blokkot, újabb 800-ért. Az egymillió három. Felbérelek egy ügyvédet egy másik félmillióért, az pont 1.8 millió, és erre jön a fizetési meghagyás illetéke, meg egyéb peres költségek, és akkor máris nem hétszáz, hanem az eredeti állapot visszaállítása inkább két és fél millió. Plusz a kamatok. Aztán perelheti a szerelőjét, vagy akit akar.

Esetleg elgondolkodhat azon, hogy beszáll a motorcserébe. Javasoltam, hogy beszéljen a szerelőjével, és mesélje el, hogy nagyjából mi vár rájuk, hozzanak döntést, nem kell egyből mondania semmit, majd pár nap múlva hívom. Esetleg rákérdezhet, hogy vajon miért nem cserélt olajat, vagy mit töltött be helyette, hamár vetetett vele egy rakás alkatrészt, aminek feltehetően semmi baja se volt.

Közben a Totalcar levelezési listájával folyamatosan megosztottam a sztorit, többségében együttérzők voltak, bíztattak, hogy folytassam az ügyet, mert tényleg köcsögség, amit tettek velem. És igazából mindegy, hogy 1 Ft volt-e az autó, vagy 420 ezer,ha úgy adták el, hogy a motorja jó, csak alapjáraton nem jár szépen, az nem egyenlő azzal, hogy van benne tíz kiló olajsár, és csapágyas. Ez így nem ér.

Pár nap múlva felhívtam, és megkérdeztem, beszélt-e a szerelőjével meg az asszonnyal, és nagyon meglepő választ kaptam:

– Igen.
– És, hogy döntöttetek?

– Átgondoltuk amiket mondtál, megkérdeztünk egy ügyvédet, meg beszéltem a szerelővel, és az a válaszunk, hogy rendben, adunk vissza pénzt.
– Szuper, utánanézek mennyi egy ilyen motor, és az a javaslatom, így, hogy se ti, se én nem tudom mennyi, hogy fizessétek ki a felét.

– Rendben, nézzük meg, mibe került egy ilyen blokk.
– Utánanézek, és pár nap múlva hívlak.

A szerkesztőségbe azonnal ment a hír, hogy győzelem, elismerték, igazam van. Vagy csak blöffölnek, és egy árva kanyit sem akarnak visszaadni, csak az időt húzzák. De mindegy, az ígéret elhangzott.

Hívogattam a bontókat, a végén találtam egy megfelelő motort, rendezett előélettel, hosszadalmas és bonyolult alkudozást követően, ami végül nem csak a motort tartalmazta, hanem egyéb korábban megvett, de fel nem használt cuccok árát is, meg újabb beszerzendőket, megegyeztünk. Megvettem a motort. Hívtam az eladót, hogy a csomagban való vásárlás miatt szinte forintosíthatatlan a motor ára, legyen ötvenezer, amit visszaad.

– Harminc.
– Negyven.
– Jó.

Ebben maradtunk, annyit kért, hogy a nyaralásuk után hagy fizessen, augusztus végén, most nincs ennyije. Természetesen belementem, de már akkor elkönyveltem magamban, hogy ebből bizony nem lesz pénz.

És tudják mi történt? Harmincadikán jött egy SMS tőle, hogy adjam meg a pontos címet, postán küldi a pénzt, mert nem tud utalni. És most csak a felét fizetné, a másik felét a majd jövő hónapban. Most várunk.

(ui: a motort azóta Karesz betette, úgy fest működik, bár még az első tank benzin van benne, de az jó régóta, sokat tehát nem fogyaszt.)