Nem emlékszem melyik volt az utolsó napom, amikor ne vágytam volna egy BMW Z3 Roadsterre. Ezt annak fényében is fel merem vállalni, hogy egy Z3-ban egyedül talán Claire Forlani fest jól. Még az sem tántorít el, hogy kevés autó (és annak tulajdonosa) van kitéve olyan sok, előítélet szülte, savanyú megjegyzésnek, mint egy Z3.
Bajorsága miatt alapból sokan kerámia kiöntőedénynek tartják a tulajt. A tető hiánya pedig csak ront a helyzetén. Ha fiatalabb hölgy, akkor biztos édesapja által véres verejtékkel összeprivatizált vagyonból vette lányának. Esetleg valami dubai-i műveszéti ösztöndíjból kereste meg rá a pénzt. Ha idősebb hölgy, akkor meg vegye már észre, hogy eljárt felette az idő, ott a kombi Volvo. Fiatalabb férfiaknál természetesen a nemi irányultságot kérdőjelezi meg az utca embere. Idősebbnél meg csak legyint: elkapta a pozőrt a midlife crisis. Utóbbi helyzetén ráadásul sokat ront, hogy bár menetközben akár még elegáns látvány lehet, de egy Z3 sajnos a lumbágó nehezítette kiszállásban már nem tud segíteni. Ezért is jó, hogy a hathengeres Z3 alapvetően egy gyors jószág. Hamar eliszkolhat a tulaj, a menetszél pedig elnyomja csípős megjegyzéseket. Meg egyébként is, kit érdekel mások mit gondolnak?
Ezért fogadnám el bármikor. Teszem hozzá, ma egy pillanatra meginogtam, ugyanis egy valószerűtlen kép fogadott a Váci úton. Nem tehetek róla, Z3-szerelem és utálatos előítéletek ide vagy oda, nem tudtam nem kuncogni. Z3 vontatott Z3-at. Nem nagyon tudok mit hozzáfűzni. Talán csak annyit, hogy jó dolog a ponyvatető. Csukott tetővel ugyanis kevésbé látszik a sofőr. Kevesebbet kap a kárörvendő közlekedőtársak kellemetlen kötözködéséből. Egy Z3 azért piszkosul kéne!
