Heti merítés
1981 márciusa: nagy az öröm a Németh családban: lehet menni átvenni a Kispolszkit az Autóker csepeli telepére. Nagypapa szabadnapot vett ki a Vállalatnál, és elindult elhozni élete első autóját. A telepen persze nem fogadta a bőség zavara, legalább is a mai rendelkezésre álló szolgáltatásokhoz képest, három színben van: fehér, mustársárga, és napsárga, de szerencsére ez a szállítmány még krómlökhárítós volt.
A külsejéhez nem is kell kommentet fűzni. Fantasztikus. Egyáltalán nem elavult mai szemmel sem (kivéve apró részleteket, mint pl. oldalindex), és remek az átmenet a sportos és az elegáns között. Mindenki megbámulta mindenhol, mert ritka autó, és mert szép autó.
Mindenképpen E36 Coupe-t szerettem volna így elkezdtem nézegetni az itthoni felhozatalt. Azt kellett,hogy mondjam botrányos, facsavarokkal felfúrt elemek, ha csöndben maradtam hallottam ahogy eszi őket a rozsda. Arra jutottam,hogy az itthoni példányok gyalázatosak és még drágák is.
Kezdjük a design elemzésével. Érdekes formájú autó. Se lenyelni, se kiköpni nem tudom. Bizonyos szögekből imádom, bizonyos szögekből viszont nem tetszik. Összességében mégis szeretem, talán a méretei miatt, és ugyanazért, amiért a szülőknek is a saját csemetéjük a legszebb a világon.
Találtam is tetszetőset, de gyanús fukszos urak, hozták egy benzinkútra és esküdöztek, hogy a nagynénikéjük, idős nagypapájuk akimérnökember..stb járt vele piacra szombatonként...ilyenből volt három is, érdekességként jegyzem meg, kettő csont feketére fóliázva, egyben tuning box...ezek a sportos nagynénik, nagypapik...
