Hogyan felejtettük ki Karottát a képregényből?

2016.03.18. 17:08
2 hozzászólás

Képregényt csinálni nem olyan egyszerű ám, mint ahogy azt elsőre gondolná az ember! Én például éveken át álmodoztam egy posztapokaliptikus Magyarországon játszódó történetről, és jópár családi hétvégét beáldoztam azért, hogy a szegecselt bőrcuccos, Trabanttal furikázó szereplők pont olyan vicces filmes idézeteket nyögjenek be, mint amilyeneket mindig is olvasni akartam, csak sosem csinált ilyet senki. Az írás persze a képregénygyártás legkönnyebb munkafázis, sokkal nehezebb dolga volt a rajzolónak, Budai Dénesnek. Ő csak júliusban tudta meg egy meeting után, hogy a 2010 óta dédelgetett gyermekünk, a Cafe Postnuclear lesz a 15 éves Totalcar jubileumi kiadványa, és augusztus 15-re kell leadnia a nyomdakész pdf-et. Ekkor járt nagyjából a 39. oldal színezésénél, úgy, hogy az utolsó oldalak páncélozott ZISZ-e még épp hogy csak vázlatrajzként létezett, így kénytelen volt még nagyobb sebességre kapcsolni. Mindezt úgy, hogy a képregényoldalakat tisztes polgári foglalkozás, feleség és gyerek mellett, éjszakánként gyártotta!

Naná, hogy nem tudtuk tartani az augusztus 15-i leadási határidőt. Bár a beköszöntő szöveg melletti Totalcar-csoportkép ötlete mát ekkor felmerült, a csúszás miatt felsőbb utasításra a rajzolónak semmi mást nem volt szabad csinálnia az utolsó oldalak megrajzolásán, a még hiányzók kiszínezésén és a borítóterven kívül.

Nekem pedig még össze kellett rakni a kötetvégi kislexikont, amit addig folyton csak tologattam az Index-cikkek írása és a hétvégi hírügyeletek miatt. A retrólexikont végül így is csak a régóta esedékes balatoni nyaralásunk alatt tudtam megírni augusztus végén - stílusosan az aligai pártüdülő egyik szocializmusból ittmaradt villájának teraszán. Miközben a barátnőm teljes joggal mérgelődött, amiért szabotáltam a strandolást és a tóparti kirándulást, én Zách Danit nyaggattam mailekkel, hogy írjon már valami frappánsat a Pannónia MC69-ről meg a Jawa DT500-ról, mert én csak a Simsont ismerem fel a saját képregényemből.

Utólag visszanézve a lexikon összehozása volt a legegyszerűbb munkafolyamat, a rémálom része a melónak, na meg a napi két szívinfarktus csak ezután jött! Az utolsó néhány képregényoldal szeptember elejére készült el, Winkler és Vályi Pista az utolsó utáni pillanatban kerültek be festett arcú rockerként a bunyójelenetbe, az Index-himnuszos metálharcos fizimiskájukkal. Ekkortájt minden nap találtunk egy-egy újabb helyesírási hibát a szövegbuborékokban, és annyi „utolsó utáni végleges majdnem FINAL” nevű pdf-verzió készült a módosításokról, hogy félő volt, elfogy a tárhely a belsős FTP szerverünkön. Borítókép és olvasóvonzó fülszöveg természetesen még sehol.

Jött viszont szeptember közepén egy olyan üzenet a nyomdából, amit nemhogy a mellénk delegált szerkesztő nem tudott dekódolni, de a hazai képregénybizniszben évek óta jelen lévő beírónk is csak a kopasz fejét vakargatta: „Hiba a ctp-n: A 7. oldalon és az 50-66-ig magas az összkitöltés, néhol eléri a 400%-ot!”. Túlhajszolt rajzolónk némi anyázás után végigtelefonálta a képregényes ismerőseit, hogy ez a rejtjelezés mit jelent, majd képkockánként kezdett el pepecselni a színekkel, hogy a következő verziónál már ne sírjon a nyomda. És akkor hirtelen a nyakába szakadt a TC-csoportkép megrajzolása is.

A csoportképhez egy 2014-es karácsonyi fotót kaptunk a Totalcartól, annyi instrukcióval, hogy mindenki nézzen ki úgy, mintha statiszta lenne a Mad Maxben, Bende Tibi feje pedig legyen lecserélve Csikóséra, aki igazoltan hiányzott a fotózáskor. Mint utóbb kiderült, a Totalcar-alapító Karotta sem volt ott a gyártelepen, és még fel is írtam magamnak, hogy erre rá kellene kérdezni, de annyit idegeskedtünk a „400%-os összkitöltés” és az egyhónapnyi csúszás miatt, hogy ez sajnos végül a véghajrában elsikkadt. Szeptember 18-án nyomdába kellett küldeni a cuccot, hogy a CP megjelenhessen az október 17-i Parkoló Parádéra.

A megjelenés utáni eufória lecsengése után a csoportképről lemaradó Karotta ügyét többen is szóvá tették. Sajnos a sűrű bocsánatkéréseken, a szoros határidők és a képregénykiadói rutintalanságunkon kívül nemigen lehetett erre mit mondani, tényleg kapitális bénázás kifelejteni a 15 éves Totalcar kiadványából azt az embert, aki 15 éve a Totalcar egyik fő arca. Fájdalomdíjként végül azt sütöttük ki, hogy valami matricás buheramegoldással mégiscsak beleapplikáljuk valahogyan Bazsó Gábort és szeretett Datsunját a Café Postnuclearba. Végül menő karácsonyi ajándékként csináltunk egy olyan egyedi, dedikált példányt, amiben Karotta mint valami VICO-film vagány pisztolyhőse, Mad Max-cuccokban feszít a rácsokkal és tüskékkel pimpelt, posztapokaliptikus Hangyász mellett! A történtek után azt hiszem, az a minimum, hogy a Mad Max Datsunt a készülő 2. kötetbe is beletesszük vendégszereplőként – de persze már nem a matricás módszerrel!

Aki esetleg lemaradt volna a Cafe Postnuclearról, a hétvégi AMTS-en még vehet belőle! 19-én és 20-án, szombaton és vasárnap az alkotók is kint lesznek és dedikálnak a Hungexpón!