Száz rendőröt, ezeret!
Május utolsó szerdáján, azaz 29-én a világ minden felhője Budapest felett szakadt ki, de legalábbis úgy érezte az ember. Úsztak az utcák, a pincék, minden elázott, kora estétől egy rakás csomópontban nem működtek a lámpák. Este aztán sajnos túl sok minden került víz alá, olyan is, aminek úsznia kellett volna rajta – bekövetkezett az egyik legszörnyűbb dunai katasztrófa.
Ezek együttesen reggelre több helyen teljesen felforgatták a közlekedést. Kétszer is végig kellett verekednem magam a Fogarasi út- Kerepesi út útvonalon, jártam a belvárosban. Az, hogy nyolc körül kvázi járhatatlan volt a város felé a Kerepesi út, és hogy a Pongrác úti felüljárónál egymást akadályozzák a járművek, nem szokatlan a reggeli dugóban. De hogy a második körben, fél tizenegy felé is ugyanez volt a helyzet, egyértelműen annak volt köszönhető, hogy itt egyetlen közlekedési lámpa sem működött. Az átjutást az esetek nagy részében az erősebb kutya nemz természeti törvény szabályozta.
Itt csak idegesítő volt a helyzet, de a Fogarasi úton konkrétan életveszélyes: két, nagyon forgalmas kereszteződésben sem működtek a lámpák. A Vezér útnál tíz körül már megvolt az első csattanás, hárman durrantak egymásba. A Nagy Lajosnál is izgalmas volt az átkelés, itt még a villamosokra és az azokhoz a zuhogó esőben rohanó emberekre is figyelni kellett.
Olyan, hogy elromlik a közlekedési lámpa, előfordul. Ilyenkor a táblák és felfestések szabályozzák a forgalmat – mint az közismert.
Én csak azt nem értem, hogy amikor egy minden irányból leterhelt kereszteződésben órák (pontosabban több mint tizenkét órája, azaz fél napja) nem működik a közlekedési lámpa, miért nem vezényelnek ki néhányat a szupertehetséges rendőreink közül – úgy tudnak karjelzéses forgalomirányítani, mint kevesen. Ráadásul a Pongrác úti kereszteződéstől nagyot se kell kőhajítani, hogy egy tányérsapkán koppanjon az a kavics, hiszen pontosan ott van a készenléti rendőrség központja.
Ha most valaki el akar kezdeni puffogni, és demagóg módon felhozná a trafipaxozást, és hogy arra bezzeg van szabad ember, akkor… Akkor bizony csak azt tudom mondani, volt ismerős, aki látott NEM működő jelzőlámpás kereszteződéstől látótávolságban sebességet mérő rendőröket. Hogy balesetvédelmi szempontból ilyenkor melyik a produktívabb, a trafizó zsaruk, vagy az esőkabátban gumibotot pörgető fakabátok, azt gondolom a feljebbvalóik alaposan mérlegelték.
Az a baj, hogy engem 1992 óta zavar, amikor ilyen helyzetet látok. Akkor jártunk ugyanis apámmal Svájcban, hogy megvegyük az első autómat. Kereskedéstől kereskedésig vitt minket Jani, a kinti kontakt. Nem értettük, hogy dél körül miért lett hirtelen minden forgalmas kereszteződésben rendőri irányítás. Aztán Jani elmesélte, hogy az emberek ilyenkor mind hazamennek ebédelni, és mivel a forgalom felerősödik, a rendőrök a Szolgálunk és védünk jegyében ezekben az időszakokban beállnak forgalmat irányítani. Pillanatok alatt átlátják, épp melyik irányból erősebb a forgalom, honnan jön esetleg egy mentő vagy tűzoltó, akinek segíteni kell a haladását.
Nekem úgy tűnik, az egy emberbarátabb rendszer, de persze az is lehet, hogy bő negyed század alatt annyit változott a világ, hogy a magyar gyakorlat ezerrel modernebb, és sokkal jobb, ha hagyják, hogy a káosz önszerveződő módon rendszerezze magát. De ha esetleg mégis kimutatnák a brit tudósok, hogy rendőri segítséggel könnyebb úrrá lenni az ilyen helyzeteken, csak azt kívánom, legyen még sok rendőrünk, csillogtassák csak a karos forgalomirányítás tantárgyban megszerzett tudásukat. Én azt se bánom, ha addig nem trafizhatnak, kell nekik is az a kis mozgás az egész napos monitorbámulás mellé.
