Érdekes, hogy a világon mindenhol kicsit mást jelent a japán autó. Amerikát az econobox-okkal hódították meg, tehát olyan olcsó autókkal, amikkel ritkán kell a benzinkútra járni, errefelé pedig sokkal inkább a megbízhatóságot és néha a rozsdát társítjuk hozzá. Ennél azért izgalmasabb mélységei is vannak a japán autóiparnak, amik nem feltétlen csak csillagászati árú Lexus LFA-kból és driftre reszelt Hacsikból állnak. Pedig a ritkasághoz és a kilinccsel előre autózáshoz is közel áll a Silvia.
Silviát gyári állapotában látni eleve közel lehetetlen, hiszen a könnyű bódé, a sokféleképp tuningolható turbómotor és a hátsókerék-hajtás kombinációja menthetetlenül sodorja el mindet. De ez a fekete S14-es közel makulátlan, amiben bizonyára annak is szerepe van, hogy a Nismo 270R-ből összesen 30 darab készült, ez pedig a 29-es sorszámú, 120 ezer kilométerrel az órájában.
Minden 270R fekete színű és 17-es felnikkel szerelték, oldalt matricák jelzik, hogy ez itt az izmosabb Silvia. Azért nem maradtak le az olyan kötelező elemek sem, mint a hátsó szárny, az oldalsó toldat és a mélyebbre húzott lökhárító. Pont úgy néz ki, ahogyan a Tokiói hajsza előtti időkben elképzeltük a sportosabbik japán kupékat. Aztán jöttek a neonok, látványosabb matricák és porig ültetések.
Motorja 2,0 literes, négyhengeres turbós, de a 220 helyett már 270 lóerővel - ahogyan ez a névből is sejthető. A módosításokat a Nismo végezte, tehát profi munkáról van szó. Nem csak a katalógushoz igazodtak, hanem a technikát is a nagyobb teljesítményhez hangolták. A pirosról kékre cserélt szelepfedél csak a bemelegítés volt, tettek bele új intercoolert, nagyobb átmérőjű csöveket, keményebb a futóműve és nagyobb teljesítményű fékek kerültek a 270R alá.
Könnyen lehet, hogy 30 milliót karcolja majd a nyertes licitáló, mert ez a Silvia mindent tud, amit a japán autókat gyűjtők imádhatnak. Hiszen nem csak népszerű modellről van szó, hanem egy ritka változatról, méghozzá szépen megőrzött formában.
