Legyen szó akár Formula 1-es szörnyetegekről, Le Mans-i prototípusokról vagy túraautókról, a történelem során sok sikeres versenyautó akadt, melyek hosszabb-rövidebb ideig uralták a maguk géposztályát. Összegyűjtöttük az öt legdominánsabbat, melyek mellett mások labdába sem rúghattak.
5. Vauxhall Astra Coupe
Kezdjük is rögtön egy viszonylag ismeretlen sztorival. Bár a Vauxhall Astra Coupe főleg a brit túraautó-bajnokságban (BTCC) vitézkedett, itt négy év alatt négy konstruktőri- és egyéni bajnoki címet zsebelt be. A modell 2001-es debütáló szezonjában egy kivételével mind a 26 versenyt megnyerte, 24-en pedig kettős győzelmet aratott. A végelszámolásnál a Vauxhall Motorsport több mint háromszor annyi ponttal zárt a konstruktőri bajnokság élén, mint a második helyezett Peugeot Sport UK.
2002-ben aztán megérkezett a BTCC-be az MG, a Honda és a Proton is, de az Astra Coupékat még annak ellenére sem sikerült legyőzni, hogy az autót minden lehetséges módon próbálták visszafogni. A 20 versenyből ezúttal 14-et nyertek Vauxhallok úgy, hogy a gázpedálállásukat 70 százalékra limitálták az időmérők alatt. 2003 és 2004 már kicsivel szorosabb versenyt hozott, ám az Astrák ezekben az években is több versenyt nyertek, mint a többi konstruktőr együttvéve.
4. Audi R8
Bár az Audi bizonytalan lépésekkel kezdte modern Le Mans-i programját, az R8 hatalmas áttörésnek bizonyult. Már a 3,6 literes V8-assal szerelt prototípus bemutatkozó versenye, a 2000-es sebringi 12 órás is magabiztos kettős győzelmet hozott, pár hónappal később pedig három R8 hódította el a Le Mans-i 24 órás dobogós helyeit.
A prototípus igazi dominanciája viszont csak ezután kezdődött: 2001 és 2005 között 5 ALMS (American Le Mans Series) és 4 további Le Mans-i 24 órás győzelmet szereztek az R8-ak. Utóbbi viadalon egyedül 2003-ban találtak legyőzőre, de az első két helyet elhozó Bentley Speed 8-ak is nagyrészt Audi technológiára épültek. Az R8 összesen 79 versenyen állt rajhoz, melyek közül 63-at nyert meg. A modellt 2006-ban az R10 TDI váltotta.
3. McLaren M8
Bár az amerikai Can-Am (Canadian-American Challenge Cup) sorozat nálunk talán kevésbé ismert, 1966-tól 20 éven keresztül meghatározó szerepet töltött be a tengerentúlon, olyan pilótákkal, mint Bruce McLaren vagy Jacky Ickx. Bár a bajnokság első évét még egy Lola T70 nyerte, ezután öt szezonon átívelő McLaren dominancia következett.
Bruce McLaren már az M6 nevű versenygéppel is magabiztosan nyerte az 1967-es évet, ám a mindent elsöprő fölényt végül az M8 hozta el a márkának: az 1969 és 1971 között megrendezett 31 versenyből 28-at a McLaren autói nyertek. Az M8 eredeti formájában 620 lóerőt hozott ki a Chevrolet 7 literes V8-as versenymotorjából, melyet az évek során egyre nagyobbra fúrtak. Az 1971-es bajnok M8F variáns így már 8,3 literrel és 830 lóerővel állt rajthoz.
2. McLaren MP4/4
A Formula-1 történetében nem ritkák az olyan időszakok, mikor egy eltalált konstrukció és egy tehetséges versenyző éveken át uralja a bajnokságot. Emlékezzünk akár a Schumacher-érára, Sebastian Vettel és a Red Bull egymást követő 4 bajnoki címére, vagy legutóbb épp a Mercedes hét szezonon átívelő sorozatára. Mégis legtöbben az 1988-as McLaren MP4/4-et tartják a sportág valaha volt legjobb autójának – okkal.
A konstrukció a szezon 16 versenyéből 15-öt nyert meg, így 93,75 százalékos győzelmi arányával mai napig a legdominánsabb Formula 1-es autónak számít. A modell tempóelőnye egészen döbbenetes volt, melyre a San Marinó-i nagydíj szolgáltatta a legjobb példát. Ezen Ayrton Senna 1:27,1-es, míg csapattársa, Alain Prost 1:27,9-es idővel kvalifikálta a két McLarent az első sorba, miközben Nelson Piquet a harmadik helyen csak 1:30,5-öt futott a Lotusszal. A verseny is hasonlóan alakult: a két MP4/4 a teljes mezőnyt lekörözve húzta be az első két helyet.
1. Nissan Skyline GT-R R32
Bár listánk eddigi szereplői is szép karriert futottak be, a Nissan Skyline GT-R R32 teljesítményére nehéz szavakat találni. Az összkerék-meghajtású és összkerék-kormányzású modell Group A szabályrendszer szerint épült versenyváltozata a maga idejében valósággal lesöpörte a konkurenciát. 1990 és 1993 között a Japán Túraautó Bajnokság összes (!) futamát egy R32 GT-R nyerte, ahogy az 1991 és 1992-es Bathurst 1000 kilométerest, valamint az 1991-es spái 24-órást is. Ezen győzelmi sorozat után kapta az autó a Godzilla becenevet.
Az R32 GT-R sikersorozatát végül csak szabályváltoztatásokkal tudták megtörni: a Japán Túraautó Bajnokság 1994-ben Group A-ról Class 2 kategóriás autókra váltott, a Bathurst 1000 kilométeres versenyen pedig betiltották az összkerékhajátst és a turbómotorokat.
